Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-244

346 2H. országos ülés 1907 deczember ík-én, szombaton. az a legyőzött állam, a béke kedvéért fizeti azt és általában el lehet mondani, kogy csak a megszorult fél, a kényszerhelyzetben lévő fél fizet a másik államnak olyan milliókat, melyeket különben nem volna köteles fizetni. Bármennyire is szerencsétlenül kezeli az ország ügyeit a koalicziós kormány, azt hiszem, hogy odáig mégsem jutottunk, hogy ily kényszerhelyzet előállott volna, hogy mint teljesen legyőzött állam a másik félnek, a másik államnak hadisarczot fizessünk ; és ha tényleg előállott a kényszerhelyzet, ha tényleg kell nekünk a kvótát emelnünk, akkor nagy kára van abból a nemzetnek, hogy a 48-as párt kormányra jutott, mert eddig 1867 óta ez a kényszer soha elő nem állott és a szabadelvű párt uralma alatt legalább törvényhozási utón a kvótát soha nem emelték, most pedig ez a különben is szegény nemzet azt köszöni a 48-as pártnak, hogy az ő uralma alatt felemelik a kvótát 5%-kal. (Mozgás.) Igenis öt százalékkal emelik a kvótát, ezt igen hely esenkif ej tette tegnap a 48-as párt hivatalos szónoka Bizony Ákos t. képviselőtársam is. De, t. ház, hogyha a kvótát lehet emelni a béke kedvéért, akkor a kvótaemelésnél nem a jDénzügyi szempont, nem a gazdasági szempont az irányadó, hanem a béke. Már pedig ily okoskodással lehet majd a kvótát emelni akár 10 százalékkal is, és majd gondoskodni fog az osztrák kormány arról, hogy ez a kényszerhelyzet később is előálljon, természetesen, megfelelő magyar kormány alatt és hogy valahára elérjék az osztrákok az ő kívánságukat, hogy t. i. az ő kedvük szerint legyen teljesen megállapítva a kvóta 57—43 százalékkal. Látszik ebből, milyen veszedelmes lejtőre jutott a 48-as párt akkor, a mikor a kvóta emelését nem gazdasági okokkal, nem pénzügyi okokkal, de politikai okokkal indokolta. Azt mondja a függetlenségi párt szónoka, Bizony Ákos t. képviselőtársam, hogy a kvóta felemelése a kiegyezés ára. Somogyi Aladár : Nem igaz, nem azt mondta ! Bozóky Árpád: Azt mondja, különben a kvóta-bizottság jelentésében is az van. Somogyi Aladár: Bizony Ákos azt mondta, hogy az önálló vámterület ára. Bozóky Árpád: Azt a »Budapesti Hirlap« mondja. A kvóta-bizottság jelentésében határozottan benne van, hogy a kvóta felemelése a kiegyezés ára. |.

; Hát, t. képviselőház, nagyon furcsán hangzik ez egy 48-as képviselőnek szájából. Hiszen a 48-as párt 38 esztendőn keresztül küzdött a gazdasági kiegyezés ellen, és ime, most azért, hogy meglegyen a gazdasági kiegyezés, kész még áldozatokra, kész ezért még kvótafelen) éléssel is fizetni. Ez annál kevésbbé indokolt, mert hisz általánosan elismert tétel manapság már az, hogy ez a kiegyezés rosszabb a Széll-Körber-féle kiegyezésnél. Már pedig Széll Kálmán háta mögött tisztán 67-es párt állott és sem Széll Kálmánnak, sem annak a 67-es tábornak esze ágában sem volt, hogy a kiegyezésért, a mely ennél jobb volt, még kvóta-, emeléssel is fizessenek. De, t. képviselőház, az osztrák miniszterelnök ur épen tegnapelőtti beszédében nagyon feldicsérte ezt a kiegyezést osztrák szempontból; azt mondta, hogy ilyen jó kiegyezést az előző osztrák kormányok közül egyik sem kötött és mint különös vívmányt feltüntette azt, hogy a kvótának a leszállításával, valamint a ezukoradónak a leszállításával Ausztriára évenkint 33 millió korona haszon esik, a mi reánk nézve természetesen ugyanannyi összegű kár. Hát, t. ház, ezért a kiegyezésért nekünk áldozatot hozni igazán nem volt érdemes. Másik politikai indoknak tekintik azt, a miért a kvóta felemelését megszavazzák, hogy a »szövetség« szó helyett »szerződés« szót alkalmaztak. Ez is valami, az igaz, de csak formailag ; lényegileg semmi. Mert szövetség, a melyről az 1867. évi XII. t.-cz. beszél, már 1867-ben sem volt szövetség, akkor is nemzetközi szerződés volt. Csak helytelenül használták a szót a lényegnek kifejezésére, mert mikor az a kötés tiz évről tíz évre szólt és csak akkor hosszabbittatott meg, ha nem mondotta fel a két kormány : az egészen olyan volt, mint minden más nemzetközi szerződés és annak kifejezésére helytelenül használták a »szövetség« szót, mert szövetség alatt valami örök időre szóló kötést szoktunk érteni, nem pedig tiz évenként lejáró szerződést. Ez tehát akkor is nemzetközi szerződés volt, és ma nem tettünk egyebet, mint azt, hogy a lényegnek megfelelő helyesebb szót használtunk ; de ez olyan természetes dolog, hogy ezért a kvótának T6 százalékkal való felemelését halálos vétek volt megadni. Ugyanígy állunk a bankkérdés kikapcsolásával. Egyre beszélik, különösen pedig a néppárti sajtó hangoztatja, hogy ezért 04 százalékkal emeltük a kvótát. Először is tiltakozom az ellen, hogy mikor nekünk valamely jogunkat alkotmányunk biztosítja, annak érvényesítéséért mi külön fizessünk. Ez olyan rossz preczedens, a melyet később az osztrákok nagyon kihasználhatnak ellenünk. De hiszen a bankkérdés kikapcsolásáért fizetni már azért sem kellett, mert a bankkérdésnek tulaj donképen nincs semmi köze a kiegyezés komplexumához. Hiszen az önálló bankhoz olyan erős a jogunk, hogy az 1867-es törvényekben a közös bankról szó sem volt, s a mikor 1878-ban fel akarták állítani és fel is állították az osztrákmagyar bankot, a parlament egy nagyon tekintélves része az önálló magyar bankot akarta megcsinálni. És ezért fizetünk mi most, t. ház, 04% kvótaemelést. Ez erre a szegény országra nézve, mondhatom, hogy súlyos teher, és különösen nem indokolt, hogy azt épen az a 48-as és függetlenségi párt tegye meg, a mely 38 esztendőn keresztül mindig a kvóta ellen volt, nem hogy a kvótaemelés mellett lett volna. A kvóta emelése ellenében nekünk, ellenzéki 48-as képviselőknek, azt hiszem, fel kell hoznunk komoly politikai indokainkat. Ezek közül kiemelem, hogy az átmeneti kormány programmjában szó