Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-235

235. ORSZÁGOS ÜLÉS 1907 deczember 5-én, csütörtökön, Justh Gyula, utóbb Návay Lajos elnöklete alatt. Tárgyai: A legutóbbi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. — Az Ausztriával kötött némely gazdasági és pénzügyi megegyezés jóváhagyásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. A leormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, gr. Andrássy Gyula, Kossuth Ferencz, Darányi Ignácz, gr. Apponyi Albert, Günther Antal, Jekelfahissy Lajos, Josipovich Géza. (Az ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök : Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezetni fogja gr. Thorotzkai Miklós jegyző ur; a javaslatok mellett felszólalókat Zlinszky István, a javaslatok ellen felszólalókat jjedig Szent-Királyi Zoltán jegyző urak fogják jegyezni. Elsősorban is hitelesítjük a múlt ülés jegyzőkönyvét. Felkérem gr. Thorotzkai Miklós jegyző urat, szíveskedjék a múlt ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző (olvassa az 1907 deczember hó 4-én tartott ülés jegyzőkönyvét). Elnök; Kérdem a t. házat, van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvre ? (Nincs!) Ha nincs senkinek sem észrevétele, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Következik az Ausztriával kötött némely gazdasági és pénzügyi megegyezés jóváhagyásáról (írom. 636., 638.) szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Mazuranics Bogoszláv! (Nincs itt!) Lengyel Zoltán! (Nincs itt !) Pinterovics Antal ! Pinterovics Antal: (horvátul beszél). Surmin György: Ez igaz! (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : Elég legyen !) Markos Gyula : Hadd játszszák ki magukat! Pinterovics Antal (folytatja és befejezi horvát beszédét). Elnök : Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. ház ! Felszólalásomra az impulzust Apponyi Albert gróf igen t. miniszter urnak beszéde adta. Nem akarom magam az ő szónoki tehetségével összemérni, de beszédének a tartalma olyan, hogy azt válasz nélkül hagyni nem lehet. Elsősorban az ő beszédére kívánok válaszolni, majd a tárgyalás alatt lévő javaslatról, azután a kiegyezési javaslatok meritumáról, végül a függetlenségi politikának jövő viszonylatairól, az önálló vámterület, az önálló bank felállithatásának eshetőségeiről kívánok szólani. Engedje meg nekem a t. baloldal, hogy mindenekelőtt egy kérdéssel járuljak hozzá. Hock János t. képviselő ur, a ki, mikor itt van a házban, szomszédom, igen fényes beszédet tartott, a melyben az önök álláspontját fogadta el, bár a mi áUáspontunkat indokolta. (Felkiáltások balfelöl : Bár fordítva tette volna! Zaj.) Mégis erről az oldalról olyan türelmetlenséggel találkozott, a melyet a parlamenti vitatkozás szabadsága szempontjából nem várhatott volna különösen olyan szép szónoklat után olyan nagy szónok, mint ő. Ez az oldal negyven esztendőn keresztül ellenzék volt, többen vagy kevesebben ültek itt, de ellenzéki beszédeket mondottak és eüenzékből nőttek kormánypárttá. Azt hiszem, hogy a legkevesebb, a mit ettől az oldaltól elvárhat az ember, az, hogy az ellenzéki beszédet csendesen, türelemmel hallgassa végig. Áll ez különösen olyan többségre, a melynek alig van e házban ellenzéke és a mely maga állitja, hogy bokrétába kötötte az ország első embereit, a kik meg is tudják védeni álláspontjukat. És áll ez különösen akkor, a mikor a magam csekély személyével azt az álláspontot igyekszem elfogadni és megindokolni, a melyet ez az oldal negyven esztendőn keresztül vallott és elfogadott. Ezért nemcsak a parlamenti vitatkozás szempontjából, de egyébként is legyünk egymás iránt tökéletes türelemmel és barátsággal. Mi itt nem magán-