Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

194 233. országos ülés 190? deczember 3-án, kedden. egyiket. Csakhogy az egész kiegyezési komplexumon a Lueger-féle megalázó, kizsaroló politika vonul végig. (Igaz! a baloldal hátsó padjain.) A már úgyis pazarul igazságtalan quotát még 2°/o-kal kell emelnünk és az alig 5—6 kilóméter hosszúságii, — kétszer akkora, mint az Andrássy-ut — vagyis igen rövid porosz határszéli, legtermészetesebb, közvetlen vasúti csatlakozást még a saját költségünkön sem szabad kiépítenünk. Utóvégre még az is bekövetkezhetik, hogy ezen 5—6 kilóméteren át Poroszországból és oda az árukat tengelyen kell majd szállítani, ha csak egyszer majd Poroszország is meg nem unja ezt a hallatlan, önző perfid politikát és közbe nem szól. Ezek a legkarakterisztikusabb jellemvonásai e kiegyezésnek. És mindezt miért tűrjük ? Azért, mert mi gyengék és szegények vagyunk. De szerintem nem vagyunk oly szegények és nyomorultak, hogy mindezt el kellene tűrnünk. . Az egyszakaszos törvény alkotása tárgyában az elhangzott beszédek után csak igen röviden fogok szólni. Erre is ráillik Deák Ferencznek egyik igazmondása. Vannak oly közönségesen ismert igazságok, mondja Deák Eerencz, a melyeket bizonyítani nemcsak hogy fölösleges, de magára az igazságra nézve káros is volna. Egyik hírneves közjogászunk azt kérdezte, hogy melyik törvény tiltja az ilyen egyszakaszos törvény alkotását ? Én erre a kérdésre egy egészen ismert közhelylyel felelek: Rómában sem hoztak törvényt az apagyilkosságra, mert elképzelhetetlennek tartották. (Mozgás.) Ugyan ki gondolt volna a múltban arra, hogy egy oly törvényt alkosson, a mely megtiltja, hogy a törvények különféle intézkedései, sőt egész törvénycsoportok egy paragrafusba komprimáltassanak, egy szakaszba zsugorittassanak össze. Ez az eljárás, hogy a legszelídebb kifejezéssel éljek, legalább is törvényalkotási kuriózum. Beszédemet Kossuth Lajos szavaival kezdtem, az ő igéivel is végzem azt. Kossuth Lajos 1867 október havában Cuggia olasz hadügyi miniszterhez intézett levelében ezt irta : »Kell lenni oly embereknek, a kik sohasem adják meg magukat. Ezek az emberek a nemzetek igazi jogainak a letéteményesei. A jövőbe vetett rendithetlen hit nélkül Olaszország sem volna az, a mi.« Én parányi ember létemre sem veszítettem el erős hitemet nemzetem őserejében. Én sem adom meg magamat. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslések a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szent- Királyi Zoltán jegyző: Tuskán Gergely ! : Tuskán Gergely (horvátul beszél). ". Olay Lajos: Kezdődik megint a horvát obstrukczió ? Tuskán Gergely (folytatja beszédét). Olay Lajos: A tárgyhoz beszéljen! (Elnök csenget.) Tuskán Gergely (folytatja horvát beszédét. Közben a terembe lép Gaál Gaszton. Éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur! Gr. Apponyi Albert vallás és közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! Ámbár valamivel hosszasabban leszek bátor igénybevenni szives türelmüket, (Halljuk! Halljuk!) még sem azzal a kéréssel fordulok a t. házhoz, hogy beszédemet holnapra halaszthassam, hanem azzal, hogy ma méltóztassék meghallgatni. (Halljuk! Halljuk !) azon rendkívüli körülmények között, a melyekben most vagyunk, a tanácskozási időnek minden megrövidítését helytelennek tartanám, viszont azt hiszem, hogy az ország megkívánhatja képviselőitől azt az áldozatot, hogy kényelmük ellenére nyilatkozzanak és a nyilatkozatokat meg is hallgassák abban az időben, a melyet különben nem szoktak tanácskozásra fordítani. (Helyeslés a baloldalon.) Nem szándékozom azokkal, a kik a törvényjavaslat ellen felszólaltak, részletes és szakszerű polémiába bocsátkozni. Ez nem az én feladatom, ezt a feladatot már hagy sikerrel részben elvégezték, részben bizonyára elvégzik a kabinet azon tagjai és azoknak munkatársai, a kiknek szakmájába ezek a kiegyezési javaslatok tartoznak. Én csupán az általános nagy szempontokat óhajtom kidomborítani, a melyek szerintem a kérdést uralják. (Hátijuk ! Halljuk!) Öhajtóm ezt tenni, bár nem tárczám keretébe tartozó ügyről van szó. Azért, mert mint a ki a tárgyalások utolsó stádiumában részt vettem, a legteljesebb és a legmesszebbmenő személyes felelősséggel tartozom és vállalom is azt, ezen javaslatok tartalmáért és azért a kérésért, a melylyel a kormány az országgyűlés elé járul, hogy azokat a mostani alakban elfogadni és törvényerőre emelni méltóztassék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Kifogásolták közjogi szempontból a törvényjavaslat alakját, azt t. i., hogy több, sokféle részleteket tartalmazó ügy jóváhagyása egy szakaszban kéretik a háztól, kifogásolták ezt a házszabályok és nem tudom miféle általános törvényességi szempont erejénél fogva. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a házszabályok itt mit keresnek, azt én nem vagyok képes belátni. A házszabályok arra nézve intézkednek, hogy a ház az eléje terjesztett javaslatokat miként és milyen módon tárgyalja, hogy a többség döntési joga a vitatkozási szabadság, milyen fokú megnyilvánulásával és tiszteletben tartásával essék meg, de arra nézve, hogy a törvényhozás a maga szuverén jogát milyen alakban gyakorolhassa, hogy minő javaslatok terjesztessenek ide a ház elé és minők legyenek itt határozaterőre emelendők, a házszabályok a dolog természete szerint nem is intézkedhetnek. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt a javaslatot is teljesen a házszabályok szerint fogjuk letárgyalni és ezzel megadtuk a házszabályoknak azt, a mi a házszabályokat