Képviselőházi napló, 1906. XV. kötet • 1907. deczember 28–1908 február 20.

Ülésnapok - 1906-259

259. országos ülés 1908 január 18-án, szombaton. 97 gyilkosság és öngyilkossági kísérlet történt a hadseregben. (Zaj.) Nagy György: Halálba kergetik a szegény katonákat! (Zaj és ellenmondás.) Én tudom, liogy bánnak velük! Voltam én is katona! De jiersze, azt mondják, hogy sértett önérzet! (Zaj. Elnök csenget.) Igen, sértett önérzet, mert folyton szidják az embert! (Zaj.) Elnök (Csenget) : Csendet kérek t. ház! Mezőfi Vilmos: Ez mindennél jobban bizonyítja, hogy az állandó hadsereg intézménye valóban emberölésre van berendezve, mert béke idején saját tagjai, saját fentartói közül is ime 181-et kergetett egy esztendő alatt a halálba. Mély tisztelettel hajlom meg az igen t. honvédelmi miniszter ur statisztikája előtt, de azért ne vegye tőlem roszsz néven, ha nem akarom elhinni, hogy ezek a statisztikai adatok a tényeknek valóban megfelelnek. Nem igen megy a fejembe, hogy ebben a szerencsétlen hadseregben annyi, a szobalányoktól és szakácsnéktól mellőzött hadfi volna, a ki boldogtalan szerelem miatt lőné magát főbe. (Derültség.) A mikor oda irták, hogy boldogtalan szerelem miatt, vagy ismeretlen okból lett öngyilkos az illető, azt hiszem, hogy az esetek túlnyomó nagy részében ez az öngyilkosság azért történt, mert a felebbvalók roszszul, kegyetlenül bántak vele. A ki katona volt, az ismeri, micsoda rettenetes igazságtalanságok uralkodnak ebben a hadseregben, a hol még a panasz joga is a legnagyobb mértékben meg van nehezítve, ugy hogy a szerencsétlen baka inkább tűr és szenved, semhogy panaszt tegyen. Mert lehet, hogy igazságot adnak neki és megdorgálják a felebbvalót, de azután ennek a dorgálásnak a levét az a szerencsétlen panaszttevő iszsza meg. Annak a tisztnek a barátai, kollegái, annál jobban megkínozzák. (Ellenmondás jobbfelöl.) Nagy György : Somssich Tihamérnak könnyű, mert ő tiszt volt! Én mint közlegény szolgáltam ! Huszonhétszer kaptam kurtavasat két hónap alatt! Mezőfi Vilmos: Az utóbbi hetekben egész sor ilyen öngyilkossági eset volt. A honvédelmi miniszter ur ugyan azt mondja, hogyha a lapok irják ezt, nem ad rá semmit, mert csak arra ad, a mit neki hivatalosan jelentenek, de a mikor a szülők elmennek Budapesten egy napilap szerkesztőségébe, és . . . Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Jobb helyre is mehetnének panaszra, ahol igazságot is kaphatnak. Mezőfi Vilmos: ... és könnyes szemmel panaszolják, hogy ezért és ezért öngyilkosságba kergették gyermeküket, akkor higyje el a miniszter ur, hogy ebben van az igazság. Ha megtörténhetik Budapesten egy kaszárnyában, hogy egy szerencsétlen embert a neve miatt kergettek balálba, mert Xohnnak hivták... KÉPVH. NAPLÓ. 1906—1911. XV. KÖTET. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: Nem felel meg a valóságnak. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Ne méltóztassanak közbeszólásokkal zavarni a szónokot, ezt tiltja a házszabály. Muzsa Gyula: Nem lehet ilyen zöld és közjogellenes dolgokat végighallgatni! Elnök: Muzsa képviselő urat rendreutasítom, mert szembeszállt az elnöki figyelmeztetéssel. Mezőfi Vilmos: A lapok híradásából tudom az eseményt. Igen szomorú dolog az t. ház, mikor egy kis statisztikában azt olvasom, hogy egy hadügyi iró kiszámította, hogy Ausztria és Magyarország hadseregében 100.000 katonára átlag 149 öngyilkosság esik és Németország hadseregében százezer emberre 67, Olaszországban 40, Erancziaországban 29, Belgiumban 34, sőt Oroszországban csak 20 öngyilkosság esik. Mit bizonyít ez, t. ház ? Azt, hogy a világ egyetlen hadseregében sincs olyan maradi szellem, mint épen az osztrák és magyar hadseregben. Annál különösebb és csodálatosabb ez, mert az egész világon híre van annak, hogy épen a német hadseregben legerősebb a fegyelem, a német hadseregben »legstraffabbak« a katonák; (Mozgás.) hogy ott legszigorúbban bánnak a legénységgel s mégis azt látjuk, hogy ott százezer ember közül csak 67 követ el öngyilkosságot, nálunk pedig azt a szomorú jelentést terjeszti be a honvédelmi miniszter ur, hogy egy év alatt a hadseregben 181 ember vetett önkezével véget életének, vagy kísérelte meg az öngyilkosságot. A hol ez megtörténhetik; a hol béke idején ennyi ember hull el abból a sokat dicsőitett, dédelgetett osztrák és magyar hadseregből, a melynek számára a magyar törvényhozás milliókat áldozott: ott nem lehet a nép képviselőitől elvárni vagy kérni azt, hogy ennek a hadseregnek egy fillért is megszavazzon. De tovább megyek. Egy adott helyzettel állunk szemben; azzal az adott helyzettel, hogy az állandó hadseregek intézménye fennáll és én határozottan tudom és tisztában vagyok azzal, hogy a mai viszonyok között talán öt olyan embert sem találok ebben a képviselőházban, a ki az én álláspontomat fogadva el, az állandó hadseregek intézményét elitéli, s annak részére egy fillért meg nem szavaz és egy ujonezot meg nem ajánl. Egy adott helyzettel állunk tehát szemben, azzal, hogy van hadsereg. Én kijelentem, hogy ha van hadsereg, a minthogy van, akkor igenis jogos, (Helyeslés balfelöl.) sőt nemcsak jogos, hanem szükséges és követelni is kell azt, hogy ez a hadsereg legalább magyar részében legyen magyar, tisztán Magyarország törvényeinek alávetett, tisztán ennek a törvényhozásnak intézkedéseitől függő, vagyis követelnünk kell azt, hogy ha már van hadsereg és ezen egyelőre változtatni módunkban nincs: legyen 13