Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-229

68 229. országos ülés 1907 november 28-án, csütörtökön. kat lekötni ugy, hogy annak létrehozását a jövőben nehezebbé tegyük. Én ugy tartom, hogy ha a viszonosság kényszerzubbonyát Ausztriára ráerőszakoljuk — és ehhez nekünk szerintem megvannak az eszközeink — akkor jobban biztosítjuk magunknak azt, hogy a lekötött időn, 1917-en tul feltétlenül kivívjuk, a gazdasági önállóságot és egyúttal biztosítjuk azt, — és erre fektetjük a legnagyobb súlyt — hogy pénzügyi önállóságunk már 1911 január elsején létrejöjjön. Nem ma mondom ezt először. Mikor az 1904. évi november 18-iki attentátum után az országot beutaztuk népgyűlések tartása érdekében, több helyütt fordultam meg én is, nem egyszer gr. Apponyi Alberttel és ezeken a népgyűléseken mindig azt mondottuk, hogy nem engedhetjük meg a házszabály-reviziót, mert reánk akarják most erőltetni ennek a házszabály-revíziónak következtében azt, hogy a katonai létszám felemeltessék, hogy a vámközösség további tiz évre biztosíttassák, s hogy az önálló bank létre ne jöhessen. Ezt mondottuk nemcsak mi ketten, de mondottuk mindnyájan ; mondottam én is, daczára annak, hogy a házszabály-revizió tekintetében, tapasztalataim alapján, az a nézetem, hogy ezzel a kérdéssel előbb-utóbb foglalkozni kell. Foglalkozni kell, de nem olyan pillanatban, mint a minőben most vagyunk : a harcznak hevében, hanem kikeresve egy kedvező alkalmat, a mikor ezzel a kérdéssel nyugodt viszon}-ok között foglalkozhatunk, s a mikor ezt a kérdést megoldhatjuk ugy, hogy a szólásszabadságnak, a képviselők szabadnyilatkozhatásának korlát ne emeltessék, de egyszersmind korlát emeltessék minden indokolatlan, jogosulatlan, röviden szólva : minden obstrukcziós törekvésnek, természetesen itt is elsősorban a technikai obstrukcziónak és az ehliez sokban hasonlítható más visszaéléseknek. És mégis igy beszéltünk, mert akkor az volt a főkérdés, hogy ne engedjük meg Tisza Istvánnak azt, hogy a gazdasági közösséget létrehozza és a katonai létszámot felemelje. Én, t. képviselőház, kitartok ezen nézetem mellett. (Helyeslés.) Már akkor foglalkoztam épen ezzel a kérdéssel, egyebek között talán a legalaposabban Újvidéken deczember 3-án, s ott azon nézetemnek adtam kifejezést, hogy gazdasági önállóságunk biztosításának, s ezidőszerinti kivívásának egyetlen eszköze és fegyvere az önálló bank felállítása. Farkasházy Zsigmond: Ugy van! Helyes! B. Bánffy Dezső: Ebből, t. ház, az következik, hogy én semmiféle olyan megoldáshoz nem járulhatok hozzá, a mely nekem abszolúte nem ad garancziát arra nézve, hogy 1911 január 1-én az önálló bankot felállíthassuk. Ha e tekintetben garancziám van, akkor magától fog jönni az az alakulás, a mely gazdasági különválásunkat is létrehozza. Hát, t. ház, ha valahogyan az osztrák álláspont érvényesül és tán a mi pénzügyi válságunk fenyegető veszélye következtében a bankstatutumot, ha nem is hosszabb időre, de 1917-ig meghosszabbítjuk, akkor kiadtuk kezünkből azt a fegyvert, a mely fegyver gazdasági önállóságunkat létrehozhatja. (Ugy van!) Az adott körülmények között más utón menni nem lehet, mint ilyen sorrend szerint. Megcsinálni az önálló bankot; nem kötni le gazdasági közösségünket, csak a kényszer határáig, és végül, 1917-ben félállitani a vámsorompót. Ez, t. ház, a gazdasági érdek és ehhez a gazdasági érdekhez kapcsolódnak nagy és fontos politikai érdekek is. Én mondom, a kinek volt alkalma tapasztalni, hogy elismerik a mi állami önállóságunkat ott tul a Lajtán mindaddig, a míg ez csak befelé látszik érvényesülni. De ha egyszer kifelé is érvényesülnie kell, akkor még a paritásnak is bizonyos homályos értelmezése jelentkezik. Pedig gazdasági önállóságunknak kifelé való érvényesülése, a vámsorompóknak felállítása e tekintetben is nagyjelentőségű kérdés. Méltóztassanak csak egy kimutatást a kezükbe venni, s fogják a képviselő urak olvasni, hogy Amerika, Francziaország, vagy nem tudom melyik állam kivitele ennyi és ennyi. Olvassák, hogy Németország ennyit visz ki, hogy Romániának, — a kis Romániának — vagy Szerbiának ennyi és ennyi a kivitele, azt is olvassák, hogy AusztriaMagyarország mennyit visz ki, de arról, hogy Magyarországnak mi a kivitele, vagy mi a bevitele, arról, hogy hány ember vándorol ki Magyarországból . . . Mezőfi Vilmos: Azt tudjuk! B. Bánffy Dezső: Azt nem látjuk ilyenféle kimutatásokból, mert azokban csak az osztrákmagyar monarchiát együtt emlegetik. Az első eszköz, mód és lehetőség arra nézve, hogy ez állapotoktól megszabaduljunk, és a nagy világ előtt a magyar állam a maga egész állami önállóságában, függetlenségében jelentkezzék, az, hogy gazdasági tekintetben magunkat önállósítsuk. Ez talán a legfőbb indok politikai vonatkozásban, a miért én a gazdasági önállóság követelésének szükségességét beláttam, és a miért minden oly intézkedést kifogásolok, a mely ennek elodázására, eltolására, vagy megnehezítésére vezet. A t. előadó ur ugy emlékszem, hogy olyasvalamit mondott tegnap, hogy hát mi teljes állami önállóságot élvezünk, nemzetközi jelentkezésünkben vagyunk csupán korlátozva. Nem tudom bizonyosan, igy mondta-e szó szerint, de ez volt az értelme, hogy kifelé nem jelentkezünk teljes önállóságban. (Mozgás.) Nem jelentkezhetünk első sorban ezért, de mondhatnám még inkább első sorban azért sem, mert bizonyos körök és egész Ausztria ma is még csak befelé akarják a magyar állam önállóságát elismerni, kifelé azonban nem engedik jelentkezni. Kifelé jelentkezni nem engedi, bármely törekvések daczára, maga a minket is képviselő külügyminiszter sem, és nem engedi Ausztriában le az utolsóig senki, mert min-