Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-237

237. országos ülés 1907 deczember 7-én, szombaton. 267 szükségesebb, minden kunyhóban nélkülözhetetlen fogyasztási czikk, melyet a legszegényebb koldus is kénytelen megvenni. Az állam bevételi forrásainak legnagyobb részét a fogyasztási adó képezi, tehát ilyen leplezett módon akarja az állam azt, hogy a bevételei nőjjenek. Nem a villanyt, nem a légszeszt államosítja a t. kormány, nem ezt teszi egyedárasággá és monopóliummá, a mivel talán még megtudnék barátkozni, mert ez nem a legszegényebbeket sújtaná, hanem a jómóduakat, nem a legszegényebb nép mindennapi szükségleteiből vonna el az államkincstár javára rengeteg pénzt. Lányi Mór: El van már ejtve! Mezőfi Vilmos: Bocsánatot kérek, hogy el van-e ejtve vagy nem, az e kiegyezés szövegéből nem tűnik ki ? Ez a kiegyezés, ez a szerződés jogot ad ennek a kormánynak, de jogot ad bármely kormánynak arra, hogy a petróleum-monopóliumot megteremtse. Es ha ez a kormány nem teremti meg, nincsen biztosíték arra, hogy a legközelebbi kormány nem teremti-e meg ? Én félek az állami egyedáruságtól, mert tapasztalom pl. az állami egyedáruság tárgyát képező sónál, hogy miként emelkedtek a sóárak, ezen legszükségesebb, nélkülözhetetlen fogyasztási czikk ára azóta, mióta, mint monopólium, az állam kezében van. Sőt nemcsak azt tudom, t. ház, hogy emeltük a sóárakat, hanem tudom azt is, hogy az ország nagy része eped a sóért és nem tud a sóhoz hozzájutni, azon kitűnő vasúti adminisztráczió és vaggonhiány következtében, a mely szintén az állami igazgatás alatt áll. De ez még a kisebbik sérelem. A nagyobbik sérelem az, hogy itt a kormány kötelezi magát arra, hogy ha az országgyűlés ezt a szakaszt és ezt a kiegyezést megszavazza, kötelezi magát Magyarország a petróleumot csak Galicziából, vagyis az osztrák petróleum-forrásokból beszerezni. Nem szabad neki, ha még olyan olcsó is a romániai petróleum, ha még olyan olcsó is az oroszországi petróleum, ott beszerzni mindaddig, a mig . . . Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem igaz, hogy az van benne ! Mezőfi Vilmos: Bocsánatot kérek, igen t. miniszterelnök ur, én jól értem, ezt mondja a kiegyezési szerződés III. czikkének c) pontja a 2. bekezdésben (olvassa) : »Az a szerződő fél, a mely az egyedáruságot életbe lépteti, köteles az egyedáruság számára szükséges ásványolajat, eltekintve a vámkedvezményes beszerzésre engedélyezett nyers ásványolaj mennyiségétől, minaddig és oly mérvben a szerződő államok beszerzési forrásaiból beszerezni, mig a beszerzési ár a hasonértékű külföldi nyers ásványolajnak a behozatali vámdijjal felemelt áránál nem nagyobb.« Tehát tiszta és világos, (Zajos ellenmondások bal/elől.) hogy addig, a mig a másik szerződő fél, tehát Ausztria galicziai petróleuma nem lesz drágább, mint az a petróleum, a melyet Oroszországból be fogunk szállítani, a határon, az egységes közös vámterületnél fizetett vámdijjal együtt: kénytelenek leszünk osztrák, illetve galicziai petróleumot vásárolni, mert Magyarországnak petroleumforrása nincs. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) De menjünk tovább, t. képviselőház ! A kiegyezés semmikép sem számol azzal, hogy Magyarországon 467.000 önálló kisiparos van, és ezen 467.000 önálló kismaros közül 301.000 segéd nélkül dolgozik. Igazán sajnálom, hogy az igen t. kereskedelemügyi államtitkár ur nincs jelen. (Felkiáltások bal felől: Ö is sajnálja!) De majd elolvassa, amit mondok. Ő 1907. augusztus 18-án Pécsett az ipartestületek országos kongresszusán beszédet mondott, a mely beszédben megrótta Magyarország kisiparosait azért, hogy bár az állam egész erővel és odaadással siet segítségükre ; hogy bár az állam ebben az esztendőben már 400.000 korona segélyt juttatott a magyarországi kisijDari szövetkezeteknek és ingyen gépekkel is támogatta azokat, mégis csak 129 ilyen kisiparosszövetkezet támadt Magyarországon, mig ~.zzel szemben Németországban a kisipari szövetkezeteknek 200.000 kisipart űző tagja van és Angliában csak a ruházati és czipészeti iparral foglalkozó termelő szövetkezetnek évi forgalma 1 millió korona. T. ház ! Ezt a szemrehányást a magyar kisiparosok valóban nem érdemelték meg, mert akkor, midőn Magyarország iparát — mint a hogy a kiegyezési szerződésből be fogom bizonyítani — védtelenül kiszolgáltatjuk az osztrák iparnak, azonfelül, hogy tág tért nyitunk minden téren az osztrák ipari versenynek : akkor nem lehet a magyar kisiparosokat megvádolni azzal, hogy élhetetlenek vagy nem elég élelmesek ; hogy nem szorgalmasak és mesterségüket nem értik, mert olyan versenytárssal, mint a minő az ipari téren tízszerte erősebb Ausztria, ez a magyar kisiparosság a küzdelmet fel nem veheti. A kiegyezési javaslat XV. czikkében a következőket mondja : (Halljuk !) »Az egyik állam iparosai és kereskedői a másik állam területén a belföldiekkel egyenlő feltételek mellett jogosítottak iparczikkeiket bizományba adni, fióktelepeket és raktárakat felállítani, megrendelésre dolgozni és árut megrendelésre szállítani; megrendelt munkát mindenütt végezni, megrendeléseket és aláírásokat gyűjteni és vételeket eszközölni. Az egyik állam kereskedelmi utazói üzleteiket a másik állam területén ép ugy, mint a belföldi kereskedelmi utazók az e részben az illető államban érvényes szabályokhoz mérten folytathat] ák«. Ez azt jelenti, hogy Magyarország kisipara tíz év alatt teljesen tönkre fog menni. A magyarországi kisiparosok legnagyobb sérelme az volt és e miatt ankéteztek, gyűléseztek, feliratoztak és deputáczióztak, hogy legalább azt tegye lehetetlenné a kormány, hogy az osztrák kereskedelmi vigéczek eláraszszák Magyarország legkisebb helységeit is és hogy ne legyen joguk az ottani kisiparosok orra elől elszedni a megrendeléseket 34*