Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-234

álí. országos ülés 1907 deczember h-m, szerdán. 209 lyek megváltására kötelezettséget vállaltunk, 4.65 %-ot kamatoztak tekintve továbbá, hogy a hitelezőnek egyoldalúan nincs jogában az adós terheit súlyosbítani, azt hiszem, hogy eltekintve attól a lényeges különbségtől, a mely a két törvény szövege között van és a mely abban kulminál, hogy az osztrák törvényben benn van, hogy mi effektív kötelezzük magunkat a kamathozzájárulás fizetésére, ami a mi törvényünkből hiányzik: világos, hogy a magyar állásponthoz jogi szempontból kétség nem férhet, mert a mi kötelezettségünket nem lehetett más alapon megállapítani, mint azon az alapon, a melyen mi azt vállaltuk. Egyoldalúan sem a hitelezőnek, sem az adósnak nincs joga változtatni kötelezettsége mértékén. Már most meg lett kötve ugy, a hogy az a pótegyezmény, a mely jogot biztosit Magyarországnak arra, hogy ezt a kötelezettséget megszüntesse a tőke visszafizetése által, de mely egyúttal Ausztriának is jogot ad, hogy konverzió, illetve felmondás által a mi kötelezettségünket a tőke megváltása tekintetében állapítsa meg; tehát nemcsak nekünk van jogunk megváltani, hanem Ausztriának is joga van a megváltást, illetve konverziót keresztül vinni és a felmondástól kezdve áll be a mi vissszafizetési kötelezettségünk. Magából a pótegyezményből is az tűnik ki, hogy mi ennek a tőkének visszafizetésére az osztrák piaczot akarjuk igénybe venni. Látszik ez abból, hogy az ezen konverzió folytán beálló adósság, illetve járadék számára biztosítjuk Ausztriának az adómentességet, a pupilláritást és mindazon kedvezményeket, a melyeket az osztrák állampapírok igénybe vesznek és mindezt abból a czélból teszszük, hogy az osztrák piaczot vegyük igénybe. Már most, ha mi ennek az adósságnak visszafizetésére a pénzt Ausztriától vagyunk kénytelenek kölcsön venni — maga az egyezség mutatja, hogy rá vagyunk szorulva e tekintetben az osztrák piaczra — természetes, hogy az osztrák ezt a kedvező helyzetet ugy fogja kihasználni, hogy Magyarországnak ebből a konverzióból, ebből a megváltásból nyeresége ne legyen és minél alacsonyabb kurzuson fogja ezt a kölcsönt rendelkezésünkre bocsátani. Már most tekintve, hogy a megváltás, illetve a visszafizetés idejének megállapítására az osztrákoknak lényeges és döntő befolyásuk van, ők a konverzióra azt az időpontot fogják majd felhasználni, olyan időben fognak minket ennek megváltására kényszeríteni, a mikor ez nekik kedvezőbb lesz. Természetes, hogy az osztrákok nagyon szívesen bocsátják majd ezen összeget rendelkezésünkre, mert ez által a vámszövetség, illetve a vámszerződésben kikötött tiz éven belül eszközölt konverzió által mi újból másfél milliárd koronával adósai leszünk Ausztriának s ha 1915-ben újból szerződünk és újból lépéseket kell tennünk arra vonatkozólag, hogy a további gazdasági és kereskedelmi viszonyok tekintetében Ausztriával tárgyalásokba bocsátkozzunk, a jeKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XIV. KÖTET, lenlegi helyzettel szemben még kedvezőbb helyzetben lesznek, mert mi még másfél milliárd koronával nagyobb összeggel leszünk adósai Ausztriának. Ebből világos, hogy ha a jogi lehetősége meg is van annak, hogy 1917-ben átlépjünk a tényleges önálló vámterületre, ennek effektuálásánál, megteremtésénél az anyagi és gazdasági viszonyok olyanok lesznek, hogy Ausztriának túlsúlya még nagyobb lesz, mint volt most. Nagyon furcsa egy kiegyezés ez, a melyet a függetlenségi párt azért fogad el, mert megadja a lehetőséget arra, hogy 1917-ben az önálló vámterületre lépjen át, viszont a néppárt azért fogadja el — azon az értekezleten, a melyen a néppárt a kiegyezést tárgyalta, ez kijelentetett — mert biztositékát nyújtja annak, hogy 1917-ben a vámközösség továbbra is fentartatik. Ha most tekintetbe veszszük azt, hogy a kassá- oderbergi vasút tekintetében nyert az a kedvezmény, hogy több vonat közlekedése biztosíttatik, busásan meg van fizetve az által, hogy az osztrákoknak biztosítjuk a tescheni igazgatóságnak felállítását, a mi 1917-ben, mikor mi már önállóan akarunk berendezkedni, jogot biztosit Ausztriának arra, hogy olyan tarifát állapítson meg, a mely az Észak-Németországba irányuló kivitelünket és onnan irányuló bevitelünket megnehezítse ; ha tekintetbe veszem továbbá, hogy a likai vasút tisztán az osztrák érdekeknek szolgálatában áll és hogy a likai vasúttal — és ezt Magyarország minden viszontszolgáltatás nélkül teljesiti az osztrákoknak — közvetlen csatlakozást nyer Ausztria Dalmácziával, és hogy ez által a keleti kereskedelem tekintetében is könnyitjük Ausztria helyzetét, Fiume nagy forgalmát pedig csökkentjük, ha, mondom, mindezeket tekintetbe veszszük és igazságosan állapítjuk meg a mérleget : akkor senki sem mondhatja azt, hogy mi valami vívmányt értünk volna el ebben a kiegyezésben. Egy hang (a baloldalon) : Nem arról van szó ! (Zaj.) Vlád Aurél,: Az egyetlen vívmány, a melyet elértünk, az, hogy a fogyasztási adók tekintetében emanczipáltuk magunkat Ausztriától; ez az egyedüli vívmány, a melyet szívesen rendelkezésünkre bocsátottak az osztrákok, mert, miután a legsúlyosabb anyagi terheket rakták reánk, természetesen gondoskodniuk kellett arról is, hogy legyen miből fedeznünk ezeket az anyagi terheket!, miután tributáriusaikká lettünk, alkalmat adtak, hogy legyen honnan ezt a tributumot kifizetni. Azonban én azt hiszem, hogy a magyar adófizető közönség és különösen a proletár- és munkásosztály nem igen fogja megköszönni ezt a vívmányt és nem nagy örömmel fogja üdvözölni azt, ha majd behozzák a petróleum-monopóliumot és felemelik a szeszadót és a többi fogyasztási adókat. Különben a petróleum kérdésében is lekötötte magának az osztrák ezt az országot, ránk ruházván azt a kötelezettséget, hogy az osztrák galicziai 27