Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-259

108 259. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. annak a 9000 embernek a mi vállainkra való helyezésével a katonai létszámemelés kérdése ilyen módon megoldást nyerhessen, még egy feltétel szükséges. (Halijuk! Halljuk!) Szükséges az, hogy a hadsereg szelleme, a hadsereg belső élete megváltozzék. (TJgy van!) Lengyel Zoltán t. képviselőtársam élénk színekkel festette azt, hogy a magyar fiu a közös hadseregben alárendelt, elnyomott helyzetben vannak. Részben helyre kell igazitanom Lengyel Zoltán t. barátom ebbeli előadását. Tudom azt, hogy az utolsó években ez az állapot a közös hadseregben jelentékenyen változott. Tudom azt, hogy mig néhány esztendővel ezelőtt magyar tisztnek szolgálaton kivül is veszedelem volt magyarul beszélni, a mi büntetéssel, üldözéssel járt, (Jekélfalussy Lajos honvédelmi miniszter tagadólag int.) — közvetlen tudomásom van arról, hogy mert egy magyar tiszt magyar tiszttársával a gyakorlótéren, szünet közben, magyarul diskurált : rapportra czitálták, — addig ez az állapot az utolsó esztendők alatt — és ezt a magyar ellenzék lelkes működésének lehet köszönni — jelentékenyen megváltozott és ma már szabad a hadseregben magyarnak is lenni. Nagy György: Szabad, csakhogy akkor nem halad, nem lép elő az illető! (Zaj) Farkasházy Zsigmond : Az azonban, t. ház, a mit Lengyel Zoltán t. képviselőtársam azután mondott, hogy a közös hadseregben csak tűrt állapot magyarnak lenni — sajnos, ma is igaz és tényleg fennáll. (Jekélfalussy Lajos honvédelmi miniszter tagadólag int.) Biztosithatom a t. miniszter urat, hogy pozitiv tudomásom van erről és hogy nem szükséges, mint Lengyel Zoltán képviselőtársam tette, megczáfolhatatlan statisztikai adatokra hivatkoznom, hanem tényekből tudom megállapítani, a mely tényeket a statisztikai adatok is igazolnak, hogy magyar tisztnek magasabb rangfokozatba ős különösen a vezérkarba bejutni semmikép sem lehet. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem fogadom el azt a statisztikát! Farkasházy Zsigmond: Én elismerem, hogy vannak a vezérkarban magyar tisztek, de milyenek azok? Olyanok, a kik az ő kezességükről jobb bizonyságot tettek, mint az osztrák tisztek. (Vgy van!) Bozóky Árpád : Tizenhárompróbás osztrákok! Nagy György: Ott van Fejérváry, ott van Nyiry Sándor, a ki később királyi biztos lett. (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Tudok olyan tiszt urat, a ki egy magyar vértanúnak unokája és ennek daczára olyan viselkedést tanusit, hogy a legmagasabb méltóságokra ebből folyónak méltónak ítéltetett. (Mozgás és zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Farkasházy Zsigmond: Konstatálom azt, hogy máskülönben egy magyar tiszt kétrét görbülhet, éjjelét, nappalát munkában töltheti; a legkitűnőbb minősítésre tehet szert ós mindent elkövethet, a mi emberi erővel, buzgalommal és szorgalommal lehetséges a végből, hogy a vezérkarba bejusson és ezen törekvés mégis mindig eredménytelen marad, sőt előfordult már az is, hogy a magasabb kiképzésre és a vezérkarba való felvételre jelentkező tisztet be nem vették azon a czimen, hogy »die Ausbildung in der Dienstsprache nicht vollständig«. (Mozgás és zaj a halolclalon. Halljuk

I Halljuk!) Lengyel Zoltán: Joggal elvárhatnék, hogy minden második hadügyminiszter magyar legyen. Ez a paritás! És a mikor osztrák a hadügyminiszter, ugyanakkor magyar legyen a vezérkari főnök és megfordítva! (Helyeslés balfelöl. Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Lengyel Zoltán: Sohasem volt magyar egy se! Elnök : Csendet kérek! Farkasházy Zsigmond : Távolról sem akarok igazságtalan lenni és midőn konstatálom azt, hogy csak »Gutgesinnt«-eket szoktak magasabb katonai méltóságokra kinevezni, akkor szívesen elismerem, hogy ez nem kivételnélküli szabály. Magam is ismerek legmagasabb állású generálist, a ki minden tekintetben hazafias érzését, működését tekintve, teljesen elismerésre méltó, de hiszen ez is egy force-a annak a központi kormányzatnak, a mely nagy ügyességgel hozza ránk, ellenséges területre ezen hadsereget, hogy kiválaszt magának és kéznél tart olyan embereket, a kik szeretetreméltóságukkal (Lgaz! Vgy van! balfelöl,) . . . Lengyel Zoltán : Muster ohne Wert! (Derültség.) Farkasházy Zsigmond :.. .kifogástalan magatartásukkal mindig alkalmasak arra, hogy gyenge és jóindulatú ellenállásunkat leszereljék. Nem akarok egyéneket megnevezni . . . Nagy György: Ilyen Jekélfalussy! (Zaj. Elnök csenget.) Farkasházy Zsigmond: Nem akarok neveket említeni, mert hiszen mindenki ismeri azokat. Farkasházy Zsigmond: T. képviselőtársam azt mondja, hogy Jekélfalussy honvédelmi miniszterre czéloztam. Nem tagadom, hogy ráczéloztam. (TJgy van!) Olay Lajos: Tudjuk, hogy jó magyar ember. Farkasházy Zsigmond: Azért nem akartam a nevét említeni, hogy kellemetlenséget ne szerezzek neki. (Mozgás és derültség balfelöl. Elnök csenget.) Méltóztassék elhinni, hogy az a szellem, a mely a hadseregben uralkodik, az oka annak, hogy a magyar közvélemény és a magyar törvényhozás mindig csak nehéz szívvel, sőt ellenszenvvel járul hozzá az olyan hadügyi költségekhez is, a melyeket szükségeseknek és termesze-