Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-232

232. országos ülés 1907 deczember 2-án, hétfőn. 157 jukhoz hűek lesznek és kételkedjem abban, hogy a sok közül, a mit elejtettünk és elvesztettünk, legalább ezt az egyet megmentjük, ezt az elvet, a melyről annyi szépet hallottunk, a melyet Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur legutóbb 1897 deczember 16-án hirdetett, hogy abba pedig bele nem egyezünk, azt pedig alkotmányos elintézésnek el nem fogadjuk, hogy Ausztriában a 14. §. segélyével léptessék életbe a kiegyezést. Már pedig, ha ezt az elvi álláspontot fogja a t. kormány elfoglalni, a mire nézve nagyon jó volna, ha nyilatkozni méltóztatnának, — mert utóvégre is ez az ország dolga, tehát az ország méltán kivánosi lehet 1907 deczember elején, hogy mi lesz 1907 deczember végén — mondom, ha ezt az elvi álláspontot méltóztatnak elfoglalni, nagyon érdekes, hogy akkor vissza kell térni majd vagy a státuszkvó-ra vagy — a mint Kelemen Samu t. képviselőtársam helyesen jegyezte meg — a recziproczitásra, a mi lényegében mindegy, vagyis vissza kell térni arra az álláspontra, a melyet önök veszedelemnek, földindulásnak, végveszélynek kvalifikáltak, a mely végveszély és földindulás elkerülésére kell a kiegyezés rossz és gyenge inketézdéseit elfogadni. . . Egy hang (a középen) : Egy szakaszban ? Pető Sándor : .... akár egy, akár száz szakaszban. A t. kormán}

7 a maga indokainak megkeresésénél és felsorolásánál kissé könnyelműen járt el, ezt a kényszerhelyzetet, ezt a végszükséget, azt az állapotot, hogy a viszonosság és a recziproczitás örökös háborút, örökös veszélyt rejt magában, jó lett volna elhagyni, mert ha megmarad a kormány és a függetlenségi párt az alkotmányos és a maga eredeti álláspontján, előrelátható, hogy nem lehet más megoldás, mint a recziproczitás vagy a viszonosság.|i! Épen ezért, mert Ausztriával szemben ilyenek a kilátások, mert minden jel arra mutat, hogy sokkal előbb lesz elfogadva ez a kiegyezés a magyar parlamentben, mint az osztrák parlamentben, nemcsak indokolatlan, nemcsak érthetetlen, hanem taktikailag egyenesen hibás is a kormánynak és az őt támogató többségnek az az álláspontja, hogy mindenütt és minden felszólalásban az obstrukczió rémét látják. Hiszen, ha nem akadna szónok, a ki a kiegyezés vitájába beleszól, a ki a kiegyezést megkritizálja, akkor fogadni, bérelni keüene embereket. És én nem vagyok képes megérteni, hogy micsoda érdeke kívánja az országnak a kormány által is tökéletlennek mondott egyezség sima keresztülvitelét és miféle érdeke volna a kormánynak és az őt támogató többségnek, hogy előbb fogadtassék el ez a javaslat, sem mig tisztában vagyunk azzal, hogy Ausztriában lesz-e abból törvény, vagy sem. Rólam, t. ház, legkevésbé mondhatja valaki, hogy én talán az obstrukcziónak akarok itt szolgálatot tenni, vagy hogy én felszólalnék egy olyan vitában, a melynek ezélja tisztán az obstrukczió. Én egész őszintén megmondom a magam álláspontját. Én hajlandó vagyok arra, hogy a kormány minden javaslata, terve és szándéka simán és felszólalás nélkül menjen keresztül itt a parlamentben, hogy 24 óra alatt elvégezhesse ez a kormány az összes teendőit azzal a feltétellel, hogy megcsinálja az általános választói jogot és minél előbb hazaküld bennünket. Én nem volnék kaj)ható arra, hogy csak egy órával is meghosszabbitsam ennek a parlamentnek az életét, annál kevésbé vagyok hajlandó arra, hogy obstruáljak. Markos Gyula : De azért jól esik ! (Derültség.) Pető Sándor : Mit ér ez a kiegyezés ? Az a kérdés merül itt fel. Erre nézve és első sorban legyen szabad azokra reflektálnom, a miket a kiegyezés érdekében a kormány padjairól hallottunk. Kassuth Ferencz 1907 november 27-én tartott beszédében azt mondotta, hogy sikerült a magyar kormánynak jelentékeny vívmányokat szerezni a közjogi téren és sikerült megvédeni az ország"! érdekeit minden egyes pontban a közgazdasági téren is. Ez elég férfias és önérzetes nyilatkozat, a melyet a miniszter ur tett, de messze túlszárnyalta őt e tekintetben Szterényi József államtitkár. A mikor Jázon az argonautákkal visszaérkezett és az arany gyapjút hozta haza, nem beszélhetett volna olyan önérzettel és önelégültséggel, mint"", az igen t. államtitkár ur, a ki november 28-án tartott beszédében azt mondotta : »Igenis, a függetlenségi párt egészen bátran tapsolhat: annak az eljárásnak, hogy épen azokat a gazdasági elveket juttatta

n

diadalra, a melyeket a függetlenségi és 48-as párt a zászlójára irt.« Itt megjegyzem,' a történeti hűség kedveért, hogy ezen felhívásnak^ sikere nem volt, mert a taps azért elmaradt. Szterényi József államtitkár: Az egy előző tapsra vonatkozik, egy közbeszólásra ! § Pető Sándor: Ez különben nem lényeges. Sokkal őszintébben beszélt Wekerle Sándor miniszterelnök ur arról a kiegyezésről és sokkal közelebb is járt az igazsághoz azon kijelentésével, a melyet október 16-ikán mondott Lengyel Zoltán egy közbeszólására reflektálva: »Engedje meg nekem a t. ház, hogy én arra azt a megjegyzést tegyem, hogy sem a kvótát illetőleg, sem más tekintetben tapsra igényt nem tartunk«. Ez a helyzeti kritikája és a kiegyezés értékelése ;J"sokkal bátrabb, de sokkal igazabb is, mint a t. államtitkár ur értékelése. 5 Sj Mélyen t. elnök ur, szabadnalkérnem,'*

r

egy kis szünetet. Elnök .' Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Pető Sándor képviselő urat illeti a szó. Pető Sándor: T. ház! A kormány részéről azt hallottuk, hogy sikerült nekik jelentékeny vívmányokat szerezni a közjogi téren és sikerült megvédeni az ország érdekeit minden egyes pontban a közgazdasági téren is.