Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-229

52 229. országos ülés 1907 november 28-án, csütörtökön. ben tagyja arra nézve, a mit kivan és a mit végrehajtani akar. De, igy folytatja a képviselő ur, és ezt szó szerint kel idéznem (olvassa) : »Mit szóljak ahhoz, hogy alkottatik egy törvény, a mely indokolásában egyenesen elismerte azt, hogy ezek a javaslatok, a melyek most jóváhagyatnak, nem csak hogy beczikkelyezve nem lesznek, de még a törvénytárban való megjelenésük is ki van zárva. Hát hogyan lesznek ezek törvények Magyarországon, ha ki sem hirdettetnek ? Hiszen, t. képviselőház, mint voltam bátor előterjeszteni, a törvénynek, hogy törvényerejű legyen, promulgácziója olyan alapfeltétele, a mely nélkül sem az alattvalók, sem mások közjogi hatálylyal nem csak nem respektálják, de nem is respektálhatják, mert tudomásuk sincs róla, és igy különösen azt említem fel, hogy ha e javaslatok be nem czikkelyeztetnek, ki nem hirdettetnek, akkor az osztrákkal szemben és a bankkal szemben sincsenek ám kihirdetve.« Mindenekelőtt, t. ház, ezekkel a téves tételekkel kívánok foglalkozni. Konstatálni kívánom mindenekelőtt, hogy a kormány nem kéri, de nem is kérheti, hogy az ezen egyszakaszos törvényjavaslatban felsorolt vagy idézett törvényjavaslatok, mint ilyenek, hagyassanak jóvá, mert hiszen a legelemibb közjogi tétel, hogy benyújtott törvényjavaslat csak törvényerőre emelkedése által váltatik törvénynyé. A kormány kizárólag a törvényjavaslatokban foglalt szerződéses és egyezményes határozmányok j óváhagyását kéri a törvényhozástól, vagyis — a mint egy t. képviselőtársam helyesen szólt közbe — a szerződések ratifikálását kéri, és azt a felhatalmazást, hogy ezen ratifikáczió alapján azon törvényjavaslatoknak határozmányait, tehát a szerződéseket, egyezményeket és pótegyezményeket alkalmazhassa és hatályba léptethesse. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Lényeges különbség van tehát a felfogásban és a tényekben. De, t. képviselőház, a t. képviselő ur megfeledkezni látszik egy törvényről, a melyet bár többször idéz beszédében, — habár még lesz alkalmam rámutatni, hogy tévesen — az 1906. évi III. t.-czikkről, a külkereskedelmi és forgalmi viszonyok rendezéséről, a melylyel a törvényhozás Polónyi Géza t. képviselő ur minisztersége idején törvényes felhatalmazást adott a kormánynak, hogy a benyújtott javaslatokat, a melyek bizottságilag még nem is tárgyaltattak, a melyeket a kormány csak előterjesztett, felsorolva ezen törvényjavaslatokat, életbe léptesse és a törvényhozás utólagos beczikkelyezéseig vagy — a törvény szavaival élve — a törvényhozás további intézkedéséig rendeleti utón életbe léptesse. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Ugron Gábor: Ez igaz ! Szterényi József államtitkár: T. ház! Maga ez a körülmény, azt hiszem, megczáfolja Polónyi Géza t. képviselő urnak azt a téves tételét, mintha a mi közjogunk a nemzetközi egyezmények beczikkelyezését követelné. Konstatálni kívánom, t. ház, hogy olyan közjogi tétel, a mely ezt előírja, Magyarországon nem létezik. Mindössze törvényes gyakorlat van erre nézve nálunk, egy tradiczió a beczikkelyezésre nézve. És hogy már a régi magyar törvényhozás is ugyanazt az álláspontot foglalta el, mint a melyet most voltam bátor jelezni, utalok a 1609 : XLII. t.-czre, a melyet Ság Manó t. képviselőtársam kutatott ki, és arra a közgazdasági bizottság figyelmét felhívta, a mely II. Mátyás alatt jött létre, és azt mondja, egyetlenegy szakaszban — mint a jelenlegi törvényjavaslat — a mindkét Ausztriával meg Magyarországgal kötött békeegyezség szigorú megtartásáról szól. (Olvassa) : »A mindkét Ausztriával meg Morvaországgal a felek beleegyezésével megkötött békeegyezségek, a melyekre nézve mindkét részről hiteles levelek vannak, (tehát szerződés) érvényükben maradjanak 1. §. és ugy itt, mint amott örökre sértetlenül megtartassanak.* Méltóztatik látni, t. ház, hogy nemzetközi egyezményről volt szó amott is és teljesen a nemzetközi szerződések alá tartozó egyezményekről és szerződésekről van szó itt is, ugy hogy a t. képviselő urnak az a tétele, a mely a beczikkelyezési kötelezettséget irja elő, egyáltalában nem áll meg. De nem áll t. ház, a képviselő urnak másik tétele sem, s igen lényeges ténybeli hibába esik a t. képviselő ur, midőn egyrészt azt imputálja a kormánynak, hogy az indokolás szerint ez az egyszakaszos törvényjavaslat nem fog a törvénytárban megjelenni, másrészt ama szerződések az indokolás szerint nem is fognak beczikkelyeztetni. Mindenekelőtt konstatálni kívánom, hogy a kormánynak nincs is joga a törvényjavaslatot a Törvénytárba felvétetni. Ez oly alaptétel, a melyet talán szomorú, hogy itt konstatálni kell, de miután épen Polónyi Géza t. képviselő ur, mint volt igazságügyminiszter ur, bizonyára tévedésből vagy elszólásból ilyen tételt állit fel, (Ugy van I balfelől.) kénytelen vagyok leszögezni ezt, ahogy igenis ez a kormány arra — bocsánat a kifejezésért — nem vetemedik, hogy a Magyar Törvénytárba felvegyen egy törvényt, a mely nem a törvényes formák között jött létre. Ez az egyszakaszos törvényjavaslat azonban az alkotmányos követelmények teljes betartásával fog létrejönni ; mint ilyen fog a Törvénytárba felvétetni, ennélfogva nem kormányténykedésből, hanem a törvényalkotás kellő követelménye gyanánt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De hogy mennyire nem áll a t. képviselő urnak az az állítása, hogy a kormány egyáltalában be sem kivánja czikkelyezni ezen szerződéseket, illetve egyezményeket, arra nézve legyen szabad az indokolásnak azt a részét felolvasnom, a mely erre vonatkozik és következőleg szól (Halljuk! Halljuk ! Olvassa) : »Miután nemcsak kívánatos, hanem az eddigi mindig követett gyakorlatnak is az felel meg, hogy ily szerződést képező és törvény erejével biró fontos intézkedések a Törvénytárba forma szerint is beiktattassanak; miután továbbá az is kívánatos, hogy ezen javaslatok, habár szerző-