Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

202 235. országos ülés 1907 deczember 3-án, kedden. ben annak az államnak kormányférfia, vagy kormányának kiküldöttje irja alá azt a szerződést. És a közös külügyminiszter miért szerepel ott? Szerepel azért, mert addig legalább, a meddig tényleg együttesen kell hogy ezen szerződést megkössük, az együttesen teendő diplomácziai lépések orgánuma a külügyminiszter és mint a diplomácziai lépésekkel megbizott — egyszerűen mint ilyen — szerepel és szerepel Ausztria nevében az osztrák, Magyarország nevében a magyar kiküldött. {Helyeslés a jobbés a baloldalon.) Hát t. képviselőház, gondolom kimutattam, kimutatta Kossuth Ferencz, kimutatta Szterényi József, hogy ebben a kiegyezésben igenis a függetlenségi párt programmjának megvalósítása felé annyit haladtunk, a mennyit az adott helyzetben haladnunk lehetett. De azonkívül teljesítünk ezzel egy nagy, egy fontos kötelességet a nemzettel szemben. (Úgy van! TJgy! van a baloldalon.) Hogyha a jelenlegi súlyos közgazdasági és pénzügyi helyzetben, a midőn az országnak összes érdekei kívánják, hogy létre jöjjön ez a megegyezés, (TJgy van! TJgy van! a, jobb- és a baloldalon.) és erre nézve az országos közvélemény már teljesen tisztában van és teljesen kialakult — hogyha akkor mi odaállunk. mint függetlenségi párt, és azt mondjuk: mi pedig program inunk nevében tiltakozunk az ellen, hogy az országnak egy életszükséglete kielégíttessék: nohát akkor összeütközésbe hoztuk volna a mi programmunkat a nemzettel, akkor hoztuk volna veszélybe a mi jövőnket, akkor diskreditáltuk volna a nemzet előtt magunkat. (Zajos helyeslés a jobbos a baloldalon.) Mert, bocsánatot kérek, az az egypár beszéd, az az egypár vád, az az egypár gyanúsítás, az az egypár leszólás, a melylyel ideigóráig minket most illetnek — azokat elmossa az idő, és pedig nagyon rövid idő alatt: »Opinionem commento delet dies.« Hanem hogyha az országban az az érzés vert volna gyökeret, hogy a függetlenségi párt okozta az ő gazdasági károsodását, hogy a függetlenségi párt kergette bele egy gazdasági krízisbe, hogy a függetlenségi párt, csupán azért, hogy a tényleges vámterületi egységet ma ne ebben, hanem abban az alakban tartja fenn, (mert csak erről lehetett szó) szaporította 1917-re is az önálló vámterületre való áttérés akadályait, ha ezen tényleges szenvedésekben fizetett volna a nemzetnek azon rosszul értelmezett elvhüségért: no akkor olyan sirba szállott volna a függetlenségi párt és annak dicsőséges zászlaja, a melyből feltámadás ezen a világon többé nincsen. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobb és baloldalon.) És, t. képviselőház, azt mondja Polónyi Géza t. képviselő iársam, hogy mi lesz akkor, hogyha a függetlenségi párt az ország elé lép deficzites költségvetéssel, mert ő t. i. ezt látja előre; előrelátásában bizonyára kellemesen csalódni fog — felemelt kvótával, a nélkül, hogy az önálló bankot létesítettük volna, a külön vámterületnek jövőre is lehetetlenné tételével, a mellett nemzetiségi zavarral, horvátországi zavarral, szocziálista zavarral, szóval fenekestül felfordult világgal; hát ón erre azt mondom t. képviselőtársamnak, hogy egy részét azoknak az aggodalmaknak, egy részét azoknak a szomorú kilátásoknak, egy részét azoknak a károsodásoknak, a melyeket szerinte hozunk az országra, talán sikerült nemlétezőknek bizonyítani és ezzel a függetlenségi pártról elhárítani. A mi pedig igaz, hogy t. i. bizonytalan állapot van ebben az országban az egész vonalon, hogy itten mindén tekintély alá van ásva ugy, mint még sohasem volt. (TJgy van! TJgy van! Zajos helyeslés a jobb- és baloldalon.) Minden társadalmi elem megmozdult, és még a jogos kívánságok is olyan alakban nyernek kifejezést, mint a milyen alakban soha, és mint a milyen hangon sohasem szólottak, a mikor a nemzetiségi viszályok jobban jöttek napfényre, mint korábban, a mikor tényleg a horvátországi azon piártban, a mely szövetségét annak idején felajánlotta, sajnálatomra csalódtunk, szóval, mikor mindezek a súlyos bajok vannak — akkor, bocsánatot kérek, ez egy okkal több, hogy legalább egy területen, legalább a közgazdaság területén teremtsünk tartós rendet, (Elérik helyeslés.) teremtsük meg a lehetőségét annak hogy alapvető, szorgos munka által a mi köz< gazdasági erőnket fokozzuk és 1917-ben nemcsak formai akadálya ne legyen a közgazdasági önállóság kivívásának, hanem annak minden társadalmi és gazdasági előfeltétele is meglegyen. (Elénk helyeslés és taps.) T. ház! Ha egy hadvezérnek friss sereget adunk vezérlete alá és érintetlen helyzetet, a melyben ő maga kiválaszthatja az ő stratégiai elhelyezését, akkor attól a hadvezértől nagy győzelmet kívánhatunk. De ha egy súlyos, majdnem kétségbeesett helyzetbe jutott hadsereghez uj vezért küldünk ki, akkor az az uj vezér megfelel kötelességének, ha azt a hadsereget abból a kétségbeesett hadászati helyzetből katasztrófa nélkül kivezeti olyan helyzetbe, a hol uj erőt gyűjthet, és a hol uj győzedelmes hadjáratot kezdhet meg. Ezt teszszük mi; ezért ajánlom a javaslatot elfogadásra. (Hosszantartó zajos éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! A gyorsírói jegyzetekből utólag értesülök, hogy Kállay Lipót képviselő ur Lengyel Zoltán képviselő úrral szemben ezt a kifejezést használta: pojácza. E miatt őt rendreutasítom. Jelentem továbbá, hogy Lengyel Zoltán képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Kállay Lipót: Tisztelt elnök ur, szót kérek! Elnök: Először Lengyel Zoltán képviselő urat illeti a szó.