Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

360 244. országos ülés 1907 deczember lí-én, szombaton. Én azt hiszem, hogy senki sem vetheti nekem szememre azt, hogy ugy állítottam fel a bankelkiilönités kérdését, mint hogyha az nehézségekkel nem járna. Az nehézségekkel fog járni . . . Sümegi Viimos: De azért meg kell csinálni! Wekerle Sándor miniszterelnök : ... még pedig igen sok nehézséggel fog járni, de az itt szóban forgó kérdések ezeknek a nehézségeknek csak kisebb részét képezik. Azoknak a többi nehézségeknek szabályozása, előleges tisztába hozatala ép ugy érdekében fekszik Ausztriának, mint mi nekünk. És ebben rejlik a bizonyitéka és garancziája annak, hogy ezt az előfeltételt mint egy nehezitő körülményt, vagy mint egy olyan feltételt odaállítani, a mely a bank-elkülönitési jogunkat alterálhatná, egyáltalában nem lehet. Ez a válaszom t. képviselőtársam interpellácziójára. (Élénk helyeslés.) Elnök : Báró Bánffy Dezső képviselő ur kivan szólni, B. Bánffy Dezső : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk!) Talán különösen hangzik, ha azt mondom, hogy majdnem szórói-szóra aláírom azt, a mit a miniszterelnök ur elmondott, s az adott választ még sem veszem tudomásul. (Helyeslés és mozgás a hátoldalon.) De ne méltóztassanak ezt olyan nevetségesnek tartani; mert mégis abban, hogy megállapodni akartak, akarta a szerződés, az előfeltétel rendezését tisztába hozni, mielőtt a bankot felállíthatjuk ; benne van, hogy a biztosíték nekünk nincs megadva. Én a miniszterelnök urat arra kértem, hogy a felállított öt pontra határozottan igennel vagy nemmel feleljen, és ha ezen hosszú, igen érdekes és, mondhatnám, teljesen elfogadható indokolás és magyarázat helyett a kérdésekre röviden szólva egyszerűen igennel, vagy nemmel felelt volna, akkor a kérdés előttünk tisztában is volna. De mert épen körülirta a kérdést, aggodalmam fenmaradt, és fenmarad, s azért a miniszterelnök ur válaszát nem vehetem tudomásul. Mert akárhogy forgatjuk a dolgot, t. ház, nem tudom megértem, mi szükség van pl. a második pontban feltett kérdésnél azokra a megállapodásokra, a melyek a kölcsönös állampénzügyi szolgáltatásokra vonatkozólag és általában az Ausztria és Magyarország közti gazdasági forgalom egészére vonatkozólag létrejöttek ? Miért nem méltóztattak megállapodásra jönni Szerbiával, Németországgal, vagy Francziaországgal ? Ebben van a súlya a dolognak, és abban van az aggályra indok, hogy egyezkedni látták szükségesnek. Ez az egyezkedés, akár nevetséges a kereskedelemügyi miniszter urnak, akár nem, mindenesetre aggasztó, és ilyen körülmények között nekem, a ki ugy tartom, hogy egész sorozata után a vesztett csatáknak végre az utolsónál mégis meg kell államink, nem lehet a bankkérdés felett egyszerűen megnyugodva, tudomásvétellel tulmennem. Egy hosszú küzdelem harczát vivtuk meg ; nemzeti törekvéseink, óhajaink és követeléseink sorra lettek letéve, és megmaradt még egyedül talán a bank felállithatásának lehetősége. Ezt nekünk érvényben lévő törvényünk feltétlenül biztosítja. 1910 végével a bankszabadalom lejár, és, minden az osztrákokkal való egyezkedés nélkül, függetlenül megvan a jogunk a bank felállítására, és ezt a jogot előfeltételekhez, előzetesen megállapított pontozatokhoz kötni nem szabad. (Ugy van ! Ugy van! balfelől.) Mert ha ehhez kötjük, akkor kétségtelenül áll az, hogy kötött marsrutával megyünk a bank megalkotása elé, a melynek rendjén vitatható, hogy megállapittatván az előfeltételek, meg tudjuk-e a bankot csinálni, igen vagy nem? Legjobb esetben meg kell fizetni az árát annak a bankönállósitásnak is (Ugy van ! Ugy van! a haloldalon.) vagy pedig nem leszünk képesek, nem leszünk elég bátrak és elhatározottak a bankot felállítani. Azt hiszem, t. ház, hogy e házban a nagy többség az önálló bank felállítása mellett van. Akkor ne méltóztassék olyan könnyen keresztülsiklani e kérdésen, és ne méltóztassék a miniszterelnök urnak különben igen szépen, okosan elmondott körülírásával a dolgot megoldottnak tekinteni. Határozott feleletet ilyen formában : igen vagy nem, egyetlenegy kérdésben sem ad a miniszterelnök ur, de tart egy magyarázatot, a mely minden vonatkozásban igaz, de alkalmazva a mi viszonyunkra, a bank felállításának időpontjára való tekintettel, nekünk korlátokat állit fel. Annyival is inkább kell, hogy aggályaimat továbbra is fentartsam, mert pl. a mai lapokban olvastam, hogy a bécsi ipartanács, kétségtelenül nem a kormánj?, de egy igen jelentékeny testület, legközelebbről foglalkozva a kérdéssel, azt mondja, hogy a közös bank kérdésénél elvárjuk a kormánytól, hogy a bankközösség fentartására semmiféle áldozatot hozni nem fog. Majd tovább igy folytatja (olvassa): »Abban az esetben, ha a bank egységes volta a készfizetések kötelező felvételétől tétetik függővé, az ipartanács a bank szétválasztását az osztrák gazdasági érdekek szempontjából előnyösebbnek tartja«, tehát már arról is gondoskodnak és gondolkoznak, hogy előfeltételekben vagy legalább kívánságokban kifejezésre juttassák azt, hogy a készfizetések felvétele lehetetlenné tétessék és ezzel mi továbbra is Ausztria járszalagára köttessünk. Én tovább megyek t. ház. Elméletet is állit fel e határozat, a melyben kimondja, hogy »a tapasztalatok pedig a fakultatív készfizetési rendszer előnyeit beigazolták«. Beigazolták Ausztriának, de épen a mi hátrányunkra. Az önálló bank felállításának egyik legfontosabb részlete az, hogy az önálló bank a készfizetés rendszerével léphessen életbe, (Helyeslés.) mert a közös bank mellett a készfizetések felvételét a mint megakadályozták évek hosszú során keresztül, ámbár Széll Kálmán idejében megállapodás jött létre .... Polónyi Géza : Törvény ! B. Bánffy Dezső; ....megállapodás jött létre törvény utján, épen ugy megakadályozhatják a jövőre is, Mindezeknél fogva én, a ki azt tartom, hogy legalább az utolsó Sibilla-könyvet mentsük meg, a leghatározottabban foglalok állást