Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-254

254. országos ülés Í908 január il-éti, szombaton. 15 Gaal Gaszton t. barátom előterjesztett indítványához. (Helyeslés.) Az kétséget nem szenved, t. képviselőház, hogy a sajtó itt a képviselőházban képviseli a nyilvánosságot. Nem az képviseli a nyilvánosságot, a ki a karzaton résztvesz, de képviseli az ujságiró padjain megjelenő sajtó, (Igaz!) a mely nehéz kötelességet teljesit, s a melynek szava elhangzik nemcsak Budapesten, de az egész országban. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Szász JÓzsef: Ezért és főleg azért is, hogy a diszharmóniák, a melyek itt felmerültek a sajtó és a képviselőház között, végre-valahára elsimuljanak, hozzájárulok Gaal Gaszton t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. (Felkiáltások : Gaalnak zárszava van ! Rátkay !) Rátkay László (szólásra áll fel). Elnök: Méltóztassék magát feljegyeztetni a képviselő urnak, akkor tudom, hogy szólásra következik. Rátkay László : Elismerem, hogy ezt elmulasztottam. Elnök : Méltóztassék, kérem. Rátkay László: Őszintén megvallom, jobb szerettem volna, ha sem a kérvényi bizottságban, sem a házban nem folyt volna ilyenfajta vita, mert nem volt szükségünk, különösen Magyarország mai helyzetében és nem volt szükségünk a jövőre tekintve sem, (Igaz! ügy van!) hogy szembeállítsuk, vájjon ki erősebb : a parlament, vagy a sajtó, kinek van nagyobb hatalma : a képviselőháznak, vagy a sajtónak. (Mozgás.) A nyilvánosságot feszegettük itt. Méltóztassék visszamenni a múltba. Volt nekünk képviselőházunk, a hol a nyilvánosság nem volt korlátozva, mert a hallgatóság ott lehetett és ott is volt, de annak az országgyűlésnek nem volt sajtója. Méltóztassék megnézni, minő volt az a képviselőház, minő volt hatása a nemzetre. A néma gyermek szerepét játszotta, mert a nemzet nem tudta, nem hallhatta szavát, nem értesülhetett arról, hogy a nemzet képviselőházában, törvényhozásában mi történik. (Igaz!) Nem az a baj, t. ház, hogy azt a kérvényt, melylyel most foglalkozunk, be kellett adni. . . Szmrecsányi György : Nem kellett beadni, nem volt rá szükség ! Rátkay László: A szellemben van a baj, abban a szellemben, a mely igazságtalanul, nem teljes szeretettel és teljes méltányossággal nyüatkozik meg a sajtó iránt. Buza Barna: Kölcsönösen. Rátkay László : Ha én, hogy a t. előadó túsza vait használjam, részeire bontom a képviselőházat, és nem egészben nézem, hanem tekintek egyes képviselőket, akkor bennem is meg fog nyilatkozni az ellenszenv és a rokonszenv, és azt hiszem, e tekintetben mindnyájan igy vagyunk; de ha magát a képviselőházat nézem a maga egészében, mint a nemzet küldöttét, mint a népszuverenitás forrását, akkor egészen másként fogok Ítélni. A képviselőház abban hibázik, hogy mindig egyes hirlapirókat néz. Méltóztassék a sajtót nézni a maga egészében, (ügy van!) nemes hivatásában, múltjában, jövőbeli teendőiben, mert hiszen, t. képviselőház, a magyar sajtó, — és ezt méltóztassék tudomásul venni, — a becsület és megbízhatóság dolgában kiállja a versenyt a világ bármely sajtójával. (Igaz ! Ugy van !) Hiszen, hogy mindig is ki fogja állani. Buza Barna: Például »A Nap«. (Zaj.) Rátkay László : Erre a közbeszólásra én is mondhatnék mindjárt képviselői neveket és ekképen én is nevetségessé tehetném őket. Elég nehéz a magyar nemzet helyzete, elég nagy teendői vannak e képviselőháznak; ne feszegessük hát azt a kérdést, hogy hol választódik el a képviselőház és a sajtó egymástól, hanem keressük azt, hol kapcsolódnak össze a munkában. (Helyeslés.) Ép ezért szinte feleslegesnek tartok e kérdésben minden további felszólalást és hozzájárulok az előadó ur javaslatához. (Élénk helyeslés balfelől.) Elnök : Szólásra senki sincs feli egyezve. Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A miniszterelnök ur láván szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök : T. ház ! Igen sajnálnám, hogyha a tanácskozás rendjén valami ellentét jutna kifejezésre a sajtó feladatai tekintetében és hogyha egyesek ugy kívánnák magukat gerálni, mint hogyha ők másoknál hivatottabb képviselői lennének azon nagy érdekeknek, a melyeket a sajtó van hivatva képviselni. Én azt hiszem, hogy a sajtó hivatása, magas feladatai, hazafias kötelességei és alkotmányvédelmi jelentősége tekintetében véleménykülönbség közöttünk egyáltalában nem lehet. (Igaz! Ugy van!) Különbség lehet a tekintetben, hogy valakinek tetszik avagy kevésbbé tetszik a sajtónak modora, eljárása, de azt hiszem, hogy a dolog lényegét tekintve, nincs olyan okosan és alkotmányosan gondolkozó hazafias ember, ki a sajtó jelentőségét kisebbíteni kívánná; (Elénk helyeslés.) és ha kifogásai volnának, azok nem a sajtó jelentősége és feladatai ellen irányulnak, hanem épen azt czéloznák, hogy a sajtó hazafias és nyilvánossági feladatát pontosabban és megfelelőbben legyen képes teljesíteni, (Igaz! Ugy van !) magas hivatásának jobban megfelelhessen. En, t. ház, lényegileg nem is látok különbséget a beadott két javaslat között. Közbevetőleg megjegyzem, hogy Suciu képviselő ur is felszólalt, de határozati javaslatot nem adott be, hanem csak sajnálatát fejezte ki. . . Suciu János: Hozzájárultam a bizottsági javaslathoz. Wekerle Sándor miniszterelnök: Igen örülök, hogy a képviselő ur a magyar sajtó külön védőjéül szegődik, (Mozgás a közéfen.), csak azon kérelemmel járulok hozzá, hogy ezen szerepét a nyil-