Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-237
237. országos ülés 1907 deczember 7-én, szombaton. 263 a vita mesterséges elhúzására irányul. (Ugy van ! Élénk helyeslés.) Ugron Gábor: Szószátyárkodás! Elnök: Méltóztassék szólási jogával ugy élni, hogy ez ne legyen ozélzatos visszaélés ! Pribicsevics Szvetozár (folytatja horvát beszédét. Gróf Apponyi Albert nevénele említésénél élénk éljenzés.) Elnök: A képviselő ur figyelmeztetésem daczára hosszú ideig visszaélt a ház türelmével és a tárgytól többször el is tért. Ezért a házszabályok értelmében tőle a szót megvonom. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. Mozgás és zaj a horvátok padjain. Felkiáltások balfelől: Éljen az elnök! Éljenzés. Hosszantartó nagy zaj balfelől és a jobbközépen.) Olay Lajos: Nye krics! (Folytonos zaj balfelől és a horvátok padjain.) Elnök: Csendet kérek! Kérem, ne tessék beugrani az uraknak ! Hagyják őket zajongani; annál hamarább lesz vége ! Pribicsevics Szvetozár (horvátul beszél. Zajos felkiáltások a baloldalon : Hiszen megvonták a szót! Üljön le !) Elnök: Tessék a képviselő urnak leülni! Megvontam a szót! (Zaj.) Csendet kérek ! Ezen nem lehet változtatni. A képviselő ur már le is ült! (Zaj.) Csendet kérek minden oldalon. (Folytonos nagy zaj a jobbközépen.) Surmin, Pribicsevics, Magdics és Babics képviselő urakat rendreutasitom és kérem, méltóztassanak csendben lenni, mert kénytelen leszek — az ismétlés esete forogván fenn önöknél — a házszabályok teljes szigorát alkalmazni. (Zaj.) Mezőfi Vilmos : T. képviselőház ! A magyarországi újjászervező szocziáldemokrata párt, a melynek tagja és parlamenti képviselője vagyok, 1892-ben, országos kongresszusán programmpontjai közé iktatta, hogy küzd a politikailag független és gazdaságilag önálló Magyarország érdekében. (Zaj a jobbközépen.) Ez a programmpont teszi kötelességemmé, hogy itt a képviselőházban, a t. képviselő urak türelmét igénybe véve, kifejtsem meggyőződésemet, hogy miért követeli a mi pártunk és miért követelem én az önálló vámterületet. (Felkiáltások balfelől: Nem az önálló vámterületről van szó!) Annál inkább kötelességem ezt megtenni, mert még nem tanultam*rneg azt, hogy lehet odakinn, a parlamenten kivül czifra Ígéreteket tenni és idebenn, a képviselőházban másként szavazni. Ebből kifolyólag a szőnyegen levő egyszakaszos törvényjavaslatot el nem fogadom, sőt a leghatározottabban visszautasítom. Olay Lajos : Titkos szövetség a horvátokkal! Mezőfi Vilmos : Nem óhajtok hosszasan foglalkozni a törvényjavaslattal (Helyeslés balfelől.) oly irányban, hogy az az egyszakaszos törvényjavaslat sérelme a parlamentarizmus nagy elvének és sérelme a házszabályoknak; miután az előttem szóló ellenzéki érzelmű képviselő urak ezt már elegendőkép kifejtették, elegendő, ha én csak azt jelentem ki a magam részéről, hogy én az ő fejtegetéseiket a parlamentarizmus sérelméről, a házszabályoknak eme egyszakaszos javaslat benyújtásával történt megsértéséről magamévá teszem, de már azért sem kívánok hosszadalmas lenni, nehogy azt a hiedelmet keltsem, mint hogyha a horvátországi képviselő urak obstrukezióját támogatni hajlandó volnék. (Helyeslés balfelől.) Nem támogatom ezt az obstrukeziót bár minden, eszközt kész volnék megragadni arra, hogy ezen országrontó egyszakaszos törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését lehetetlenné tegyem, mert ez újra kiszolgáltat bennünket tíz hosszú esztendőre Ausztria kizsákmányolásának, és közelebb viszi ezt a szerencsétlen országot a csődhöz. De nem óhajtok az obstrukezió fegyverével élni, mert nem akarom az általános, egyenlő és titkos szavazati jogról szóló törvényjavaslat benyújtását — a mire ez a kormány már több izben kötelező Ígéretet tett — elodázni, hanem siettetni szeretném azt az időt, a mikor az a képviselőház elé kerül, mint egyetlen reménységünk és egyetlen orvosszere Magyarország sok ezer sajgó sebének. Én figyelemmel kisértem Magyarország közvéleményének megnyilatkozását. Megfigyeltem, hogy miképen fogadták azt az »örömhirt«, a melyet a kormány száz és száz szócsöve bocsátott világgá, hogy végre sikerült nem a statuskvo, nem a reeziproczitás alapján, hanem szerződési alapon tiz hosszú esztendőre Magyarországot Ausztria iparának kiszolgáltatni. Figyelemmel kisértem Magyarország megnyilatkozó közvéleményét és ugy találtam, hogy egyetlen kereső rétege, egyetlen olyan tényezője az országnak, a mely iparból, kereskedelemből és gazdaságból él, sem üdvözölte valami nagy örömmel ezt a kiegyezési szerződést. Egyedid a nagybirtokosok, az ezer holdas gazdák, az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesületben tömörült nagybirtokos urak voltak azok, a kik most megjelent évkönyvükben többek között ezeket mondják a megkötött közös kiegyezésről (olvassa): »A mai válságos gazdasági helyzetben csak az a szerencse még, hogy a nyerstermények és a gabonaáruk a védővámok hatásaként emelkedő irányzatúak, mert a folyó év silány terményei alacsony árak mellett teljes betetőzése volna a földbirtok csődjének.« A »Köztelek« pedig, az Orsz. Magy. Gazdasági Egyesület hivatalos lapja, valóságos ódát zeng erről a kiegyezésről, erről a szerződésről és azt mondja, hogy azt minden agráriusnak . örömmel kell fogadnia és meg kell szavaznia. Hát, t. képviselőház, az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület mindig ugy személyesiti magát és mindig ugy áll a közvélemény elé, mintha ő lenne az egész magyar földbirtok és az egész magyar föld érdekeinek hivatott képviselője, mintha az Orsz. Magyar Gazdasági Egye,