Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-229

48 229. országos ülés 19V7 november 28-án, csütörtökön. tárja, s a szerencsétlen, ártatlanul vádolt nőt, a ki férjét szerette, a veszedelmes, súlyos csapások terhe alól fel nem mentetik. Ezen vádaskodók közül a jelen esetbennem annyira az eltévelyedett elvtársakat érthetem, mint inkább értem azokat az ellenségeket, valamint azokat, a kik most jobbaknak, erősebbeknek hirdetik magukat, holott negyven esztendeig a legrosszabbak és leggyengébbek voltak. Bredicean Koriolán: Ez tetszett a magyaroknak ! (Mozgás.) Samassa János: A t. közbeszóló képviselő ur higyje el, hogy nekünk jobban tetszenének, hogy ha önök a helyett, hogy kifelé gravitálnak, a külső szövetségesek keresését megszüntetve, e nemzet nagy jótéteményei iránti hálából inkább hozzánk csatlakoznának és nem járnának tévutakon. (Ugy van !) Tudjuk, vagy legalább is gondoljuk, és tudja, . vagy legalább is gondolja minden igaz magyar ember, hogy milyen külső kényszerkörülmények között nyújtotta be a t. kormány ezt a törvényjavaslatot és ha ezt tudjuk vagy gondoljuk, akkor, azt hiszem, hogy egy pillanatig sem szabad haboznunk, hogy ezt a legális mentőeszközt mentül hamarabb törvényerőre emeljük. (Ugy van! balfelöl) A részletes indokolásokat minden irányban mellőzöm. Mellőzöm felhozott okaim alapján és különösen azért, mert azt tartom, hogy ebben az esetben a részletes indokolásra a hazafias érdek rá nem szorul, az eltévelyedetteknek pedig mindig van idejük arra, hogy a nemzeti párt és erő megerősitése szempontjából hozzánk újra visszatérjenek. Azonban egy megjegyzést nem hagyhatok szó nélkül, a melyet gyakran hallottunk, azt t. i., hogy a mennyiben pedig a kiegyezési törvény meg nem szavaztatnék, ebben az országban nem fog bekövetkezni a vizözön. Ellenkezőleg, t. ház, ha van még valami pusztitóbb elem, mint a vizözön, akkor ez ország sorsa eldőlt. Nem indokolok ! De határozottan állítom, hogy ha továbbra is megmarad mostani kormányirányzatunk az ország megmentésére szükséges bizonyos áldozat árán is a belügyek, gazdasági, ipari, kereskedelmi és hitelügyeink konszolidálásának utján, akkor a nemzeti függetlenség, az egészséges alkotmányos élet, a megjavult és megerősödött hitelviszonyok tekintetében a most következő tíz év alatt elérjük a biztos eredmény küszöbét, és akkor ezzel a hazafisággal és lelkierővel még csak egyszer fog kelleni a következetesség aczélkulcsát a zárban megfordítani és kinyilik a kapu, a mely bennünket a megelégedés országába biztosan bevezet. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés és taps balfelöl.) Zlinszky István jegyző: Polit Mihály! Polit Mihály: T. ház! Tegnap e házban három nagyon jeles beszédet hallottunk a szőnyegen levő törvényjavaslatra vonatkozólag, a melyet egyszakaszos törvényjavaslatnak is nevezünk. Az első két beszéd védelmezte ugy ezt a javaslatot, mint a különféle kiegyezési törvényjavaslatokat vonatkozással a Magyarország és Ausztria közötti kérdésre. Főleg az igen t. előadó ur szép beszéde védte a javaslatot és azt akarta bebizonyítani, hogy ez a törvényjavaslat nem veszélyes sem az alkotmányosságra, sem a parlamentarizmusra. Hivatkozott az előadó ur példákra, különösen az angolra és az angol parlamentben divó eljárásra. Magam is kissé jártas vagyok ebben és többször volt alkalmam e házban hivatkozni Angliára. Ennél az alkalomnál azonban, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan sohasem hivatkoztam volna az angol parlamentben divó eljárásra. Anglia teljesen független állam, nincsen senkivel azon viszonyban, mint mi Ausztriával. Ami tehát Angliában lehetséges, nem veszélyes, az ránk nézve veszélyes lehet. T. ház! Ez a javaslat minden irányban a szükségtörvény jellegét viseli magán. A szükségtörvények mindig megbőszülj ák magukat, utólag mindig kisül, mint a franczia mondja, hogy : le remedé devance le mai, az orvosság rosszabb a betegségnél. Veszélyes preczedenst alkotna, hogy ilyen egy szakaszos törvényjavaslattal, ilyen szükségtörvénynyel kormányozzák az országot. Ilyen alapon egy darabontkormány az alkotmányosság leple alatt egészen önkényesen kormányozhatna. Nem lehet itt hivatkozni Angliára, mert Magyarország, sajnos, még nem független egészen. Elvileg ellenzem tehát ezt az egyszakaszos törvényjavaslatot, mert veszélyesnek tartom épen azon viszonynál fogva, a melyben van Magyarország Ausztriával. Eri és elvtársaim tehát elvi okoknál fogva ezen javaslat ellen szavazunk. Bátor leszek ezt indokolni és határozati javaslatot is benyújtani. (Halljuk Halljuk!) Majd későbben. Volt tegnap egy harmadik beszéd is. Igen jeles beszéd. Három és fél óráig tartott és egy régi képviselőtársam mondotta ezt a beszédet, képviselőtársam 30 év óta, Polónyi Géza. Ezen beszédet, a melyben a t. képviselő ur igen terjedelmesen előadta kifogásait, ugy ezen törvényjavaslat, mint a többi kiegyezési törvényjavaslatok ellen, nekem ismételnem kellene. Ismételnem kellene mindazt, a mit Polónyi Géza elmondott, mert tekintettel a törvényjavaslatra és a kiegyezési törvényre, ezen beszédhez alig lehetne valamit hozzáadni, vagy abból valamit elvenni. Én azonban, t. ház, a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot és a többi törvényjavaslatokat más szempontból fogom elbirálni. (Halljuk !) T. ház ! Megengedem, beismerem, hogy ezen kiegyezési törvényjavaslatokban van bizonyos haladás Magyarország szempontjából, viszont azonban konstatálom, hogy ez a haladás csak látszólagos. Mert miben áll ez ? Áll a tendencziában, az irányzatban, abban, hogy ezen kiegyezési törvényeknek alapja a szerződés. Ezekkel a törvényjavaslatokkal akarták kidomborítani Magyarországnak államiságát, ezekkel akarták kifejezésre juttatni azt, hogy Magyarország bizonyos internaezio-