Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-263

224 263. országos ütés 1907 január "23-án, csütörtökön. Elnök : Csendet kérek ! Nagy György : Nagyon örvendek, hogy ilyen szives figyelemmel és érdeklődéssel hallgatnak, mert hiszen épen az a czélom, hogy lássák azt, hogy becsületes meggyőződésből, a törvényre hivatkozva, nemzeti érzéstől indíttatva, szólalok fel. Senkit sem, bántottam, azt nyugodt lélekkel mondhatom. (Éljenzés.) Igyekeztem minden képviselőtársamban egyegy testvért látni, munkását a nemzetnek. (Éljenzés.) Hiszen, ha ellenséget látnánk egymásban, ha mi törnénk egymásra, ha súlyosan sértő kifejezéseket dohunk egymás fejéhez, akkor nem bennünk rendül meg a hit, de a százezrekben és a milliókban, a kik bizalmuk letéteményeseiként ide küldöttek. (Mozgás.) Ellenfelek vagyunk, de nem ellenségek. Igenis hiszem, hogy jönnek erős'ehb idők, a mikor talán a szenvedélyek jobban kitörnek és talán a közel jövőben, — bár rossz próféta legyek, de Kossuth Lajosnak a Deák Eerenczhez írott levelében használt szavaira hivatkozom: a Kasszandra szerepe hálátlan, de fájdalom, Kasszandrának igaza volt, — mondom, én ugy látom, hogy a közel jövőben az indulatok vihara fog tombolni, a szenvedélyek fogják megvívni izzó csatáikat. De azt tartom, akkor se feledkezzünk meg, a harcznak legerősebb perczeiben sem, hogy elsősorban magyarok vagyunk mindnyájan, elsősorban a magyar nemzet munkásai vagyunk, és különböző utakon bár, de ugyanazt a nagy végczélt akarjuk, a nagy, szabad, független Magyarország kivívását. (Helyeslés.) Nemcsak most beszélek igy, hivatkozhatom másfél esztendő óta tett felszólalásaimra, mindig igy szólaltam fel s nem hiszem, hogy valaki állitásom igazságát kétségbe vonná. Mindig ideálisan küzdöttem és sokszor mondták nekem is, hogy hogyan lehet politizálni ideális alapon? De én még sem akarom az idealizmust feláldozni, mert erre feltétlenül szükség van a politikában is, mert erőt, kitartást, hitet ad az embereknek. Ugy, a mint kinn beszélek a népnek, a mint kinn beszélek a választóimnak, ugy beszélek itt is, ugyanazokat az elveket hirdetem, ugyanazzal a lelkesedéssel, ugyanazzal a gyenge képességgel, de törhetetlen erővel. (Éljenzés.) Ezzel az erővel, ezzel a lelkesedéssel, a független Magyarország eljövetelébe vetett erős hittel kérem a t. házat, hogy az első szakaszhoz beadott indítványomat elfogadni méltóztassék. (Éljenzés a baloldal hátsó padjain.) Elnök : Ki következik ? Vertán Endre jegyző: Bozóky Árpád! Elnök: Kérem, Bozóky képviselő ur fellett szólítva. Bozóky Árpád : T. ház! Mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyára térnék át, foglalkozom azzal az érdekes kérdéssel, hogy a hadügyminiszter ur katonai fegyelem alatt áll-e és felelős-e a magyar parlamentnek, és ezzel kapcsolatosan felvetem a kérdést, vájjon a honvédelmi miniszter ur is aktív katonának tartja-e magát és a katonai büntetőtörvénykönyv hatálya alá tartozónak tartja-e magát, vagy pedig olyannak, mint a kire az 1848:111. t.-cz. 32., 33., 34. és 36. §-ai alkalmazandók. E szakaszok szerint, a melyekre hivatkoztam, a miniszter felelős az országnak a kezeire bizott pénz és egyéb értékek elsikkasztásáért vagy törvényellenes alkalmazásáért, és azt mondja a 36. §.: hivatalos minőségükön kivül elkövetett egyéb vétségekre nézve a miniszterek a köztörvény alatt állanak. Most az a kérdés merül fel, hogy az aktiv katonák, kik természetesen polgári tekintetben a polgári bíróság hatáskörébe tartoznak, de oly bűncselekmények tekintetében, a melyekről a 32. §. intézkedik, az országgyűlés ellenőrzése alá tartoznak-e? Ezt a katonaság, azt hiszem, nem ismeri el és igy a miniszter, ha aktiv katona, nem felelős az országgyűlésnek azokért a dolgokért, a melyek a büntetőtörvénykönyvbe ütköznek ugyan, de mégis országos érdekűek és akkor a 48-as törvényeknek egyik legnagyobb garancziáját, a miniszterek jogi felelősségét kirúgjuk magunk alól. Méltóztassék emlékezni arra az időre, midőn gróf Szapáry Gyula miniszterelnök volt. O t. i. az aranygyapjas-rendnek a vitéze volt és az aranygyapjas-rendhez tartozó egyének a rend szabályai szerint szintén az uralkodóház családi köréhez tartoznak, ezek pedig kivétetnek a büntetőtörvénykönyv hatásköre alól. Mikor ő miniszter lett, igen érdekes vita indult meg az iránt, hogy lehet-e az aranygyapjas-rend vitéze, a ki tehát nem tartozik a magyar büntetőtörvények hatáskörébe . .. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. (Helyeslés.) Bozóky Árpád: Ugyanilyen kérdés az is, hogy a honvédelmi miniszter, ha aktiv katona, állítólag nem tartoznék a magyar büntetőtörvénykönyv jurisdikcziója alá és az 1848: III. t.-cz. 32., 33., 34. és a 36. §§-nak intézkedései alá. Az imént elmondott beszédre reflektálva, valamint , arra is, a mit itt Kmety Károly és Bizony Ákos t. képviselőtársam ^magánpárbeszédben elmondtak, mert Bizony Ákos t. képviselőtársam azt vitatta, hogy a honvédelmi miniszter és a hadügyminiszter nem tartoznak a parlamentnek ellenőrzése alá . . . Molnár Jenő : Ezt Miskolczon kellene elmondania egy pártgyülésen, nem a házban! Bozóky Árpád: . . . ezekkel szemben szükségesnek találtam az 1848-iki törvényből kimutatni, hogy ez az álláspont helytelen, mert ha az elfogadtatnék, akkor alkotmányunknak egyik legnagyobb biztositékát, a minisztereknek jogi ős politikai felelősségét sutba dobjuk. Beszédem tulajdonképeni tárgya az, hogyha már a t. ház az önálló magyar hadsereget le-