Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-263
január 23-án, csütörtökön. 214 263. országos ülés 1908 Engedelmet kérek, a házszabályok 213. §-a, a melyet az imént felolvastam, egész világosan rendelkezik. Azt mondja (olvassa).' »Az ellenin ditvány beadója — t. i, a szavazás előtt még egyszer szólhat, — lia azt kivüle még kilenczen aláirtak. A módositás elleninditványnak nem tekintetvén, annak előterjesztőjét a kétszer szóihatás joga nem illeti, mely kérdés felett a ház vita nélkül, egyszerű szavazással dönt.« Ez egészen tiszta és világos. Én teljesen és szigorúan a házszabályok szerint jártam el, mert ebben a kérdésben igenis van határozási joga a képviselőháznak. Nagy György képviselő ur, a kinek határozati javaslatát kivlile kilencznél többen irták alá, egyenesen módosításnak jelzi azt. Módositásra nézve pedig határozottan és világosan megmondja a házszabályok idézett szakasza, hogy annak benyújtóját a zárszó joga meg nem illeti. Ha megadtam volna a képviselő urnak a zárszó jogát, a nélkül, hogy a kérdést a ház döntése alá bocsátom, akkor egyenesen megsértettem volna a házszabályok 213. §-át. (Élénk helyeslés.) Ezek a fölvilágositás űm, a melyeket Lengyel Zoltán képviselő ur észrevételeire megadni kötelességem volt. Én nagyon kérem, méltóztassék ebbe belenyugodni. Én a magam részéről nagyon szigorúan megtartom a házszabályokat minden felmerülő kérdésben. (Általános élénk helyeslés.) Lengyel Zoltán: A házszabályokhoz kérek szót, igen röviden. Elismerem a 213. §. utolsó bekezdésére nézve, hogy azt az elnök ur helyesen magyarázta. Nekem arról nem volt tudomásom, hogy Nagy György azt az indítványt, a mely tényleg clleninditvány, módosításnak nevezte. Én vele perbe nem szállhatok, azt, a mit ő maga módosításnak tekint, tényleg annak kell elfogadni. De egyébként bocsásson meg az elnök ur, az előző szavazásnak csupán az első részletére vonatkozó interpretáczióját fogadhatom el, addig t. i., a mig a kérdés arra nézve volt feltéve, hogy milyen határozati javaslatok állíttassanak a javaslattal szembe, mert akkor csupán csak erre nézve döntöttünk. A többi határozati javaslatokra nézve csak az mondatott ki, hogy azokra nézve külön fogunk szavazni, tehát minden egyes határozati javaslatra nézve, nevezetesen Éarkasházy Zsigmond, Benedek János, Pető Sándor és Bredicean Koriolán határozati javaslataira, mert a főszavazás előtt nem lehet két vagy három határozati javaslatra nézve egyszerre feltenni a kérdést, hanem minden javaslat felett külön szavazás történik, ennélfogva a kérdés feltevésének nézetem szerint akkor volt helye és akkor volt erre nézve a vitának is helye. Szavazás alatt nincsen helye felszólalásnak, de két szavazás közt igenis van helye, A szavazás pedig csak addig tart, a mig az elnök feltette a kérdést és konstatálta a határozatot. E szavazás után és a következő szavazás előtt egy czezura van, a mely alatt ismét felélednek a képviselőnek a 215. §. a)—c) pontjaiban biztosított jogai. A mint azonban én elismertem, a 213. §-ra nézve, hogy tévedtem, méltóztassék az igen t. elnök ur is ezen szavazásokra vonatkozólag a jövőre való tekintettel megállapítani, hogy minden egyes szavazás előtt külön kérdésfeltevésnek, külön vitának és határozathozatalnak van helye és hogy több szavazás közt, bármennyi legyen is egymásután, a képviselők mindazon jogokat gyakorolhatják, a melyek a tanácskozás közben megilletik. Elnök: Bocsánatot kérek, hogy újból kell szólanom. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő ur egészen uj prakszist akar meghonosítani. A házszabályok 224. §-a azt mondja (olvassa): »A tárgyalás végeztével az elnök a tanácskozást befejezettnek nyilvánítja, s a szavazásra felteszi a kérdést.« A mikor tehát a tanácskozás már befejeztetett, akkor máshoz, mint a kérdés feltevéséhez szólni nem lehet. Farkasházy Zsigmond: Nem is akartunkmáshoz szólni! Elnök: Én türelemmel hallgattam meg Lengyel Zoltán képviselő urat, méltóztassék tehát engem is türelemmel végig hallgatni. (Halljuk ! Halljuk!) Azt mondja azután a 225. §., hogy a kérdést mindig ugy kell feltenni, hogy arra mindenki igennel vagy nemmel felelhessen. Ez pedig máskép nem lehetséges, mint csak ugy, hogy a tárgyalás befejeztetvén, a tárgyalás egész anyagára nézve és magára a javaslatra, illetőleg a benyújtott határozati javaslatokra és indítványokra nézve előzetesen megállapíttatik, hogy a kérdés hogyan tétessék fel. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Én, a mióta ebben a székben ülök, sohasem tettem fel másként a kérdést, mint csak ugy, hogy egész tervemet, javaslatomat arra nézve, hogy miképen kívánom a kérdést, illetőleg kérdéseket feltenni, előre tudomására hoztam a háznak; mindig megkérdeztem a házat, hogy beleegyezik-e abba, hogy a kérdést javaslatom szerint tegyem fel. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Kimutattam az imént, hogy a mai napon is így jártam el. Módja lett volna Lengyel képviselő urnak akkor, a mikor kérdeztem, hogy méltóztatnak-e belenyugodni abba, hogy a kérdést ilyen értelemben tegyem fel, s a mikor felsoroltam, hogy milyen sorrendben fogom szavazás alá bocsátani a kérdéseket, megtenni a maga észrevételeit ugy, a mint azt a képviselő ur első javaslatommal szemben megtette. De a mikor azután kimondottam, hogy méltóztatnak belenyugodni abba, hogy a kérdést igy fogom feltenni, akkor már az egyes határozati javaslatoknál megint külön kérdésfeltevés! vitát meg nem t