Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-248

132 248. országos ülés 1907 deczember 19-én, csütörtökön. rülnénk. A mint mondom, a kvótaemelés nem történt meg és hogy a reminiszczencziákat kimerítsem, érdekesnek találom azt, hogy elmondjam Tisza Kálmánnak egy nyilatkozatát, melyet 1897 május 13-án tett —• magyar politikusok szokása szerint természetesen a Neue Freie Pressében. Ezen nyilatkozatában Tisza Kálmán a következőket mondja (olvassa): » Nincsen kizárva, bár határozott ígéretet tenni ez irányban lehetetlen, hogy a szabadelvű párt nem fog elzárkózni attól, hogy a kvótát néhány csekély törtrészszel kiegészítse. Mindenesetre bizonyos azonban, hogy az engedmény jóval mögötte marad a 36 százaléknak, a melyet osztrák részről követelnek.* Utána következik a szabadelvű párt védelme, hogy a szabadelvű párt nem szolgai, hogy a miniszterek nem tehetnek a párttal a mit ők akarnak. 1897-ben Tisza Kálmán tehát csak a kvótának törtszámmal való felemelését tartotta lehetségesnek és már a 36 százalékot egy oly határnak jelölte meg, a mely csak osztrák ábránd, a melyet azonban a szabadelvű párttal megvalósítani nem lehet. Ma pedig az osztrák ábránd immár túl van haladva, mert ma már a valóság, a kvóta-javaslat szerint 36°4 százalék. Ha kutatom azt, miért sikerült abban az időben visszaverése a kvótaemelésre irányuló osztrák étvágynak, miért sikerült megakadályozni 1897-benés 98-ban egyáltalánakvótaíelemelésétés miértnem sikerült a 2°/o-kal való felemelése a kvótának Széll Kálmán alatt, csak alacsonyabb mértékű felemelése: akkor ennek okait az akkori politikai helyzetben és a piártok akkori elhelyezkedésében tudom csak feltalálni. Az akkori szabadelvű párt hivatkozott egy erőteljes ellenzékre, (Ugy van! a középen.) hivatkozhatott a függetlenségi pártnak és a nemzeti pártnak ellenzésére és különösen rendelkezésére állott Bécsben a 48-as mumusnak folytonos emlegetése. Azon egyszerű módszerrel élhettek a szabadelvű párti politikusok mindenkoron, ha valamit ki akartak csikarni Bécstől, ha valami veszedelmet el akartak hárítani az ország fejéről, hogy azzal fenyegetőzlek: sokkal rosszabb állapotok fognak beállani Bécs számára, ha uralomra jut a függetlenségi párt. Bécs abban az időben tényleg megijedt ettől a mumustól. Ezért sikerült elodázása a kvótaemelésnek 1897-ben és 1898-ban, ezért sikerűit az osztrák étvágynak lemérséklése Széll Kálmánnak a miniszterelnöksége alatt. Ezt a nemzeti erőforrást azóta elvesztettük. Ma nem ijeszthetjük meg többé Bécset azzal, hogy uralomra jut a függetlenségi párt. Tutsek Sándor: Hát a demokraták! Vázsonyi Vilmos: A demokrata párttal, ha önnek méltóztatik foglalkozni, annak idején és módján szívesen rendelkezésére állok . . . Csizmazia Endre .* Császári demokrata párt. Vázsonyi Vilmos: Sopronban majd lesz szerencsénk! Csizmazia Endre: Bécscsel tart! (Zaj a középen.) Vázsonyi Vilmos: Rágalmaz, ha azt mondja! A nemzeti küzdelem alatt megmutattam, hogy kivel tartok. Csizmazia Endre: Saját maga mondta! (Felkiáltások a jobbközépen : Császári, kvóta!) Vázsonyi Vilmos : Csizmazia ur azon küzdelemnek produktuma, a melyben én részt vettem és a koczkázatot viseltem. Csizmazia Endre: De ón maradok azon az egyenes utou, a melyen haladtam. Vázsonyi Vilmos: Akkor se sok marad. Elnök: Csizmazia kép-iselő urat kérem, hogy ne zavarja a szónokot, ezt tiltják a házszabályok. Nagy György: Maholnap le kell borulni a felemelt kvóta előtt. Csak nem kell imádkoznunk, hogy felemelhessük a kvótát! Hiszen szólni csak szabad. A vége úgyis az, hogy megszavazzák. Elnök : Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos: Nagyon csodálom, hogy a kritikát, melyet teljesen a parlamenti tisztesség formájában gyakorolok, ilyen nehezen tűrik el a képviselő urak. En senkit nem sértettem, (Ugy van! a középen.) bírálni pedig jogom van; bírálni jogom. van a pártokat is, jogom van a kormányt is. Ez egyesek érzékenységét sértheti, azonban azt hiszem, nem ütközik sem a parlamenti illembe, sem pedig a hazaszeretetnek parancsaiba. Csizmazia Endre : Azt senki sem mondta! Vázsonyi Vilmos: Mert bátor vagyok másként szeretni a hazát, mint azok . . . Bródy Ernő: A kik kvótát emelnek. Vázsonyi Vilmos: A kik más pártokhoz tartoznak. Azonban azt hiszem, hogy a hazaszeretet senki számára sem monopólium és nem lehet a hazaszeretetet a kvótaemelés kötelességében összpontosítani. Nagy György: Vagy junktimba hozni a kvótaemelést és a hazaszeretetet! Csizmazia Endre: Ne ferdítsen! Vázsonyi Vilmos: Ilyen közbeszólásokra egyáltalában nem fogok reflektálni! A mint mondottam, t. ház, akkor nemzeti erőforrásunk volt az, hogy egy nagy és erőteljes ellenzékre hivatkozhatott maga az uralkodó párt. Ez az erőforrás elveszett, mert hiszen az uralomra jutott nagy többség, a melynél nagyobb többség még egyáltalában nem kormányozta ezt az országot, a melyről azt sem mondhatom, hogy többség, mert hiszen majdnem az egész házat magában foglalja, ez a többség hozta meg a kvótaemelésnek azt a mértékét Ausztria számára, a minőről azelőtt álmodni sem merészeltek.