Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-248

2;

i8. országos ülés 1907 deczember 19-én, csiiiöriökön. 425 hogy visszaverj ük azokat a támadásokat, a melyeknek, ismétlem, ők legjobb meggyőződésem szerint — egyet megengedek: öntudatlanul — itt megnyilvánuló exponensei. (Igaz! Ugy van! Közbeszólás jobbfelöl: Nem öntudatlan!) Bocsánat, ezt feltételeznem kell. Én azt hiszem, t. képviselőház, itt nem lehet nagy elvi vitákat provokálni arra nézve, hogy a házszabályok miként egészíttessenek ki vagy interpretáltassanak. Az adott egyes konkrét esetekben a házzal egyetértőleg minden elnöklő, a ki szabadon gyakorolja a jogát a házzal egyetértőleg, legjobb meggyőződése szerint fogja azokat alkalmazni. (Élénk helyeslés.) Ha a t. képviselő ur a házszabályokat ki akarja egészíteni, ám tegyen erre nézve indítványt. De bocsánatot kérek, ilyen elvi kérdések felvetésével tanácskozásaink menetét megzavartatni ne engedjük. (Zajos helyeslés.) En csak ugy fogom fel a dolgot, hogy a t. képviselő ur itt egy egyéni álláspontot fejezett ki, de az a czélzat, hogy ezáltal megbontsa a mi sorainkat, sikerre vezetni nem fog. (Zajos helyeslés.) Kérem a t. házat, térjünk egyszerűen napirendre e felett a kérdés felett. (Élénk helyeslés és taps.) Supiló Ferencz (szólásra jelentkezik). Gr. Batthyány Tivadar: Vigyázzon, elfogy a türelmünk. Elnök : Milyen ozimen kivan a képviselő ur szólni ? Supiló Ferencz: A házszabályokhoz. (Nagy zaj és felkiáltások : Kétszer nem lehet!) A 215. §. c) pontjához. (Nagy zaj és felkiáltások: Halljuk az elnököt!) Elnök: Közbeszólás történt, hogy a házszabályokhoz csak egyszer lehet beszélni. Engedelmet kérek, de bármikor szót kérhetnek a 215. §. alapján azok, a kik a házszabályokhoz kérnek szót. Supiló Ferencz képviselő urat illeti a szó. Supiló Ferencz (horvátul beszél. Taps a jobbközépen. Zaj a baloldalon). Elnök : napirend szerint következik az arról az arányról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása, a melyben a magyar korona országai az 1867 : XII. t.-cz.-ben közöseknek elismert állami ügyek terheihez hozzájárulnak. Széll Kálmán képviselő ur a házszabályok 215. §-a a) pontja alapján kért szót. Széll Kálmán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk !) Azon jognál fogva kivánok szólni és szíves meghallgatásra kérni a t. házat, a melyet a házszabályok adnak, mikor megengedik, hogy személyes megtámadtatás czimén bárki bármikor szólhat. Én 1868 óta vagyok e háznak szakadatlanul tagja, (Éljenzés.) de nem emlékszem reá, hogy valaha személyes megtámadtatás czimén szót kértem volna. Most teszem. Most sem azért, mert valami személyes érzékenység indit rá, hanem, mert súlyosan támadtattam meg egy megbízatás elvégzésében, egy közfunkczió teljesítésében, a melyet a t. háztól kaptam. (Halljuk ! Halljuk!) Ha tehát KÉPVH. HAPLÓ. 1906—1011. XIV. KÖTET. ez megtámadtatik, akkor nemcsak az én magánbecsületem és azon közbecsülés támadtatik meg, a mely ilyen funkczió teljesítésében nélkülözhetetlen, hanem megtámadtatik maga a ház által kiküldött bizottság munkálkodása és arról tett jelentésének hitelessége is, melyet alaptalanul megtámadni és kétségbevonni nem szabad. Polónyi Géza képviselő ur a múlt ülések egyikén — sajnálattal nem voltam jelen elháríthatatlan akadályok miatt sem a tegnapi, sem a tegnapelőtti ülésében a háznak — megtámadta a kvótabizottságban eljárásomat. Szabályellenesnek állitja oda, jelentésünk hitelességét vonja kétségbe, teljesen indokolatlanul és alaptalanul a t. képviselő ur, mikor kritikát gyakorol, a melyhez különben j oga van, de csakis igazságos kritikához, a ház egy bizottságának eljárása felett, elsősorban két kifogást tesz, és azután egy nagyon súlyos igazságtalan, alaptalan vádat emel. A kifogása a képviselő urnak háromból áll, szerinte — és erre egy légióját a házszabályoknak és gyakorlati eseteknek tudja, mint mondja, felhozni — nem járt el a bizottság helyesen, a midőn nem az előadónak javaslatát vette elsősorban tárgyalás alá. Másodszor az előadónak javaslata tulaj donképen nem is volt és harmadszor, arról a háznak semmi értesülése nincs. A hány állítás, annyi a valósággal ellenkező tétel foglaltatik abban. A t. képviselő ur ki akar engem tanítani, hogy minden bizottságnak először az előadó javaslatát kell tárgyalás alá venni. A t. képviselő ur hivatkozik a 138. és 209. §-aira a házszabályoknak e részben. En azonban sem az egyikben, sem a másikban ezt nem olvasom. Mindegyik szakasz arról szól, hogy ha a bizottság a maga tanácskozásait befejezte, akkor előadót választ, (Igaz I Ugy van ! Felkiáltások : Utólag !) utólag és az az előadó jelentést tesz a háznak. Ezt mondja a 138. §. A 209. §. pedig egészen világosan azt mondja, hogy (olvassa) : »az előadónak vagy a különvélemény előadójának, illetőleg a különvélemény előadójának van joga szóink. Hol ? A házban. Ezek a szakaszok tehát semmi körülmények közt nem támogatják ennek a kifogásnak a jogosultságát. Többet abból a légióból nem adott tudtomra a képviselő ur, tehát az abban a légióban foglalt többi szakaszról nem szólhatok. (Derültség.) Hanem a képviselő urat én vagyok bátor valamire figyelmeztetni. A házszabályok azt rendelik, hogy a bizottság először megválasztja jegyzőjét és azután, mikor elvégezte tanácskozását, megválasztja előadóját. Már most a bizottságok tárgyalásainak prakszisa itt-ott némileg eltért'ettől, de csak annyiban, a mennyiben, legalább igen gyakran, különösen budget-tárgyalásoknál, vagy bizonyos szaktörvényjavaslatok tárgyalásánál, vagy a jegyzőt, vagy egy másik bizottsági tagot szoktak megbízni azzal, hogy készüljön el a tárgyalásra és ő adja azt elő. Ez gyakran a prakszis, a mely nem házszabályellenes, a melyet a házszabályok azonban nem 54