Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.
Ülésnapok - 1906-232
164 232. országos ülés 1907 deczember 2-án, hétfőn. az előttünk nem fekvő, — mert az az érdekes, hogy a vívmányokat előttünk nem fekvő javaslatok képezik, — az előttünk nem fekvő javaslat III. czikke szerint a külföldi szerződések ezentúl eredeti magyar nyelven lesznek, és nemcsak a külügyminiszter, hanem a kormány megbizottjai által is aláírva, (Zaj.) T. ház! Én kénytelen vagyok kijelenteni, hogy itt sem ismerem el a vívmányt, itt sem vagyok képes látni, hogy a kormány nagy pártjának támogatásával micsoda rettenetes vívmányt hozott nekünk, a mely eddig nem volt. Méltóztatnak ismerni az 1906 már ez tus 9-én (Fölkiáltások: Tudjuk! Ismerjük!) Nem hiszem, hogy a képviselő ur elolvasta volna! Laehne Hugó: Senki sem mondta, hogy vívmány ! Elnök (csenget): Csendet kérek! Ne méltóztassék folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Ezt nem engedi meg a házszabály. Pető Sándor: Méltóztatik ismerni az 1906. márczius 9-én aláirt, tehát nem ezen kormány, hanem a korábbi kormány idejében kelt svájezi szerződést, az 1906 : VII. t.-czikket. Abban szóról szóra ez van (olvassa) : »Ezen szerződés magyar nyelvű eredeti szövege a következő«. Tehát eredeti magyar szöveg, Goldis László: Tisza István! Pető Sándor: Nem Tisza István! Tehát eredeti magyar nyelvű szerződés ezen vívmányok előtt is volt. És méltóztatik ismerni az 1903 : 1. t.-czikket a brüsszeli ezukoregyezményről; ott megint találkozunk nemcsak a nagykövet nevével, a ki aláirta, hanem a magyar kormánymegbízottjának, ToepkeAlfrédnak nevével is. De én, t. ház, bátor vagyok megállapítani nemcsak azt, hogy nincsen önállóságunk, hanem bátor vagyok azt is megállapítani, hogy nem is törekszünk komolyan, legalább a kiegyezési javaslatból kitetszőleg, az önállóságra. T. ház ! Hiszen mint mellékes körülményre vagy r ok bátor rámutatni arra, hogy az idén csináltunk egy iparpártolási törvényt, a melynek rendelkezésére 15 évre szóló szubvenczió áll. Ha nekünk 1917-ben önálló vámterületünk lesz, vagyis ha védővámok fogják erősíteni iparunkat, akkor szubvenczióra nincsen szükségünk, akkor inkább az agrár érdekeknek lesz szubvenczióra szükségük. Tehát nem hiszem, hogy a ki ezt a törvényt csinálta, valami nagyon komolyan gondolt volna arra, hogy ő 1917-ben már vámsorompók felállításával igazolt önálló vámterületet fog életbeléptetni. S a mire Farkasházy Zsigmond képviselőtársam is rámutatott, a blokkrendezés nem nagyon bizonyítja azt, hogy itt a most következő tíz év alatt erős gazdasági szervezkedésre és erősödésre készülünk, mert hiszen körülbelül másfélezer millióra lesz szükségünk a block rendezésénél és igy a magyar hitelt ez a blokk-konverzió fogja igénybe venni 3 nem pedig a magyar gazdasági élet megerősítése, De van még egy igen erős bizonyítékom, (Halljuk ! Halljuk !) Hódy Gyula: Áchim András. Pető Sándor : Volt egyszer — az is a jobb világra esik — volt egyszer— egy idő, a mikor ezen kormány uralma alatt az önálló vámterületről lehetett beszélni és a mikor szabad volt énekelni erről, mint tényleg bekövetkező állapotról, nem pedig mint álomról, mint vágyakozásról. Akkor volt ez, mikor a hosszú lejáratú szerződésről volt szó. Az volt hir szerint a kormány terve akkor, hogy tíz évre maradjon a mai állapot, a következő tiz évre pedig következzék be az önálló vámterület állapota. Vívmánynak tüntették fel előttünk, hogy a kormány most lekötött szerződése alapján 1917-től kezdődő hatálylyal megszerzi az országnak az önálló vámterület tényleges állapotát. Hogy mit akartak ezzel a javaslattal, a melyet nem ismerek és a mely tudtommal nem is került nyilvánosságra, azt megtudhatjuk Beck báró osztrák miniszterelnök beszédéből, a kit az osztrák képviselőházban 1907. április 26-án e tárgyban kérdőre vontak és a ki következőképen nyilatkozott. Zakariás János: Magyar fordításban! Pető Sándor : Igen, magyar fordításban, bár tény — és ezt nem denuncziálási czélzattal mondom — hogy ma már az előadói székből is németül czitáltak. (Zaj.) Elnök (csenget) : Bocsánatot kérek, a t. képviselő ur azt mondja, hogy az elnöki asztalról. . . (Felkiáltások : Az előadói széket emiitette.) Pető Sándor (olvassa) : »A magyar királyi kormány az 1917. évre terjedő megállapodással szemben nem tanúsított visszautasító magatartást és tényleg előttünk van a magyar kormány javaslata, a mely még a folyó kereskedelmi szerződés időszakán túlterjedő időszakról is gondoskodni akar. Ez a terv azon a gondolaton alapult, hogy, ha már 1917-en túl a szabad forgalom mellett, a mely a mi nézetünk szerint legjobban felel meg a két ország érdekeinek, nem maradhatunk meg teljesen, mégis ennek helyébe egy ettől az elvtől nem túlmesszire távolodó közbenső vámkezelés lépjen.« Hogy ez igy volt-e, nem-e, azt nem tudom, de ezen meg nem czáfolt osztrák miniszterelnöki nyilatkozat szerint az, a mi itt ideálként van feltüntetve, egy igen szerény közbenső vámvonal. De érveimet erre nézve a kereskedelemügyi miniszteri államtitkár ur beszédéből is merítem, a ki a többségi párt helyeslései között fejtette ki a maga álláspontját, beszédének egy passzusa előttem igen érdekes, mert feltárja előttem, hogy ugy mondjam, a jövendőt. Azt mondja az államtitkár ur november 18-ikibeszédében (olvassa): »Hock János t. barátom közbeszólására legyen szabad megjegyeznem, hogy tökéletesen igaza van t. barátomnak. Vallom és állítom; Isten és ember előtt helytállók érte, hogy bárminő jogunk is legyen, bár az akadályokat, a melyek ez elé gördittetnek, elhárítottuk is az útból, nem leszünk
