Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

186 233. országos ülés 1907 vény által a kormány az adózás terén is intézkedhetik, akkor kiadja kezéből a magyar parlament legerősebb fegyverét. Köztudomás szerint az ujonczozás és az adózás terén tartotta fenn magának a törvényhozás, hogy itt imperative intézkedhessek, hogy ezen ügyeket: az adózás ügyét, az ujonczozás ügyét rendeletileg elintézni a magyar alkotmányosság szempontjából egyáltalában lehetetlen. Hiszen hogyha áll az, hogy e kérdéseket ilyen felhatalmazási törvény alapján lehet elintézni, akkor engedelmet kérek, t. ház, a költségvetést is el lehet intézni ilyen módon. Polit Mihály: Akkor nem kell parlament! Goldis László : Hiszen az 1867 : X. t.-czikk csak azt mondja, hogy az országgyűlést 0 felsége előbb nem oszlathatja fel és annak üléseit nem napolhatja el, »mínt a befejezett számadások beadása ós a jövő évi költségvetésnek előterjesztése a minisztérium által teljesíttetett és az országgyűlésen e tárgyak iránt határozat hozathatott volna«. Igen ám, de nincs olyan törvénye törvénykönyvünknek, a mely parancsolólag mondja azt, hogy a beterjesztett költségvetést a kormány kénytelen legyen itt tételenként letárgyaltaim. Ebből tehát az következnék, hogy szorongatott helyzetben a kormány egyszerű egyszakaszos felhatalmazási törvényjavaslatot nyújt be és annak melléklete gyanánt adja be a költségvetést. (Mozgás a jobboldalon.) Olyan kötelező törvény, a mely kimondaná, hogy tételenként kell tárgyalni a költségvetést, nincsen. (Mozgás a jobbközépen.) Nem akarom azt mondani a többségről, hogy talán lelkiismerete ellen cselekszik; megengedem, hogy a többség igy van meggyőződve, de lehet esetleg olyan többség, a mely meg van győződve arról, hogy a költségvetést is lehet ilyen rendeleti utón tárgyalni; t. i. egy egyszakaszos indemnity javaslat által megbízni a kormányt azzal, hogy rendeleti utón léptesse életbe az illető költségvetést. íme, t. ház, hogyha erre a süppedékes talajra rámegyünk, akkor nem tudom, hogy hol állunk meg. Hiszen más államokban talán ebben sem rejlenek nagy veszély. Más független, olyan államokban, a melyek az önállóságnak minden jelvényeivel, minden eszközével fel vannak ruházva, talán nem volna veszélyes az ^alkotmánynak néha-néha helyzetszükségéből kifolyólag történő megsértése, mert azt helyre lehet hozni. He országunkra nézve óriási veszedelmet látok abban, hogyha mi ilyen lejtőre engedjük jutni a törvényhozást, hogy t. i. felhatalmazási törvény alapján ilyen fontos ügyekről intézkedhessek a kormány rendeleti utón, a minő az adózás kérdése, s a minő az állam tartozásainak és némely más kérdéseknek a rendezése. Azt hiszem, t. ház, sikerült bebizonyítanom — legalább erre iparkodtam, — azt, hogy ez a törvényjavaslat nem felel meg teljesen a magyar alkotmányosság követelményeinek, azért, mert deczember 3-án, kedden. ez a törvényjavaslat politikai szempontból nem czélszerű. Hiszen ha Tisza István tudta volna, hogy igy lehet kormányozni, akkor az emberi kor legvégső határáig miniszterelnök maradhatott volna. T. ház! Áttérek beszédem második részére, a melyben, ismétlem, összehasonlítást fogok tenni az elénk terjesztett kiegyezési javaslatok és a statuskvo között, hogy kitűnhessek az, hogy vájjon a kiegyezési javaslatokban foglalt eredmények mutatnak-e némi előnyt a statuskvóval szemben. (Halljuk!) Ha tételenként akarnék a kérdéshez hozzászólni, akkor beszédem ezen részében^ kénytelen lennék ismétlésekbe bocsátkozni. Én nem akarom ezt tenni, t. ház. Az előttem felszólalt képviselő urak nagy része tételenkint kimutatta, hogy bizony az előttünk fekvő javaslatok anyagi téren nemcsak hogy semmiféle előnyt nem biztosítanak, hanem ellenkezőleg minuszszal végződik a mérleg, hogy ha összehasonlítást teszünk a jelenlegi kiegyezési javaslatok és a statuskvo között. Maguk a hivatalos tényezők is beismerték, hogy ez a kiegyezés nem jó. Maga az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur is kénytelen volt rámutatni a helyzet kényszerűségére, nehézségére, hogy nem sikerült jobbat alkotni, mert egy gyenge ország állott szemben egy sokkal hatalmasabb országgal, és a helyzet ezen kényszerűségéből le kellett vonni a konzekvencziát. A gyengébb most is veszített a hatalmasabbal, az erősebbel szemben. Rámutattak mások arra, hogy maga az igen t. miniszterelnök ur is kifejezte azt a véleményét, hogy a kormány ezért a kiegyezésért nem reflektálhat tapsokra. Igen szépen kimutatta ezt az igen t. államtitkár ur is, a ki egész őszintén elismerte ezeket, és ebből az elismerésből mintegy jogczimet formált magának, hogy eltérőleg más kormány eljárási módjától, a mostani kormány egész őszintén tárta fel, hogy igenis, — a mint az államtitkár ur magát kifejezi — árnyoldalai is vannak a kiegyezésnek. Ez az őszinteség igen tiszteletreméltó; honoráljuk, honorálom különösen én, de azt hiszem, hogy ez az országra nézve nem képez valami nagy, megnyugtató előnyt. A kiegyezést ép azért, mert elismerik, hogy az gyenge, nem fogja az ország dicsérni. Kimutatták, hogy a blokk kérdésében nemhogy nem nyerünk két és fél milliót, mint a hogy az igen t. miniszter ur az indokolásában kifejti, hogy t. i. két és fél millió koronával kevesbedni fog a terhünk a blokk-ügy rendezése következtében. Először is ez a dolog, a blokk-rendezés, egyáltalában nem is valami határozott dolog; hiszen lehet, hogy 22 év alatt rendeztetik, de lehet, hogy nem rendeztetik. Magában a kiegyezésben feltételül van kikötve, hogy csak akkor rendeztetik, hogy ha az osztrák kormány a pénzpiaczot elég erősnek fogja találni, hogy az államadósságnak hátralevő részét konvertálja. (Zaj és ellenmondás oh