Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

233. országos ülés 1907 deczember 3-án kedden. 203 Lengyel Zoltán: Köszönettel veszem tudomásul az elnök ur rendreutasitását, a mely ha előbb történt volna, nem lett volna szükséges sem felszólalnom, sem a mentelmi bizottság segítségét igénybe venni. Az elnök ur megállapíthatja, hogy én, mikor több napi távollét után, egyéb sürgős és fontos dolgokkal lévén elfoglalva, ma az ülésre eljöttem egy félórára, hogy gróf Apponyi Albert miniszter urnak fényes beszédét meghallgassam, egész nyugodtan viselkedtem a hátsó padokban és összesen kétszer szólottam közbe. Közbeszólottam először, mikor azt mondottam: és a kormánynak. A t. miniszter ur ugyanis azt mondotta, hogy a helyzet az ország és a képviselőház kezében van. Erre jegyeztem meg: és a kormánynak. Azt hiszem, t. ház, nem veheti rossz néven senki, hogy az ország és kéjyviselőház mellé mint harmadik faktort és a bizalom letéteményesét helyeztem a kormányt. Ebben sértés nincs. Második közbeszólásom arra vonatkozott, hogy valaki a sarokból reám kiáltotta, hogy pojácza. Erre azt kiáltottam közbe, hogy felkérem az illetőt, hogy jelentkezzék, mondván: ki beszél ott, kinek van köze hozzám ? Erre Kállay Lipót képviselő ur azt mondotta: én. Ebben szintén nincsen sértés, sem a házzal, sem az elnökkel szemben. Mikor az elnök ur rendreutasitott azzal, hogy zavaróm a tárgyalást, akkor, gyorsírói feljegyzés szerint — a gyorsíró, a ki jegyzett, nem hallott semmit, a revizor ellenben hallotta azt a közbeszólást: Igen, de nem engedem magam senkitől sértegetni. Ezt tényleg mondottam, de ez nem vonatkozott az elnökségre, hanem vonatkozott arra, a mit az elnök ur is konstatált, hogy velem szemben sértés történt. Ehhez házszabályszerűen jogom volt és nein fogom tűrni senki emberfiától e házban, hogy sértegessen. a mint más se tűri, mert nem egyéni minőségben vagyok itten — hanem tanulják meg az urak — (Nagy zaj.) hanem, mint képviselő. (Nagy zaj. Az elnök többször csenget. A szónoknak néhány szava a nagy zajban nem hallható.) . . . épen azért, mert ebben én a képviselői jogot és a képviselőház iránti tiszteletet látom megsértve. (Folytonos nagy zaj a baloldalon. Az elnök csenget.) Egy hang (balról): Azt épen nem öntől fogjuk megtanulni! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Lengyel Zoltán: Ha én nem lettem volna ebben a házban, akkor a képviselő ur nem jutott volna he a képviselőházba. Elnök: A képviselő ur eltér a tárgytól. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán : Én tehát a képviselői hivatás iránti tiszteletet és az országos közszempontok védelmét fogom mindig szem előtt tartani. Ebben a házban igenis senkinek sem szabad a másikat sértenie. Ha pedig sértett valaki, akkor jelentkezzék, de nem azért, hogy személyes ügyet csináljak — én nem szoktam személyes ügyet csinálni az ilyen kérdésekből, — hanem azért, hogy az elnökség a házszabályokat vele szemben érvényesítse. Ebben tehát szintén nem történt semmiféle sértés. Elnök: A képviselő ur a házszabályok 222. §-a ellen vét, mert az elnök intézkedését kritika tárgyává teszi. (Ugy van! balfelöl.) Ezt nem szabad tennie. Lengyel Zoltán : Egyáltalában nem teszem kritika tárgyává, sőt nem is beszélek róla, csak konstatálom a tényeket. A gyorsírói jegyzetekben azután, mielőtt a mentelmi bizottsághoz utasíttattam volna, az áll, hogy közbeszóltam, de ez nem történt meg. A revizor ur feljegyzéseiben nincs is egyáltalában nyoma, hogy közbeszóltam volna; csak a kezemmel tiltakozókig intettem. Farkasházy Zsigmond t. barátom igenis megfogta a kezemet, azt mondván, hogy a számat ne nyissam ki, mert baj lesz belőle. r (Derültség balfelöl. Zaj.) Ez a tényállás. És minthogy én az igen t. elnök urat a politikai harczokban olyannak tanultam ismerni, hogy ha egy álláspontban tévedett, be is tudja azt vallani, kérem az elnök urat, hogy mindig csak akkor utasítson a mentelmi bizottsághoz, a mikor rászolgálok. Elnök : A képviselő úrtól elvonom a szót. (Helyeslés.) Kállay Lipót képviselő ur kért személyes kérdésben szót. Kállay Lipót: T. képviselőház! (Halljuk!) Én ugyan nem gondolom, hogy valami imparlamentáris kifejezést használtam volna, de ha használtam, akkor a háztól bocsánatot kérek. (Helyeslés.) Elnök: T. képviselőház! Szükségesnek látom most a gyorsírói jegyzetekből a tényállást konstatálni. (Halljuk!) A dolog akként keletkezett, hogy Lengyel Zoltán képviselő ur a házszabályok 220. ,§-át megsértve közbeszólott és azt mondta: »És a kormány!« Akkor zaj támadt. Ezen zaj idején — itt fel van jegyezve a revizor által — egy hang balfelől közbekiáltotta, hogy: »Pojácza!« Én ezt a közbeszólást a zajban nem hallottam. Lengyel Zoltán képviselő ur idekiáltott, hogy: »Ki beszél ott? Kinek van köze hozzám ?« Ezzel is a 220. §. ellen vétett, mert ha a képviselő urnak valakivel baja van, akkor, midőn egy szónok, főleg a midőn ilyen illusztris szónok beszél, a kit az egész ház közfigyelmével a szokásos időn túl is megtisztel, kétszeresen kötelessége tartózkodni attól, hogy közbeszólásokkal a tárgyalás menetét zavarja. (Élénk helyeslés a bal- és a jobboldalon.) Erre én a következőket mondottam : » Kérem Lengyel Zoltán képviselő urat, engedje meg a háznak azt az élvezetet, hogy a miniszter urat zavartalanul hallgathassa!« (Ugy van!) Tehát nem is utasítottam rendre, hanem kértem őt. 26*