Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-233

174 233. országos ülés 1907 deczember 3-án, kedden. fel a kiegyezés anyagába akkor, a mikor a miniszter­elnök ur, a ki a kormánynak feje, tatarozott ellen­sége a magyar nemzeti banknak, (Mozgás.) ille­tőleg az ő véleménye szerint hasznosabb a nemzetre a közös jegybank, a mit ő ugy fejez ki, hogy: a nagy gazdasági egységek hive. Ezzel a fogalommal, a mely bedobatott a köz­véleménybe, a nagy gazdasági egység fogalmával, különösen pénzügyi tekintetben kell leszámolnunk. (Halljuk ! balfelől.) A nagy gazdasági egységeknek haszna egyáltalában nem jöhet figyelembe szuverén gazdasági területeknél, mert azoknak önálló gazda­sági berendezkedése kell, hogy legyen, mivel csak igy lehet nagygyá, hatalmassá egy állam. Ha nézzük, t. képviselőház, az európai viszo­nyokat, látjuk, hogy a kicsiny Balkán-államoknak : Szerbiának, Romániának, Bulgáriának nemzeti bankja van. Görögország már 1841-ben, Portugália 1846-ban, Spanyolország 1821-ben, Svédország 1856-ban, Norvégia pedig 1816-ban felállította az önálló nemzeti bankot. És arra nézve, t. képviselőház, hogy ezek a bankok mennyit jövedelmeztek, egy kiesi állam­nak, Romániának a példájára hivatkozom. A ro­mán nemzeti banknak egész alaptőkéje 120 millió lei. És ezzel az alaptőkével a legutolsó esztendőben 5,760.000 lei eredményt tudott felmutatni, a miből az ország kincstárának 790.000 lei jutott, tehát nem kevesebb, mint a mennyit a mi osztrák­magyar bankunk juttat a kincstárnak. Ezek a példák bizonyitják, t. képviselőház, hogy igenis, egy nemzet pénzügyileg erős, hatalmas és gazdag csak ugy lehet, ha önálló nemzeti bank áll rendelkezésére. T. képviselőház ! A bank kérdésével leszámolva kimutattam azt, hogy a bankkérdés a mi kárunkra és veszteségünkre a kiegyezésbe bele lett kap­csolva. Áttérek most a másik fontos kérdésre, a kvóta kérdésére. A kvóta kérdésében ugy van a képviselők nagy része, hogy azt mondja : a választásokon a kvótáról nem volt szó, annak felemelését vagy leszállitását nem Ígérték, és igy ők szabad elhatá­rozásuk szerint járhatnak el. Ez legalább is nagy tévedés. A koaliczióhoz tartozó pártok képviselői mindnyájan a paktumra hivatkozva fejtették ki a választások idején programmjukat a választók előtt. A paktum szerint, legalább a jaaktumnak a nemzettel megismertetett része szerint a katonai téren az átmeneti idő alatt a nemzet az ő jogos követeléseit nem érvényesiti ugyan, de másfelől tiltakozunk az e téren való áldozatok súlyosbítása ellen. (Igaz! a baloldal hátsó padjain.) A kvóta pedig, a mely megállapítja a közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulás arányát, nyilvánvaló, szoros, szervi, okozati összefüggésben van a katonai kérdésekkel, mert hiszen a közösügyi kiadások nagy, oroszlánrészét épen a közös hadsereg emészti fel. (Ugy van ! a baloldal hátsó padjain.) Tehát más czim alatt, kvóta czim alatt, mégis szembe helyezkednek azok, a kik a kiegyezést megszavazzák, a választópolgároknak adott pro­grammal, mert a mikor a nemzet követelései katonai téren nem érvényesíttetnek, ugyanakkor igen súlyos áldozatokat hoznak katonai téren a nemzet kárára, szegényitésére. A kvóta-bizottságról, ennek különleges meg­alakulásáról, a főrendiháznak ama magatartásáról, hogy csupa 67-es tagot küldött ki abba, és arról, hogy hogyan történt a szavazás, majd a kvóta­törvényjavaslat tárgyalásánál fogok nyilatkozni, most ezzel nem akarom az időt fogyasztani. Molnár Jenő: A főrendek döntötték el. Nagy György : A kvóta-bizottság azzal mente­getőzik, hogy nem volt értékmérő, a melynek alap­ján meg lehetett volna állapítani az egyes államok teljesítési képességét. Az én Ítéletem szerint érték­mérőt könnyen lehetett volna találni, a mely meg­adja az útbaigazítást; ez pedig nem egyéb, mint a két állam költségvetése, mert ebben jut kifeje­zésre az állam anyagi ereje, teljesítési képessége. Magyarország költségvetése 1908-ra 20.U00 K-a pluszszal zárul. Igen ám, de a 20.000 K. ugy mutatható ki, hogy a kvóta a régi arányban van felvéve. Ha hozzá veszem a kvóta-többlet összegét, 5,810.000 K-át, akkor mindjárt más képet nyer a magyar költségvetés. Az osztrák költségvetés 1908-ra felmutat 1,900.000 K pluszt, ugyancsak a régi kvótát állítva be a kimutatásba, a felemelt kvóta szerint pedig az osztrákok 1908-ra 7,710.000 K-a pluszt mutatnak ki. Azt hiszem, hogy a hét­millió plusz, szembe állítva a mi költségvetésünk­nek mínuszával, hű képét adja a teherviselési képességnek. A kvótával hozott áldozatot ugy akarták kisebbnek feltüntetni, hogy azt mondták, a nagyobb kiadások csak 4,800.000 K-át fognak kitenni. Igy emlékszik meg Kossuth Ferencz kereskedelem­ügyi miniszter ur is a függetlenségi pártban elő­adott beszédében a kvóta összegéről. Ezzel szem­ben én adatokkal szeretném igazolni, hogy az évi kvóta a legminimálisabb számítás szerint is többet tesz ki. Az összes közös költség 367,600.000 K. Ebből az összegből a közös vámbevételekből fe­dezetet nyer 129,500.000. A fenmaradó összeg­nek, 238,000.000 K-a 2%-a 4,760.000 korona. Ehhez jön még a rendkívüli felszerelési hitel­nek, 57 milliónak 2%-a, ugy hogy összesen a kvóta 5,810.000 koronát tenne ki. Ez is bizonytalan ösz­szeg, a mely még évről évre emelkedhetik, sőt emelkedik a tiz év lefolyása alatt. Hiszen csak most irja a »Zeit« azt, hogy az osztrák hadügy­miniszter az állását köti ahhoz, hogy a katona­tisztek fizetése felemeltessék. A »Zeit«-nek erre az erős czikkére a függetlenségi párt hivatalos lapja, a »Budapest« november 29-iki számában bárány­szelidséggel ugy nyilatkozik, hogy ez idő szerint aligha lesz felemelhető a tisztek fizetése. Én meg vagyok győződve, hogy ez a mostani kormány, a melynek tagjai egy Kossuth Ferencz, egy gróf Apponyi Albert, egy Andrássy Gyula, nem fogja felemelni a katonatisztek fizetését, mert én e fize­tésnek mostani felemelését a nemzet elleni súlyos bűnnek tartanám. Annyi égető kérdés vár meg-

Next

/
Thumbnails
Contents