Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-248
248. országos ülés 1907 deczember 19-én, csütörtökön. 437 bizottságunk vissza is utasította, s én mindig azt mondottam, hogy a tulajdonképeni alap, a mely szerint a hozzájárulás megállapítandó lenne: a teljesítési képesség, (Ugy van!) Az 1867: XII. t.-cz. ugyan nem jelöli meg azt a módot, a mely szerint az aránykulcs megállapítandó volna, de az azóta folyton követett gyakorlat annak felel meg, hogy a teherviselési képesség vétetett alapul. Az osztrákok részéről mindinkább az a tendenczia nyilvánult meg, hogy a népesség arányában viseljük ezeket a terheket. Sőt megnyilvánult az a tendenczia is, hogy mivel egyforma jogokat gyakorolunk, viseljük a terheket is egyforma mértékben: 50 — 50 százalékban. (Mozgás és zaj.) Ezek ujabban felmerült, régi ideák, a melyek azonban mindinkább előtérbe tolultak és a mint minálunk a szétválási törekvések mind erősebbek és erősebbek lettek, ugy nőtt osztrák részről, mind jobban és jobban, az ezen alapon való követeléseknek támasztása. A tárgyalások során már azt hozták fel argumentumul, hogy ők nem fognak egy bizonyos magasabb százalék szerint hozzájárulni a.zon beszerzési költségekhez, a melyek azután, ha a szétválás bekövetkezik, nem a kvótakulcs, hanem a dolog természetéből folyólag a hadsereg lélekszámának arányában fognak megosztatni; másodszor felhozták azt, — és ebbeli követelésüknek bizonyos jogszerű színezetet is adtak, hogy még akkor, midőn a Bánffy-Badeniféle tárgyalások folytak a kvóta felemelésére nézve, az vétetett kiindulási pontul, hogy a kvóta emeltessék megközelítőleg annyival, mint a mennyi előnye Magyarországnak az átutalási eljárásból származik. Ezt természetesen jogosultnak nem ismertük el, mert hiszen a hivatalos tárgyalások során — legalább a kvótabizottságok tárgyalásai során — ez kifejezésre sem jutott. De, mégis egy olyan követeléssel állottunk szemben, a melylyel előbb-utóbb le kellett számolni. Ekkor, midőn beleegyeztünk ebbe a kvótakulcsba, igenis azt mondottam, — mondottam itt a házban is és mondom ma is — hogy habár más alapon, a teherviselési alapból kiindulva, állapitjuk is meg ezt a kvótát, mégis, ha azokat az egyoldalú előnyöket számbaveszszük, a melyeket Ausztria élvez, ha azokat az egyoldalú előnyöket tekintjük, a melyeket ebből Ausztria pénzügyi kincstára is nyer, akkor azt merem mondani, hogy elérkeztünk addig a határig, a hol a kvóta további felemeléséről akkor sem lehet szó, ha nem ezt az alapot, hanem a népesedési arányt veszszük kiindulási pontul. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Én tehát a jogalap tisztázása végett ezt a mi határozott álláspontunkat itt újra kifejezésre juttatni kötelességemnek tartottam. (Élénk helyeslés.) A második, a mit minduntalan méltóztatnak a kvóta ellen felhozni, az, hogy a kvóta emelése ellenértékét képezi bizonyos közjogi vívmányoknak. (Halljuk! Halljuk!) Mellesleg mi is mondjuk azt, hogy ez a szerződés nemcsak közjogi, hanem, egész határozottsággal mondhatom, gazdasági vívmányokat is rejt magában. Allamjogi és közjogi vívmányokat rejt magában, a mennyiben kétségtelen, hogy államjogi helyzetünk ebben határozottabban és ugy jut kifejezésre, a mint állami önállóságunk az eddigi kiegyezésekben kifejezésre még nem jutott, azt hiszem, hogy ezt senki sem tagadhatja. De másodszor, azt a biztosítékot rejti magában a gazdasági lekötöttség tekintetében, hogy 1917-re szabad rendelkezési jogunk szerződésileg minden irányban tökéletesen biztosítva van. Pető Sándor: Az megvolt eddig is! (Mozgás a baloldalon.) Hódy Gyula: A békéscsabai népkörben mondhat ilyet! (Mozgás és zaj.) Pető Sándor: Ugy látszik, hogy Hódy ur nem ismeri a törvényt. Hódy Gyula: De igen, csakhogy most nem vagyunk Békéscsabán. (Mozgás és zaj. Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Pető Sándor: Majd népies kiadást fogunk a számára rendezni. Hódy Gyula: A népkör részére. (Mozgás és zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Egy hang (a középen): A Reichsrath biztosítja. Wekerle Sándor miniszterelnök: Ha, t. képviselő ur, a Reichsrath nem respektálja a mi önállóságunkat, akkor csak megengedi, hogy nagyobb biztosíték, ha szerződéssel vannak a gazdasági megállajxxlások létesítve, mintha a recziproczitásalapján állanánk. (Ugyvan!)Hiszen ezzel szolgáltatják a legnagyobb bizonyítékot arra, hogy igen helyesen cselekedtünk, midőn ezen szerződéses biztosítékokkal bástyáztuk körül a mi helyzetünket. Azt nem engedhetem meg, hogy ugy állittassék oda a dolog, mintha az eddigi szabad rendelkezési biztosítékokkal szemben ezen szerződés nagyobb biztosítékokat nem nyújtana, (Halljuk! Halljuk!) amint ezt itt egy képviselő ur mondotta. Hiszen megvolt a mi jogunk, de tökéletesen tisztázatlan volt a szerződések, például a határidőhöz nem kötött szerződések felmondása tekintetében. Ezt határozottan biztosítottuk most magunknak. Kiküszöböltük a szerződésekből az automatikus meghosszabbítás klauzuláját, a mely mindegyikben benne volt. Hát ezek nem olyan biztositékok-e, a melyek addig nem voltak meg és a melyeket ezen szerződésben biztosítottunk ? És a mit Polónyi Géza t. kéj>viselő ur mond, hogy 1917-ben az fog bennünket megkötni, hogy mi a vámtarifán nem változtathatunk és a külállamokkal nem szerződhetünk . . . Polónyi Géza: 1917-ig! Wekerle Sándor miniszterelnök: 1917-ig is változtathatunk oly értelemben, hogy 1917 utáni időre legyen érvényben.
