Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

198 233. országos ülés 1907 deczember 3-án, kedden. mégis tűrhetőleg, approximative mérlegelhető öszszegekkel dolgozunk. És hogyha aztán veszszük, hogy igy, Polónyi Géza számítását véve alapul, összesen 58 millió korona áldozatot hozunk tiz éven át; s ha ehhez hozzáveszszük, hogy ennek a íinancziális áldozatnak egy része, — a melyet megközelítőleg sem tudok meghatározni — akkor, a mikor a blokk-konverzió sikerülni fog, az ezen az utón elért megtakarítás folytán le fog menni, de mondom, ezt megközelítőleg sem tudom meghatározni, mert senkisem lehet annak megmondhatója, hogy mely évben, hányadik évben fogjuk a íinancziális könnyebbülést elérni, csak azt tudjuk, hogy egy része bizonyosan lemegy, — ha mindezt hozzáveszszük: hát ez oommensiabilis tényező. Tudom, hogy bár súlyos áldozat, bár az áldozat súlyát mindnyájan, mi tárczaminiszterek a magunk tárczája keretében érezzük és érezni fogjuk, de mégis olyan dolog, a melyet megközelítőleg meg lehet mérni és a melyről bizonyosan állithatjuk, hogy országunkat nem csak tönkre nem teszi, de ellenkezőleg, az ő gazdasági és pénzügyi mérlegében nagyon érezhető különbséget sem okoz, holott az a bizonytalan megromlása a közgazdaságunknak, a melyet az Ausztriával szemben esetleg keletkező gazdasági háború eredményezhetett volna és a helyzet állandó bizonytalanságából eredő az a bizalmatlanság, a mely közgazdaságunkkal szemben fenmaradt volna, az állam pénzügyi kifejthetésének megrekedése, a melylyel ugy adótörvényhozásunk lekötött része folytán, mint államhitelünk megerősödésének lehetetlenné tétele folytán szemben állottunk volna ; ezek meg nem mérhető tényezők, (Igaz! Ugy van !) s ezek oly sötétségét képviselik a perspektívának, a mely az ő sötétségéből nem veszít semmit azzal, hogy meg nem határozható, hogy talán nem is tanácsos azt meghatározni, megvitatni, falrafesteni, előre in concreto lerajzolni a következményeit, de a melynél a teljes bizonytalansággal, az egész közgazdasági szervezet alapjának kérdésessé tételével állunk szemben. A mikor tehát a között kellett választanunk, vájjon az ország egész közgazdaságát a pénzügyi stagnácziónak, a nyugodt fejlesztés lehetetlenségének, a bizonytalanságnak, a hitel további megrontásának helyzetébe hozzuk vagy meghozzuk az áldozatot, a melyet számszerint legalább megközelítőleg lehet megállapítani és a melyről azt, hogy lényegesen meg nem visel, szintén meg tudjuk állapítani, akkor, mint lelkiismeretes férfiak, nem habozhattunk, mert koczkajátékot az ország közgazdasági jövőjével nem folytathatunk. (Elénk helyeslés és taps.) Ámde, t. ház, követnem kell az eddig elmondottak világánál Polónyi Géza t. képviselőtársam beszédének egész konstrukczióját, a mely — megvallom — engem megdöbbentett. (Mozgás.) Polónyi Géza t. képviselőtársam ugyanis négy oszlopos tételre épiti fel beszédét. Először arra, hogy ő szerinte ennek a törvényjavaslatnak formája jogellenes, a parlament törvényeivel ellenkezik, veszedelmes preczedens, alkotmányos életünk megrontására szolgál. A második az, hogy a kvótaemeléssel vétettünk az alkotmány ellen, vétettünk a törvény ellen, az országot a pénzügyi katasztrófa veszélyének tettük ki, — nem színezek, ezek az ő szinei. Harmadszor, — és ezzel majd külön fogok foglalkozni, — hogy 1917-re is lehetetlenné tettük az önálló vámterületre való átmenetelt. (Mozgás.) Negyedszer: lehetetlenné tettük az önálló bank létesítését. Es mindezek után, t. képviselőtársam mégis oda konkludál, hogy ha neki biztosítjuk azt az egyet, hogy az önálló bank létesítését az ő határozati javaslatának alakjában fogadjuk el, akkor ő hajlandó mellénk állni és megszavazni a törvényjavaslatot. (Nagy mozgás.) Bocsánatot kérek, ha mindezen súlyos ellenérvek, mindezen súlyos vádak igazak, ha alkotmányellenes dolgot cselekszünk az egyszakaszos törvényjavaslattal, ha anyagilag tönkretesszük az országot és alkotmányunkat felforgatjuk a kvótaemeléssel, ha 1917-re is lehetetlenné tesszük a közgazdasági önállóságot, akkor nem szabad oda következtetni, hogy mindabba belemegy, tehát alkotmánysértést követ el, tönkreteszi nnanczialiter az országot, lemond a külön vámterületről, ha az ő általa kívánt alakban eleget teszünk az önálló nemzeti bank biztosításának. (Derültség.) Hangsúlyozom, hogy ilyen vékony köztünk a vitatkozási mesgye, mert nem is az önálló bankról van szó, hanem annak épen csak abban az alakban való biztosításáról, a mely a t. képviselőtársamnak tetszik. Mert hogyan is állunk ezzel ? Méltóztatnak tudni mindnyáj an, hogy az osztrák kormánynak az volt a törekvése, hogy a banknak a közösségét is biztosítsa ezen szerződés idejére. És méltóztatnak tudni, hogy igen nehéz és súlyos küzdelmekbe, a szakitásnak határozott kilátásba helyezésébe került, hogy elérjük azt, hogy megköthessük a kiegyezést és egyszersmind az országnak biztosítsuk azt a jogot, hogy az önálló bankot létesíthesse. Itt állottunk. Most a többi tisztán az országnak, tisztán a képviselőháznak a kezében van. Lengyel Zoltán : És a kormánynak! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügy] miniszter : Bocsánatot kérek, hiszen Lengyel Zoltán t. képviselőtársam egymagában képesnek érzi magát, hogy kormányokat buktasson. (Nagy derültség és taps.) Ö szuverén módon szokott nyilatkozni a tekintetben, hogy melyik miniszter kell neki, melyik miniszter nem kell neki. (Derültség. Zaj halfelől.)Egy hang (halfelől) : Pojácza! Lengyel Zoltán: Ki beszél ott ? Kinek van köze hozzám ? Kállay Lipót: En! Elnök : Kérem Lengyel Zoltán képviselő urat, engedje meg a háznak azt az élvezetet, hogy a miniszter urat zavartalanul hallgassa.