Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-260

140 260. országos ülés 1908 január 20-án, hétfőn. magukat külömbeknek tartják, mint a legénységi állományhoz tartozókat. Már rámutattam e részben egy körülményre, nevezetesen arra, hogy pl. a katonatiszti becsületet teljesen a maguk számára foglalták le, az u. n. Standesehre nem a legénységé is, hanem csupán a tisztikaré. A t. miniszter ur magánúton megkérdezte tőlem, hogy honnan veszem ezt. Csak neki magának akartam megmondani, de mivel kétségbe vonta, hogy én ezt hiteles helyről hoznám vagy adataim volnának arra nézve, hogy a tisztikarnak vagy legalább is a tisztikar egy részének az a felfogása, hogy »Mannschaft hat kéme Ehre«, legyen szabad erre nézve egy élő példát elmondanom. Debreczenben történt, hogy mikor egyéves önkéntes volt gróf Tisza István és Bickl Antal akkori debreczeni földbirtokos, — különben sógora Ábrahám Dezső t. képviselőtársunknak — mondom, mikor ők egyéves önkéntesek voltak, a csapatparancsnok, az I. egyéves önkéntesosztály parancsnoka Rickl Antal akkori egyéves önkéntesnek valami állítását kétségbevonta, azt mondván, hogy az nem igaz. Megsértődött ezen Bickl Antal és azt mondta, emelt hangon, de tisztelettel: »Százados ur, katonai becsületszavamra mondom«. Erre a százados igy felelt: »Ohó barátom, nem oda Buda, Mannschaft hat keine Éhre. Katonai becsületszavára az ur nem hivatkozhatik, mert önnek, mint legénységi állományba tartozónak nincs katonai becsülete. Az az úgynevezett Standesehre csak a tisztikart illeti meg.« Gróf Tisza István, Kickl Antal és többi önkéntes társaik ezt panasz tárgyává tették, ezredjelentést tettek és próbálták orvosolni a dolgot. Végeredményben az történt, hogy a századosnak adtak igazat, hogy igenis, az önkéntesnek nincs joga katonai becsületszavára hivatkozni, mert Manschaft hat keine Ebre. Es a dolog ebben maradt, ez volt a resultatum, és ez a felfogás van ott ma is. De, t. képviselőház, hogy van-e a Mannschaftnak csakugyan becsülete, arra nézve még bátor vagyok előadni azt, hogy a kapitányom, a kivel igen jó viszonyban voltam és az ezredesem, Eranz Krafft, engem is megidéztek egyszer és azt mondták, hogy én igen kitűnő önkéntes volnék, csak az a panasz ellenem, hogy a közönséges káplárokkal szeretek együtt mulatni (Derültség.) és hogy tegnap este is, az Elefánt kávéházban . , . Förster Ottó: Hogy lehet az Elefántba járni? (Derültség.) Benedek János: . . . . együtt voltam Fényes Ákos káplárral. Nekünk tiszti rangra pályázó egyéves önkénteseknek meg volt tiltva, hogy a legénységi állományba tartozó közönséges katonákkal nyilvános helyen mutatkozzunk s nem volt szabad csakis olyan helyekre járnunk, a hova a tiszt urak jártak. Viszont a legénység el volt tiltva attól, hogy olyan nyilvános helyeken, vendéglőkben, kávéházakban megjelenhessék, és ott vendégképen leülhessen, a hova a tiszt urak rendszerint járni szoktak. Tehát annyira meg van különböztetve, t. képviselőház, a tiszti méltóság a legénységi alárendeltségtől, hogy ime a legénységnek még egy levegőt sem szabad szivni a tiszt urakkal. (Zaj). De, t. képviselőház, tovább megyek. Nemcsak ezekben a hadsereg körében divó, felburjánzó gombákban, hanem az intézményekben is láthatjuk azt, hogy a legénységi állományhoz való tartozás — legalább a mi hadseregünkben — bizonyos veleszületett, hogy ugy mondjam, őseredendő becstelenséggel, dehonesztáczióval jár. (Ellenmmidás jóbbfelol.) Az a legénységi állományhoz tartozó egyén csak bizonyos esetben és akkor is csak a kezelőtisztek közé emelkedhetik fel. Egyébként ki van zárva még csak a lehetősége is annak, hogy a közlegényből tiszt lehessen, ha csak az illető nem egyéves önkéntes, vagy hadapród iskolai növendék, ugy, hogy e tekintetben fényesen ráczáfol a mi hadseregünk Napóleonra, a ki azt mondotta, hogy az ő legközönségesebb, legutolsó ujonczának és közlegényének is a bornyujában kell hordania a Marschal-botot. Nálunk a közlegény nem hordhatja még a hadnagyi egy csillagot sem, mert a legénységi állományhoz tartozás dehonesztácziójából nem lehet kivergődni, s mert nincsenek intézményeink, a melyek alkalmas módot nyújtanának arra, hogy az érdemes... Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: A háborúban igen! Benedek János: Csakis háború esetén. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Hát akkor hol a clehonesztáczió ? Benedek János: ... közlegényekből tisztek lehessenek. T. képviselőház! Ezek a jórószben demokratikus szempontok indítanak engemet arra, hogy a beterjesztett javaslatot el ne fogadjam, hanem a magam és elvbarátaim részéről benyújtsak egy határozati javaslatot, (Halljuk! Halljuk!) a mely azonban nem ellentéte a beterjesztett törvényjavaslatnak, hanem abban az esetben is helyt foglalhat és kérdés alá feltehető lesz, ha a ház többsége — a mi iránt különben nincs kétségem — a beterjesztett ujonczjavaslatot megszavazza. Határozati javaslatom a következő (olvassa) : » Határozati javaslat. 1. Utasítja a ház a kormányt, tegye meg a megfelelő intézkedéseket arra, hogy a katonatiszti házassági óvadék intézménye ugy a hadseregnél, mint a m. kir. honvédségnél, m. kir. csendőrségnél és általában mindenütt, a hol az jelenleg fennáll, megszüntettessék. 2. Tegye meg a kormány a megfelelő intézkedéseket arra. hogy a párbajkényszer az