Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.
Ülésnapok - 1906-260
260. országos ülés 1908 bíráskodást akarta a polgárokra nézve is dekretálni, elejtetett, Deák Fereneznek beszédjére és azon indokolására, hogy nem akarja, hogy Magyarország egészben egy kaszárnya legyen. Azóta a képviselőház és a delegáczionáüs bizottságok nem tettek egyebet, mint hogy évről évre sürgették a katonai bűnvádi perrendtartás reformját, elfogadtak határozati javaslatokat, sőt akárhányszor komoly ígéreteket is hallottunk a miniszteri székekről, de azért még ma is csak az Ígéretek földjén vagyunk. Én nem tudom, hogy mily messze vagyunk a megvalósítás stádiumától, de talán felesleges hosszasabban magyaráznom, hogy nem most, hanem negyven évvel ezelőtt is halaszthatatlan sürgős volt a katonai perrendtartás reformja. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy legalább a modern európai és amerikai viszonyokat véve, a legavultabb a mi katonai bűnvádi perrendtartásunk. Idegen nyelven folyik a bíráskodás, vizsgálóbíró, ügyész, védő, vádló és bíró egy és ugyanazon személyben van összpontosítva. A legelkoresultabb esküdtszéki intézmény formájú ez az Ítélkezés. Nincsen meg a nyilvánosság, ott nincs szólásszabadság, nincs a védelemnek szabadsága, az a katona nem választhat magának védőt, hanem kirendelnek neki védőül egy hadbírót, a ki egyúttal vizsgálóbíró, egyúttal ügyész és egyúttal ítéletet is hoz. Szeszélyességében csatlakozik ehhez a becsületügyi eljárás, a melynél akárhányszor azt tapasztaljuk, hogy az, a miért a polgárember lelkesedik és harczol, ott ok arra, hogy valakit állásától, rangjától foszszanak meg. Nem tudom, miképen lehet magyarországi polgárok százezreit kiszolgáltatni egy ilyen elavult, önkényes, a közszabadság minden garancziáját nélkülöző, sőt kigúnyoló eljárásnak ! Mikor fog végre ez a Lucza-széke elkészülni ? Már 40 éve készül, mert hiszen már 1867-ben megígérték ! Mi az oka a késedelemnek, mi az oka, hogy a jelenlegi kormány és a kormányt támogató többség uralmi poziczióját nem használja fel arra, hogy ezen elavult kérdésben a reformot, a melyet pártkülönbség nélkül folyton sürget a parlament, végre megteremtse ? Elhiszem, hogy valamikor talán elkészül a bűnvádi rendtartás reformja . . . Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Készen van ! Pető Sándor: örülök, hogy készen van, de me gj e gy ze m, hogy már nagyon sokszor volt készen és mindig az osztrák kormány vagy az osztrák parlament, vagy a magyar kormány, vagy a magyar parlament, vagy a közös hadügyminiszter, vagy az osztrák, vagy a magyar honvédelmi miniszter akaratán múlott, mert valami kifogásolni valót találtak benne, hogy nemS_került ide. Az tehát, hogy készen van,-: nem'fnyugtat meg, mert csak azt találnám megnyugtatónak, ha itt a parlament asztalán feküdne. De nemcsak a katonai bűnvádi perrendtartás reformját£kell[sürgetnünk, hanem a katonai büntetőtörvénykönyv reformját is, a melyet a magyar parlamentben, csodálatosan, nem igen sürgettek, KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XV. KÖTET. január 20-án, hétfőn. 145 vagy ha sürgettek is, ennek a misztériumaiba a viták során nem igen nyúltak be és nem mutatták ki annak félszegségeit. Pedig a mily szükség van a perrendtartás reformjára, olyan szükség van a büntetőtörvénykönyv reformjára is. A katonai büntetőtörvénykönyvért már csak azért sem lelkesedhetünk, mert az abszolutizmus idejében, 1855 június 1-én osztrák császári nyilt parancscsal léptették életbe. Hogy milyen elavult ez tételes intézkedéseivel, arra nézve elég rámutatnom., hogy ebbe belevették az 1790-ből való Strafnorment, továbbá az 1808-ik évből való hadi czikkeket; ezenkívül lefordították és belevették az 1852-ben kelt osztrák büntetőtörvénykönyvet. Ebből a három anyagból állították össze a katonai büntetőtörvénykönyvet, tehát annak eredete tulajdonképen visszanyúlik részint az 1790-ik és 1808-ik évekre, másrészt pedig az 1852-ben kelt osztrák büntetőtörvénykönyvre. A mikor azután a honvédség és csendőrség részére kellett büntetőtörvénykönyv, ezen osztrák eredetű katonai büntetőtörvénykönyvet szóról szóra lefordították, s ezen osztrák eredetű, osztrák konyhában és forrásokból készült törvénykönyv nyer alkalmazást ugy a honvédségnél, mint a csendőrségnél, tehát a magyar állampolgár százezrei felett. Méltóztatnak tudni, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) hogy nemcsak a tényleges katonai szolgálatban levő egyének állanak ezen katonai büntetőtörvénykönyvnek uralma alatt, hanem pl. a szemlék alkalmával a polgári sorban levő emberek is a szemle tartama alatt. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Kérem, az a védtörvény, nem a büntetőtörvény! Pető Sándor: Tudom, hogy a védtörvény intézkedése, mégis ugy áll a dolog, hogy a szemle tartama alatt a katonai büntetőtörvénykönyv uralma alatt állanak az emberek, Erről beszélek, nem pedig arról, hogy azt a büntetőtörvénykönyvet léptette volna életbe. Nem tudom, sokan vannak-e a t. ház tagjai között olyanok, a kik látták már egyáltalában ezt a katonai büntetőtörvénykönyvet. Muzsa Gyula : Nem, mert jól viseltük magunkat, mint katonák. Pető Sándor: Mondhatom, hogy rendszertelenebb, érthetetlenebb és elavultabb törvénykönyvet életemben még nem olvastam. Gr. Somssich Tihamér: Sokat nem olvasott! Pető Sándor: Sokat nem olvastam ; de talán többet olvastam, mint a t. képviselő ur. (Derültség.) Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy szoktam néha olvasni. Én ezt a büntető törvénykönyvet nem voltam képes megérteni; akárhány szakaszát elolvastam, a nélkül, hogy képes lettem volna megérteni, és újból és újból elolvastam, és minél többször olvastam, annál zavarosabb, érthetetlenebb volt előttem. Ez természetes is. Ha az 1790-ik évből való büntetőtörvénykönyvben foglalt intézkedéseket tesznek elém, természetes, hogy az elavult, természetes, hogy az érthetetlen, és hogy azt a mai korba beilleszteni nem lehet. 19
