Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-260

2Ú0. országos ütés 1908 január 20-án, hétfőn. 129 évre való halasztását, elmaradását. Az 1868-iki törvény, később az 1889 : VI. t.-czikk határozottan megszabta azt, hogy mikép állapittassék meg a megszavazandó ujonczlétszám. Azonban azt tapasztaljuk, hogy daczára az 1867 : XII. törvényczikk 25. §-ának, mely e tekintetben rendelkezést tartalmaz a törvényhozás számára, mindeddig elmulasztotta a törvényhozás megállapítani azt a helyes kulcsot, a mely a hadsereg létszámának megállapításánál tulaj donkép irányadóul szolgáljon Ausztriában és Magyarországon. Nagyon helyesen mutatott rá Molnár Jenő t. képviselőtársam és barátom múltkori felszólalása alkalmával arra, hogy ezt a kulcsot igenis alkalmaznunk kell, és e helyes kulcs nem lehet egyéb, mint csakis a védképesség figyelembevétele és nem általában a lakosság számarányának figyelembevétele. Mert nagy különbség van e tekintetben Ausztria és Magyarország közt. Magyarországról megindult a kivándorlás, Magyarországtól épen a legkiválóbb munkaerők vettek bucsut. . . Buza Barna: Itthon is maradtak ! Benedek János : Itthon is maradt egynéhány, itt van Buza Barna t. barátom. (Derültség.) Buza Barna (közbeszól). Benedek János: Buza Barna t. képviselőtársam oly sokszor hivatkozik Komjáthy Bélára és olyan sokszor áll elő ezzel, hogy beszédemben megakaszszon, hogy erre a ház szives engedelmével rövid pár szóban válaszolnom kell. Kijelentem, hogy habár én Komjáthy Béla politikájának feltétlen tisztelője és hive vagyok; habár az ő szabadelvű és minden izében demokratikus felfogását nemcsak tisztelem, hanem követem is, én ezidőszerint Budapest székesfőváros III. kerületében, a melynek választópolgára vagyok, ugy vele szemben, mint a függetlenségi párt hivatalos jelöltjével szemben a legteljesebb semleges magatartást tanusitom, semmiféle pártgyülésen részt nem veszek, és pedig épen azon illedelmi szempontból és kötelességből kifolyólag, a mely reám, mint választási elnökre háramlik. (Helyeslés.) Mezőfi Vilmos: Hisz Komjáthy 48-as! (Zaj.) Benedek János: Nem tartom szégyennek egyáltalában, ha Buza Barna t. képviselőtársam velem szemben Komjáthy Bélát említi. Ez nem azt jelenti, mintha tiltakoznám a Komjáthy Bélával való kapcsolatbahozás ellen, mert én a Komjáthy Bélával való barátkozást nem szégyennek, hanem dicsőségnek tartom. T. ház ! Hogy az az állapot, a mire az imént czéloztam, csakugyan sérelmes, és hogy ezt mindig sérelmesnek tartotta a függetlenségi párt, legyen szabad hivatkoznom csak egyetlen férfiúra, Tóth János t. képviselőtársamra, ez idő szerint államtitkárra, ki annak idején a függetlenségi párt vezérszónoka volt, mikor a véderő kérdéseiről szó volt. Ö minden felszólalásában alkotmánysértésnek jelezte ezt a törvénytelen állapotot, valamint az e téren fennálló és uralkodó többi visszás és sérelmes állapotokat is. Mert daczára az 1867 : XII. t.-czikkben foglalt megszoritásokKÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XV. KÖTET. nak, a hadsereg kérdésében a nemzetnek még mindig számos joga volna, a melynek érvényesítését idáig elmulasztotta. Ilyen a kontingentálásnak a megállapítása, erre nézve egy helyes kulcs felállítása, továbbá az idegen katonáknak Magyarországról való kivezénylése és a mieinknek visszahozatala. Mezőfi Vilmos: Erről nem beszél ma senki! Benedek János: A nemzet fentartotta magának a hadsereg élelmezésének és elhelyezésének kérdését. Kérdezem : van-e csak egy törvényjavaslat is, a mely valaha azt czélozta volna, mikép élelmeztessék a hadsereg ? (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Vagy kibocsátotta-e a nemzet ezt az eminens jogát is a kezéből ? Még az ujonczmegajánlási jogot sem respektálják a hadvezetőségi körök, mert habár ujonczokat a rendes hadseregbe olyan számban vesznek fel, a mint az meg van szavazva, a póttartalékhoz aránytalanul nagyobb számban vesznek fel ujonezokat, mint tulaj donképen szükséges volna, ugy hogy azt a mértéket és számarányt, a melyet e tekintetben az 1889 : IV. t.-cz. és az azóta évrőlévre megújuló törvényczikkek felállítanak, a hadsereg vezetősége jelentékenyen túllépi. E tekintetben pontos adatok állnak rendelkezésemre. Csak a következő statisztikai adatokra hivatkozom: 1894-ben 56.389 ujonczczal szemben besoroztak 76.770-et, (Felkiáltások balfelől: Hallatlan !) 1895-ben 80.000-et, 1896-ban 69.578-at, 1898-ban az 56.389-es szám felemeltetett 67.950-re, 1900-ban az 56.389-es szám felemelkedett 68.635-re, 1901-ben felemelkedett 68.576-ra, 1902-ben is 68.000-en felül soroztak ujonczot. Mezőfi Vilmos : így tartják be a törvényt! Nagy György : Ez a törvénynek nyílt, arczátlan kijátszása! Vágóhidra viszik a magyar fiukat! (Zaj.) Benedek János: Tehát nemcsak az ujonczmegajánlás foltételeit nem teljesitik, illetőleg nem engedik föltételekhez szabni az ujonczmegajánlást, a mint az törvényben gyökerező jogunk volna, hanem azt az eljárást, miszerint a póttartalékba bizonyos ürügyek alatt mindig több ujonczot vesznek fel, mint tulajdonképen felvenni kellene, nem. tarthatom egyébnek, mint az ujonczmegajánlási jog kijátszásának. (Igaz! Ügy van! balfelől.) De, t. ház, nem tartattak meg mind a mai napig azon Ígéretek sem, a melyek részint a korona közelében levő vezető politikusok, pártvezérek részéről, részint magának a koronának részéről is tétettek annak idejében, midőn az 1868. évi védtörvény megalkottatott. Ö felsége akkor (Halljuk ! Halljuk ! Felkiáltások balfelől: Ezek érdekes dolgok !) ama nevezetes kijelentést tette a magyar tisztek alkalmazásáról, mely mind a mai napig teljesedésbe nem ment. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Mesebeszéd ! Molnár Jenő: Bár igaz volna I 17