Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-243

338 243. országos ülés 1907 . lentem, hogy a képviselőház a most felolvasott törvény] avaslatot harmadszori olvasásban elfogadja. Javaslom, hogy ezen törvényjavaslat, miután harmadszori olvasásban elfogadtatott, tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából a főrendiházhoz tétessék át. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a magy. kir. minisztérium előterjesztése a közösügyi kiadások hozzájárulási arányának újból való megállapítására kiküldött magyar országos bizottság jelentése tárgyában (írom. 639, 643). Az előadó urat illeti a szó. Hoitsy Pá! előadó: T. képviselőház! Ez a javaslat, a mely előttünk fekszik, az országra nézve ujabb megterhelést jelent. (Felkiáltások balfelől : Ugy van! Súlyos megterhelést!) Arról van benne szó, hogy az arány, a melyben eddig a közös költségekhez hozzájárultunk, Magyarország terhére 2%-kal felemeltessék. Egy líang (balfelől) : Nagyon sok ! Hoitsy Pál előadó : Midőn mégis elfogadásra ajánlom ezen uj terheket jelentő törvényjavaslatot, ne várja tőlem senki, t. ház, hogy ki fogom szinezni a dolgokat, hogy csoportosítani és talán kiélezni fogom azokat az érveket, a melyek e javaslat mellett szólanak, mert nem járnék el őszintén, ha igy tennék és nem tennék eleget annak a kötelességnek, a melylyel ennek a t. képviselőháznak tartozom. Azonban az igazságnak megf el előleg tartozom kijelenteni azt is, hogy ezt a törvényjavaslatot, bár még nem tárgyaltatott, a most befejeződött vita során igazságtalanul ngy állították oda, mint a mely a nemzetre sokkal nagyobb terheket róna, mint a minők benne csakugyan foglaltatnak. (Felkiáltások balfelől: Pedig ugy van ! Hadisarcz !) Egyik t. képviselőtársam felhozta itt azt, hogy a magyar nemzet terhei már oly nagyok, hogy ha ezekhez most.még a 2%-os kvótaemelés is hozzá fog járulni, a nemzet ezen teher alatt össze fog roskadni. Szappanos István : ügy is koldus a nemzet! Hoitsy Pál előadó: T. ház! Nem akarom én azt mondani, hogy ez kevés teher, hanem igenis helyre akarom igazítani az ilyen megjegyzést, a mely itt a képviselőházban elhangozván és itt felelet nélkül maradván, künn a közönség körében sokkal rosszabb hatást keltene, mint a minő az ország érdekében elfogadható. Mit jelent, t. ház, ez a kvótaemelés ? Jelent, mondjuk, 5 millió koronát évenként. Farkasházy Zsigmond: Szó sincs róla; legalább is 6 milliót! Wekerle Sándor miniszterelnök: Dehogy 6 milliót! 4,800.000-et! Hoitsy Pál előadó : Ám jól van ; legyen tehát hat millió ; legyen akár hét millió. Alikor is hogyan állunk, t. ház ? Hiszen ne méltóztassék azt hinni, hogy én keveslem ezt a terhet, sőt igen súlyosnak tartom, de ez a szerintem öt és fél vagy ám legyen czember 13-án, pénteken. hat vagy hat milliónál több koronára rugó teher a mi 1200 milliós budgetünknek nem is egészen fél százalékát teszi, s akkor mégis csak igazságtalan dolog volna, hogy a midőn fél százalékról van szó, ugy állítsuk oda a dolgot, mintha ez volna az a teher, a mely alatt a nemzetnek össze kellene roskadnia. (Mozgás a baloldalon.) Mondták és mondják, hogy igaz, hogy ma talán csak öt vagy hat millió ez a teher, azonban ez esztendőről-esztendőre növekedni fog, mert a közös kiadások minden esztendőben növekednek. Igaz, hogy a közös kiadások esztendőről-esztendőre növekednek, mint a hogy a magyar költségvetés minden tétele is évről-évre növekedik, azonban a közösügyi kiadásokkal ugy vagyunk, hogy a mennyiben növekednek a kiadások, hasonló arányban, talán valamivel gyorsabb tempóban növekednek egyszersmind a közös bevételek is, nevezetesen a vámbevételek, ugy hogy ennek következtében azokban a kiadásokban, a melyeket az egyes országoknak külön kell fizetniök, a progresszió, az előrehaladás nem olyan túlságosan nagy. összeállítottam a közösügyi kiadásokat 1875-től kezdődőleg a mai napig a zárszámadások alapján. Nem is az egyes esztendőket állítottam egymással szembe, mert hiszen a 70-es években, különösen az okkupáczió idején voltak oly idők, a mikor természetszerűleg nagyobbak voltak a hadügyi kiadások, mint máskor, de összeállítottam ezen kiadásokat ötévi átlagokban és összehasonlítottam az utolsó évek átlagával, valamint összehasonlítottam a legutóbbi 1904. évi zárszámadást és azt tapasztaltam, hogy pl. az 1880-tól 1885-ig terjedő öt esztendőben 60,595.098 koronát tett ki az átlaga annak az összegnek, a melylyel Magyarország hozzájárult a közösügyi kiadásokhoz, holott az utolsó öt esztendőben 71,169.068 koronát tett ki, ugy hogy az emelkedés ezen 20 esztendő alatt 10,573.000 koronát tett ki. Evenként tehát az átlag 500.000 koronányi emelkedés volt. Nagy György : Hát a kivándorlásban milyen volt az emelkedés ? Csak igy állapitható meg a helyes kapcsolat. (Zaj.) Hoitsy Pál előadó : 500.000 korona tehát az évi emelkedés, és ha hozzáveszszük, hogy ennek az 500.000 korona emelkedésnek is két százalékát mi fogjuk fizetni, nem mondom, hogy kicsinylendő lesz ez a teher, de azt hiszem, hogy a valóságnak nem felel meg, de talán egyáltalában nem is egyeztethető meg az igazsággal, ugy állítani oda a dolgot, hogy az a magyar nemzetet tönkre fogja tenni és hogy ez alatt a teher alatt a magyar nemzet össze fog roskadni. Nagy György: Erkölcsi megalázás, irtózatos erkölcsi megalázás ez! Farkasházy Zsigmond: Elvesztett csatának hadi sarcza, — ez kétségtelen! Hoitsy Pál előadó: Ennek a javaslatnak igenis vannak más nagy hátrányai, a melyek előtt egyáltalában nem akarok szemet hunyni és a legsúlyosabbnak azt tartom, hogy Magyarország