Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-250
456 250. országos ülés Í907 deczember 22-én, vasárnap. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Nagy György : .... a közös pénzügyminisztérium költségvetése emelkedik 163.000 K-val, a külügyminiszter ur költségvetése 578.000 K-val. (Nagy zaj és felkiáltások : Nem tartozik ide ! Még nincs megszavazva ! Elnök csenget.) Épen ebből akarom levezetni, hogy miért kívánom a kvótajavaslat tárgyalásának elhalasztását ! A közös pénzügyminisztérium költségvetése emelkedik 163.000 koronával. Már most, t. képviselőház, történelmi tény az, hogy 1906-ban a delegáezió csak ugy volt hajlandó a csatahajók költségeit megszavazni, és újból 120 millió koronányi áldozatot meghozni, ha a magyar államnak az állami nyelvre, zászlóra, czimerre és a magyar honosok megfelelő számú alkalmazására vonatkozó jogai a közös hadseregben érvényesülni fognak. A közös hadügyminisztérium jelentése szerint pedig a második arzenált nem kapja meg Magyarország; a közös hadügyminiszter jelentése szerint a hadi iskolában a magyar nyelvet nem fogják tani tani, a zászló- és czimer-kérdés törvényes rendezése továbbra is csak álom, vágy T marad. (Nagy zaj balfelöl.) Thaly László képviselő ur közbeszólt, hogy még nincsenek megszavazva. Elvárom és meg is követelhetem, hogy a magyar delegátusok azokat a felemelt milliókat nem szavazzák meg. (Folytonos zaj.) Thaly László képviselő ur tehát helyesen jegyezte meg, hogy még nincsenek megszavazva, ezt is tudom és épen azért, a mig ezeknek tárgyalása megkezdődik, addig, a mig vissza nem verik a hadügyminiszter jogtalan követelését, addig szükséges, hogy ezt az egyetlen fegyvert, a mely kezünkben van a kvótakérdésben, ne adjuk ki a kezünkből, szükséges, hogy addig a törvényjavaslat tárgyalását felfüggesszük. T. képviselőház ! Az imént, az indítvány tárgyalása közben egyik t. képviselőtársam az ő felszólalásában azt mondotta, hogy az osztráknak kell megszavazni a kvótát. Egyik képviselőtársam közbekiáltott, hogy a »magunk javára« emeljük. (Nagy zaj és felkiáltások : A magunk érdekében! Elnök csenget.) Hát a »magunk kedvéért*! Én ezt a közbeszólást egy példával kívánom megvilágítani. (Folytonos nagy zaj. Elnök csenget.) Mikor a vesszőzés divatban volt a közös hadseregben, megtörtént, hogy az egyik katonát tizenkétszeri vesszőfutásra ítélték. Mikor ezt a súlyos, nehéz büntetést átszenvedte, azt mondotta, hogy : »most a magam kedvéért még egyszer végigsétálok*. Mikor a kiegyezést megszavaztuk, midőn a nehéz és súlyos áldozatokat meghoztuk, meghoztuk a bankkérdésben és a dalmát vasutak építésének kérdésében, meghoztuk a magyar blokk és állam-kölcsön kérdésében, akkor ráadásul tizenharmadik vesszőfutáskép még a kvótát is a »magunk kedvéért« felemeljük. Csakhogy itt is ugy van, mint a katonánál, a midőn a káplár veri, csak a ruhát üti, de a szegény test érzi meg. A »magunk kedvéért* felemelhetik a képviselő urak a kvótát, de a képviselőház helyett a nemzet fogja ezt a csapást és ezt az áldozatot megérezni. Súlyos, ig gtalan áldozat. Nem szavazhatom meg nemzetem terhére. Miután épen egyik delegátus tag ur közbeszólásából nyilvánvaló, az ő szavaira, mint bizonyságra hivatkozom, hogy még nincsen megszavazva a közös költségvetés, hogy tehát még igenis joguk van a magyar delegátusoknak a hadügyminiszter jogtalan felfogása ellen tiltakozni és követelni a nemzeti követelések teljesítését. Addig, erre az időre szükséges, hogy függessze fel a ház ennek a javaslatnak a tárgyalását és ezért csatlakozom Earkasházy Zsigmond t. képviselőtársam indítványához. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : A vitát bezárom. Szólásra senki sincs feljegyezve. A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! A Lengyel Zoltán képviselő ur által mondottakkal szemben röviden csak azt vagyok bátor megjegyezni hogy ilyen kérdéseket nem a parlamentekkel, hanem a hivatalos képviseletekkel, a mely hivatalos képviselet a kormány, kell elintézni. (Helyeslés.) Én a kormánynyal tettem magam érintkezésbe, jegyzékváltás utján és szóbeli utón is, s miután ott azt a lojalitást tapasztaltam, hogy készséggel akarnak adni szatiszfakcziót, a mennyiben sajnálatukat fejezték ki és a mennyiben már is visszautasította a képviselőház magatartását a kormány és a jövőre nézve is ezen álláspontjához fog ragaszkodni : én ezen biztosítékokat, a melyeket ilyen viszonyok között és ilyen ügyekben szokás általában még a nemzetközi érintkezésben is megtartani, tökéletesen elegendőknek tartottam. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Igen óvnék mindenkit attól, hogy olyan térre terelje a dolgot, hogy a parlamentek lövöldözzenek egymásra, szóharczot folytassanak egymással. Méltóztassanak elhinni, t. képviselő urak, hogy ilyen kérdésekben eredményt csak akkor érünk el, ha egyöntetűen és méltóságteljesen járunk el, azon korlátok között, a melyek az ilyen érintkezésben az általános szokás szerint elő vannak irva. (Ugy van ! a jobb- és a baloldalon.) Mivel pedig én teljes lojalitást tapasztaltam és biztosítékot nyertem e teldntetben az osztrák kormánytól még arra nézve is, hogy a békés együttélést miképpen lehet előmozdítani, én ezen lojalitással szemben — azt hiszem — nem léphetek a további követelések terére, hanem arra kell ügyelnünk, hogy a mint ez a lojalitás a mi részünkről megtartatik, a jövőben azok részéről is meg tartassék. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ez a válaszom erre a kérdésre. A t. képviselő urak még belekeverték a delegácziót is. Engedelmet kérek, hogy a közösügyi költségek mennyiben nagyobbak, ezt minden képviselő ur megtudhatja. Hiszen e hó 19-én itt voltak ezek a költségvetési füzetek azon czélból, hogy a képviselő' urak között kiosztassanak. A delegáezió pedig a múlt évi költségeknek arányos részét ajánlotta meg. Ezt fogjuk kiszolgáltatni.
