Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-242

242. országos ülés 1907 di vitából azonban látom, hogy felszólalásom a házszabályok keretében és azoknak rendelkezései szerint egyszerűen lehetetlenné tétetett. Konstatálni kivánom a házszabályok 208. §-a alapján a következőt (olvassa) : »Minden tárgy felett előbb az általános vita kezdődik és csak ennek befejeztével térhet át a ház az alapul már elfogadott tárgynak részletes és pontonkénti tárgyalására«. A 211. §. pedig azt mondja : »Mind az általános vitában, mind a részletes tárgyaláskor az egyes pontoknál az alább irt kivételekkel« — a midőn kétszeri felszólalásnak is van helye — »mindenki csak egyszer szólhat«. Különösen hangsúlyozom ezt a 211. §-t, mert meggyőződésem szerint ez biztosit] a minden képviselő számára azt, hogy a részletes vita során az előtte fekvő javaslatban foglalt tárgynak minden egyes pontjánál a hozzászólás joga feltótlenül és kétségtelenül megilleti az egyes képviselőket. E szerint teljes joggal hihettem, hogy az ott felsorolt javaslatoknak minden egyes pontjához a magam részéről hozzá fogok szólhatni. A házszabályok 237. §-a ugyancsak konstatálja azt, hogy törvényjavaslatoknál a szakaszonkénti tárgyalás befejezése után az egészre nézve harmadszori olvasásnak és megszavazásnak van helye. T. ház ! Az en block törvényalkotást a magyar törvényhozás eddig nem ismerte. Az en block törvényalkotás a részletes vitára való tekintettel egy törvényjavaslatnál teljesen ki van zárva. Annál inkább ki van zárva az en block törvényalkotásnak az a módja, hogy egy szakaszban részletes vita és tárgyalás alapjává tétessék öt törvényjavaslat és az öt törvényjavaslatba foglalt speczifikus rendelkezések. (Zaj és mozgás balfelől.) T. képviselőház! Ezzel a veszélyes perczedenssel, a mely most alkottatik, nem akarok érdemlegesen foglalkozni, — az idők talán majd igazolni fognak engem — most álláspontomnak, illetőleg röviden megteendő nyilatkozatomnak indokolására csupán csak azt vagyok bátor előadni, hogy a házszabályoknak 225. §-a a képviselő számára azt az alkotmányjogi biztosítékot nyújtja, hogy a felvetett kérdésnél szavazatát igennel vagy nemmel adhassa le. A szavazatnak igennel vagy nemmel való leadása olyan esetben, midőn öt-hat törvényjavaslatnak 500—600 §-a egyszerre kerül kérdés alá — hiszen én pl. hajlandó lehetek több szakaszt elfogadni, több szakaszt módositani és végül több szakaszt egyáltalán el nem fogadni — egyszerű lehetetlenség. (Zaj.) De, t. képviselőház, ilyenformán, a részletes vitának ilyen módon való folytatásával, hogy öt törvényjavaslatnak valamennyi dispozicziója egyszerre kerül tárgyalás alá : a szavazati jognak igennel vagy nemmel való gyakorlása is lehetetlenné válik. Hogy egyebet ne mondjak, az öt törvényjavaslatnak egyenkint való rendelkezése ugyebár különféle tárgyakról szól ? Es még inkább különféle tárgyakról szólnak az egyes szakaszok. Már most, t. képviselőház, a házszabályoknak 208. §-a az eddig állandóan folytatott gyakorlat :zember 12-én, csütörtökön. 333 szerint — a mit, remélem, kétségbevonni nem fog senki — mondom, a kivételt soha nem ismerő, állandóan folytatott gyakorlat szerint: az általános vita befejezte után azon szakaszok és tárgyak, a melyek most már részletes vita alá kerültek, felolvastattak és az egyes szakaszonként való tárgyalás, valamint az egyes szakaszonként való szavazás rendeltetett el. (Zaj.) Itt most egy ettől lényegesen eltérő és nézetem szerint a házszabályokkal is ellenkező eljárás követtetik. (Zaj és ellenmondás a haloldalon.) Én nem akarom a t. képviselőházat hosszas fejtegetésekkel untatni, (Helyeslés.) csupán egyet akarok még megjegyezni és ez annyiból áll, hogy fizikai lehetetlenség is bármely képviselőnek azt a próbát kiáll ania, hogy öt törvényjavaslatnak 300—400 §-ához egy beszédben szólhasson hozzá. (Zaj.) Ez fizikailag is lehetetlen, értelmileg is kivihetetlen és az adott esetben — ezt hangsúlyozom — még a politikai proskrrpcziónak azon hátrányával is járna, hogy pl. én vállalkozhatnám arra, hogy ennek az előttünk lévő törvényjavaslatnak minden egyes részletét kifogásoljam és kifogásaimat egy beszédben előtérjeszszem, a mi által azon gyanúba kerülnék, hogy én a horvát képviselő urak obstrukczionális eljárását támogatom. Már most számomra nincsen más választás, mint megelégedni annak konstatálásával, hogy meggyőződésem szerint ez a törvényalkotás feleslegessé tesz a jövendő számára minden házszabályreviziót, nem kell már a revizió, ez az egy szakasz megrevideálta Magyarországon a házszabályt. Efjy hang (balfelől) : Nem lesz mindig igy ! Polónyi Géza: Megengedem, hogy nem lesz mindig igy, de ez preczedenst alkot. Régi barátaink megnyugtatására legalább valami panaczeáról kellene gondoskodni, arról, hogy ez a veszélyes preczedens a legközelebb napirendre kerülő védőrejavaslatnál, ujonczjutalék-javaslatnál és a bankkérdésnél meg ne ismétlődjék. Adja Isten, de a preczedens alkotása messze időre szóló dolog, és félek, hogy majd akkor is hivatkozni fognak rá. Én a magam részéről megtettem annyit, a mennyivel magamnak, a házszabályoknak és az igen t. függetlenségi pártnak tartozom. Nem akadályozom meg azon az utón, a melyen van, a pártot, a magam részéről megnyugszom abban, hogy kijelentem, hogy ezt a törvényalkotást meggyőződésem szerint házszabályellenesnek tartom, magamat pedig a pontonként való részletes tárgyalásban való részvételtől megfosztottnak és szavazatom leadásában meggátoltnak tekintem. Elnök : T. ház ! Kötelességem az elhangzott beszéd után egész röviden nyilatkozni : (Halljuk ! Halljuk !) Ugyanis a t. képviselő ur azt állította, hogy a házszabályokba ütközik ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalási módja. Bocsánatot kérek, ha ez igy volna, s ha nekem ez volna a meggyőződésem, akkor bizonyára a tárgyalást ebben a mederben nem engedném meg, de követelném a háztól, hogy tessék a házszabályok szerint folytatai a tárgyalást. A képviselő ur azonban igen