Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-239

290 239. országos ülés Í907 áeczember 9-én, hétfőn. statálni kívánom, hogy a kormánynak nincs is joga a törvényjavaslatot a Törvénytárba felvétetni. Ez egy oly alaptétel, a melyet talán, szomorú hogy itt konstatálni kell, de miután épen Polónyi Géza t. képviselő ur, mint volt igazságügyi miniszter, bizonyára tévedésből vagy elszólásból ilyen tételt állit fel, kénytelen vagyok stb.«. Ezen tételnél tehát találkozom azzal a váddal, mintha én a tudatlanok azon kategóriájába tar­toznám, a kik azt sem tudják, hogy törvényjavas­latokat nem lehet beczikkelyezni. Már most folytatja és azt mondja tovább megbízásból Szterényi József ur (olvassa) : »Mél­tóztatik tehát látni, t. ház, hogy a t. képviselő ur — mindig rólam van szó — súlyos tévedésbe esik, a mikor e tételt felállítja és azt a kérdést veti fel, mintha nem volna tisztában vele, ugy hogy mél­tóztassék nekem elhinni, kétkedőleg kell azt magamtól kérdeznem, vájjon a t. képviselő ur tényleg oly tájékozatlan-e, a minőnek mutatkozott vagy pedig czélzättal állította fel e kérdéseket? Tehát azzal a váddal illettettem, hogy én nemcsak tájékozatlan ember vagyok, hanem tet­tetem magam a tájékozatlanságban és czélzatosan állítok fel valótlan tételeket. A harmadik dolog a következő. Azt mondja (olvassa) : »Akkor én felvetem a kérdést, van-e a t. képviselő urnak fogalma arról, hogy nemzet­közi kereskedelmi szerződések mily módon köt­tetnek ?« Miután ismételten és ismételten volt igazság­ügyminiszteri állásomra történik czélzás . . . Molnár Jenő : Akkor bezzeg nagy tudós vol­tál náluk ! Polónyi Géza: . . . röviden csak ennyit jegy­zek meg. En azt a díszes állást a függetlenségi és 48-as pártnak megtisztelő bizalmából töltöt­tem be. Nem tudom, használ-e a párt tekintélyé­nek, ha a kereskedelemügyi miniszter megbízásá­ból, tehát per proeura (Derültség.) ugy állíttatik oda a függetlenségi és 48-as pártnak volt igazság­ügyminisztere, mint a ki tudatlan, a kinek fogalma sincs arról, miként köttetnek a nemzetközi szerző­dések és a ki el akarja hitetni a törvényhozással azt, hogy törvényjavaslatokat be lehet czikkelyezni. Hát, t. képviselőház, ezt a kérdést magam nem fogom megválaszolni, hanem válaszoljon rá az a párt, a melynek, meggyőződésem szerint, tekintélye van érintve akkor, hogyha ilyen szavak Kossuth Ferencz megbízásából hangzanak el vád­ként a nemzet szine előtt. Ha azután, t. kép­viselőház, 40 év vagy ennél is többet meghaladó közpálya után — noha én sok mindenfélével találkoztam életemben — a függetlenségi párt nevében az a vád emeltetik ellenem, hogy én tudatlan ember vagyok és voltam, — hát, t. kép­viselőház, nem hittem, hogy ez a jutalom várjon azért, hogy hűségesen szolgáltam pártomat és hűségesen akarom szolgálni továbbra is. (Mozgás balfelől.) De, t. képviselőház, ennek a dolognak van ám egy másik, egy közjogi része is és itt a ház­szabályokra való hivatkozással felvetem azt á kérdést, szabad-e, a horvát obstrukczióra való hivatkozással, ilyen precedenst alkotni, olyant, a milyen itt alkottatik ezzel a per proeura való gorombáskodással. T. ház! A házszabályoknak idevonatkozó 114. §-a világosan rendeli azt, hogy (olvassa) : »A miniszterek megbízottai, kik a háznak előre bejelentendők, a szükséges felvilágosítások adása végett a tárgyalás folyamában és a szavazási kérdés feltevése előtt szintén szót kérhetnek, nemkülönben a bizottsági előadók is, a hozzájuk intézett kér­désekre, vagy a vita alatt felmerült kételyekre nézve.« T. képviselőház! Ez a házszabály sohasem jelentette és jelenti azt, hogy a minisztert közjogi állásában megillető az a privilégium, hogy bár­mikor felszólalhasson, egy átruházható jog lenne. Ez a jirivilégium kizárólag a miniszter személyéhez van kötve; a háznak bejelentett megbízottak, mint szakértők, jogosítva' vannak, sőt kötelezvék is, felvilágosítások adására a hozzájuk intézett kérdések tekintetében. De, t. kéjjviselőház, veszé­lyes preczedens lenne csak azt. is megengedni, hogy a bejelentett megbízottak egyes képviselőkkel akár csak polémiát is folytassanak, annál kevésbbé lehet megengedni azt, hogy a képviselők között az egymás iránt is kötelező kölcsönös tisztelet sérelmével a megbízottak által való gorombás­kodás követtessék el. (Mozgás balfelől.) Mert ehhez még képviselőnek sincsen joga, t. képviselőház. Ez a preczedens megörökítésre méltó már csak azért is, hogy vállalkozott a t. kereskedelem­ügyi miniszter ur arra, hogy akkor, a mikor köz­jogi kérdésről van szó, Szterényi József urat kül­dötte ide közjogi és alkotmányjogi szakértőnek. Az én tudomásom szerint, t. képviselőház, a ház­nak van közjogi és alkotmányjogi szakértője, a ki felelősségének tudatában, annak terhével és tudo­mányával kell hogy nyilatkozzék. Én nem hiszem, t. képviselőház, hogy az 1907. esztendő lenne az az esztendő, a mikor Magyarország képviselőháza, közjogi és alkotmányjogi külön szakértőkre szo­rult volna. (Ellenmondósok a baloldalon. Felkiál­tások : Személyes megtámadtatás czimén beszéli! Joga volt! Nem azt mondta!) Ezt mondta. Bocsá­natot kérek, joga volt megbízni, joga volt arra, hogy felvilágosításokat adjon, ha kérdés intéztetik hozzá, de arra a szakértőnek joga nincsen, hogy képviselőkkel vagy bárkivel, ha az nem volt is igazságügyminiszter, ilyen módon gorombáskodjék, Elnök: A mennyiben ez az elnök eljárásá­nak kritikáját is magában foglalná, kötelességem a t. képviselő urnak kijelenteni, hogy én meg va­gyok győződve arról, hogy ha Szterényi képviselő ur olyasmit tett vagy mondott volna, a mi a ház­szabályokba ütközik, az elnök őt rendreutasította volna, vele szemben a ház fegyelmi jogát érvé­nyesítette volna. Polónyi Géza: Én a magam részéről most megelégszem azzal, hogy megvilágítsam azt a közjogi szakértelmet, a melylyel a t. államtitkár.

Next

/
Thumbnails
Contents