Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-232

B± országos ütés 1907 Én sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem a t. kereskedelemügyi miniszter ur iránt, sem hogy az ő jóhiszeműségét fel ne tételezzem. De engedelmet kérek, abban a hitben vagyok, hogy a kereskedelemügyi miniszter ur, akkor, a mikor tőlünk a kvóta-emelést követelték és ugyanakkor követelték a bankszabadalom meghosszabbítását,... Éber Antal: Hol követelték? Pilisy István: Ausztria részéről követelték! — Azt hiszem, ha a kiegyezésről van szó és ha a másik oldalról beszélek, akkor érthető, hogy Ausztriáról szólok. Mikor tehát Ausztria részéről ezt követelték, ha a kereskedelemügyi miniszter ur azt mondta volna, én ezt a kiegyezést,, ezt a kvóta-emelést magamévá nem tehetem, ebbe a függetlenségi pártot bele nem vihetem és 0 felségének a miniszteri tárczát rendelkezésére bocsátotta volna, akkor a király szava birt volna olyan sulylyal, hogy Ausztria részéről a kvótaemelésről elállottak, és a bankkérdést kikapcsolták volna. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Ne vigyük a király r személyét a vitába. Pilisy István: Én legjobban szeretném, ha nem kellene 'belevinni a vitába. Azt hiszem különben, hogy ha a kiegyezési tárgyalások közben a magyar miniszterek erősebbek lettek volna ha nagyobb ellenzékük lett volna és velük szemben nem lett volna olyan nagyfokú bizalmi túltengés, akkor sokkal jobb kiegyezést és mindenesetre kvótaemelés nélkül köthettek volna. Nem is tudom elhinni, hogy mikor a kvótának megállapítását már évek óta 0 felsége eszközölte, a mikor most is megállapíthatná azt 0 felsége még egy esztendőre, a mikor Ausztriának is nagy szüksége van erre a kiegyezésre, valamint hogy nekünk is van szükségünk egy méltányos kiegyezésre, ily körülmények között egész komoly formában vetették volna fel az osztrákok azt, hogy a kiegyezést csak akkor fogadhatják el, ha Magyarország kvótáját 2 százalékkal felemelik. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Nagyon komolyan fel lett vetve! Pilisy István : Nem akarom a t. ház türelmét sokáig igénybe venni. Úgyis befejezett dolog a kiegyezési törvényjavaslat elfogadása és tudom, hogy felszólalásommal azt meg nem gátolhatom. Csak arra kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ha netán nekem adna igazat a közel jövő és nehézségekbe ütköznék az önálló banknak 1911-ben való felállítása, akkor ne hagyja magát és a függetlenségi pártot tovább húzni azon a lejtőn, a melyre vitték, hanem legyen bátorsága, legyen ereje, hagyja ott azt a miniszteri széket és én biztosítom a felől, hogy az egész nemzet mint egy

T erdő fog állani mellette. Meczner Béla: Most is ott áll mellette! Pilisy István : A törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök : Ki következik % EÉPVH, NAPLÓ. 1906 1911. XIV. KÖTET. deczember e

í-án, hétfőn. 153 Zlinszky István jegyző: Pető Sándor! Pető Sándor: T. ház! Ennek a kormánynak, a mely Magyarországot ma igazgatja, nem tudom, szerencséje, vagy szerencsétlensége-e a kényszerhelyzet. A kényszerhelyzet fenforgott akkor, a mikor a kormányt átvette, ennek hatása alatt volt kénytelen a többség felfüggeszteni nemcsak a maga közjogi, hanem gazdasági programmját is. Szterényi József államtitkár ur mint kényszerhelyzetet állította elénk azt, hogy a törvénytelen kormány által megkötött külföldi kereskedelmi szerződések lehetetlenné teszik, hogy az Ausztriával való vámközösség lényegében változás álljon be. Ez fikczió és ezt a íikcziót fentartják, noha arról meggyőzni senkit sem tudnak. Itt van Svéd- és Norvégország példája. A míg együtt voltak, vagyis 1814 óta, állandóan egy szerződést kötöttek a külfölddel, egymással szemben pedig a két ország gazdaságilag mindig független volt. A mikor a mai kormány bemutatkozott, azt hangoztatta, hogy vagy lesz egy, az ország érdekeinek megfelelő kiegyezés, vagy pedig a státuskvó, illetőleg recziproczitás. Ma a kiegyezési javaslatoknál megfeledkezett már a kormány arról, mire vállalkozott és mit igért a miniszterelnök ur a Royal nagytermében elmondott beszédében. Ma már ismét a kényszerhelyzet kifogásával állunk szemben és a kényszerhelyzet fegyverével szegzik le azt, a ki arról beszél, miért kellett ezt a kedvezőtlen, ezt a Magyarországra nézve terhes szerződést megkötni, hiszen itt volt a recziproczitás, itt volt a státuskvó, a melyet fenn lehetett volna tartani. Ezen ellenvetésekkel szemben a kereskedelemügyi miniszter ur a függetlenségi pártkörben elmondott beszédében, a inely füzet alakjában is megjelent, a kényszerhelyzetet, a melynek hatása alatt bizonyos tekintetben kedvezőtlen kiegyezést is elfogadtak, lefesti és valóságos rémképek állnak előttünk abban a tekintetben, hogy ha a recziproczitás vagy a státuskvó, nem pedig a pontokba foglalt kiegyezés feküdnék előttünk, százezrek váltak volna inzolvensekké, (Mozgás a baloldalon.) hogy a kivitel milyen rossz helyzetbe juthatna, hogy szenet, a melyre jjedig égető szükségünk van, nem kaphatnánk, stb. Azt mondta a kereskedelemügyi miniszter ur november 27-iki beszédében itt a házban (olvassa): »De t. ház, egy másik körülmény is van, a melyet nagyon is fontolóra kell venni; az a körülmény, hogy ha mi a státuskvót fentartjuk, akkor azért, hogy a nemzet védekezhessék a kiütendő és bejelentett gerilla-harcz ellen, egész erejét kellett volna igénybe venni.« Wekerle Sándor miniszterelnök ur lényegében hasonlóan nyilatkozott, azt mondván (olvassa) •' »Egy alternatíva előtt állunk: vagy megegyezést létesíteni és ezáltal a békés fejlődés alapjait lerakni, vagy pedig a recziproczitás kétes viszonyába belemenni, a mi az ón teljes meg20