Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-263

január 23-án, csütörtökön. 226 263. országos ülés 1908 38—40 esztendőn keresztül nem szavaztuk meg az ujonozokat a közös hadsereg részére, mint olyan hadsereg részére, a mely nyilt tagadása a mi állami önállóságunknak. T. képviselőház! Annak idején nagyon szép beszédek hangzottak el a magyar vezényszó érdekében. Sokkal kisebb embernek tartom magamat, semhogy akár gróf Apponyi Alberttel, akár pedig Ugron Gáborral, a kik gyönyörű beszédeket tartottak a magyar vezényszóért a parlamentben és a parlamenten kívül, felvegyem a versenyt; egyszerűen csak hivatkozom azokra a beszédekre, azok nagyon szépen megindokolják a magyar vezényszót és ahhoz való jogunkat; kérem a t. képviselőházat, hogy miután meggyőződésem szerint fel vagyunk mentve az alól a kötelezettség alól, hogy az átmeneti kormányt abban a tekintetben is támogassuk, hogy a katonai követelések ki legyenek kapcsolva, szívlelje meg azokat az argumentumokat és most a közös hadseregnél csak azzal a feltétellel állapítsa meg az ujonczjutalékot, ha a nemzetnek ezek a régi kívánságai teljesíttetnek. Figyelmébe hozom a t. képviselőháznak azt az esetet, hogy ezelőtt egy évvel egy tiszaföldvári fiúnak szülei kérvényt adtak be a képviselőházhoz. Az a fiu öngyilkos lett és egy levelet is csatoltak a szülők a kérvényhez, a melybe bele volt irva, hogy nagyon nehéz a német szó és mégis kínoznak vele. Ennek a kínzásnak az lett a vége, hogy főbe lőtte magát a katona. A képviselőház utasítása folytán elrendelték azon felettes hatóság, illetőleg katonai tisztviselő ellen a fegyelmi eljárást és ugy tudom, meg is lett állapítva ez a brutális eljárás és az illető katonát meg is büntették. Ha ilyen jelenségekkel találkozunk és ennek a parlamentnek többsége 48-ásókból áll és ha immár itt az ideje annak, hogy elveink megvalósítását napirendre tűzzük, ne pedig fentartsunk, akkor remélem, hogy most el méltóztatik fogadni az én indítványomat. (Halljuk! Halljuk!) Indítványom ugy hangzik, hogy az 1. §. 2. bekezdésében ezen szavak után: »a magyar szent korona országai az 1908. évre 44.076 főnyi ujonczjutalékot állítanak ki«, — ezen szavak után jöjjenek a következő szavak (olvassa) : »de csak azzal a feltétellel, hogy legkésőbb 1908. márczius 15-ikére a magyar hadseregben vezényleti, vezérleti és szolgálati nyelvül a magyar nyelvet hozzák be és ha addigra a zászló és jelvény kérdése a magyar állam önállóságának megfelelő módon nyer megoldást.* (Helyeslések a szélsőbal oldalon.) Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezen indítványomat elfogadni. (Helyeslések a szélsobaloläalon.) Elnök : Az előadó ur kivan félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása czimén szólni. (Halljuk! Halljuk.') Moskovitz Iván : T. képviselőház ! A tegnapi ülés folyamán Farkasházy képviselő ur reflektált előadói zárbeszédemre, és azt mondotta, hogy közjogi szempontból helytelen annak a hangoztatása, hogy mint előadó nem fogadhatok el olyan határozati javaslatot, a mely a bizottság álláspontjával homlokegyenest ellenkezik. Erre csak egészen röviden akarok felelni. Én nem azt mondottam, hogy a ház nem fogadhatja el, még csak nem is mondottam azt, hogy ne fogadja el a ház, csak azt mondottam, hogy én, mint előadó, tehát mint a ki ennek a bizottságnak itt az álláspontját képviseli, olyan indítványt, olyan határozati javaslatot, a mely általam képviselt állásponttal ellenkezik, nem tehetem magamévá. Én legalább igy fogom fel az előadói megbízatás természetét. Ezt tehát teljességgel fentartom. A másik, a mi ellen Farkasházy t. képviselő urnak kifogása volt már jogosabb és komolyabb kifogás, bár ez is az én szavaimnak nyilvánvaló helytelen értelmezésén alapszik. Farkasházy Zsigmond képviselő ur ugyanis határozati javaslatot terjesztett a ház elé, a mely a közös hadügyi kormány budgetjenek irrealitására és ezen budget vizsgálatára vonatkozik. Erre nézve azt mondottam, hogy ezt a határozati javaslatot nem fogadom el, mert a miről Farkasházy t. képviselő ur itt beszél, az első sorban — és ezt hangsúlyoztam tegnapi napon is, benne is van a naplóban, —• a delegáczió hatáskörébe tartozik. Igazsága van Farkasházy t. képviselő urnak abban, hogy veszélyes volna azt mondani itt, hogy a magyar parlament budgetjoga és a magyar parlament szuverenitása nem terjed ki minden kérdésre. Magam is azt vallom, hogy az kiterjed az állami élet minden vonatkozására, de kétségtelen és elvitázhatatlan dolog, hogy az 1867. évi XII. t.-cz. 40. és 41. §-ai itt bizonyos eljárási sorrendet állapítanak meg, a mikor kimondják azt, hogy a költségvetést elsősorban a delegáczió veszi tárgyalás alá és csak azután, a delegáczió által letárgyalt költségvetés kerül en bloc mint egész, — min

t a mely részletes vita tárgyává nem tehető — a "ház elé. Ezt a törvény megállapítja és ezzel szemben mi inczidentaliter itt állást nem foglalhatunk. Tény az, hogy — ha volna rá komoly okunk — jogában áll a magyar parlamentnek az én nézetem szerint is, hogy ezen en bloc eléje hozott közös költségvetést is el ne fogadja. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani, mert igazat adok Farkasházy igen t. képviselő urnak abban, hogy a képviselőházban semmi helyről, de különösen az ilyen, félhivatalosan kidomborodó helyről nem szabad olyan szónak elhangzania, a mely államunk jogaival szemben volna bárki által akár jó, akár rosszhiszemű módon magyarázható. (Helyeslés.) Elnök: A honvédelmi miniszter ur kivan szólni. Jekeifalussy Lajos honvédelmi miniszter: