Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-232

232. országos ülés 1907 deczember 2-án, hétfőn. 149 A mi pedig a másik részét illeti az ő szemrehányásainak, hogy mi a bankkérdést bekapcsoltuk, e tekintetben méltóztassék megengedni, hogy pár szóval foglalkozzam azzal a formulával, a melylyel az imént az igen t. előadó ur is foglalkozott. Sándor Pál t. képviselőtársam t. i. azt mondja, hogy örök időkre kikapcsoltuk az önálló bankot, még pedig azért, mert a »líeue Freie Presse« egy vezérczikke szerint, mi belementünk egy olyan megálbapodásba, a mely szerint nekünk az önálló bank létesítéséhez előbb Ausztria beleegyezését kell kikérnünk. Hát, t, kéjrviselőház, abban az egyezményben, a mely előttünk fekszik, ós a mely felett a törvényhozás dönteni fog, erről egyetlen szo sincs. Ebben a szerződésben mindössze annyi van, — és ez egészen helyes, — hogy az állami szolgáltatások tekintetében igenis gondoskodnunk kell kölcsönösen arról, hogy az esetleg beállható disagio hatását olykép ellensúlyozzuk, hogy megállapittatott a voltaképeni értékmérő. Sándor Pál t. képviselő ur azonban most nem erről szól, hanem egy másik egyezményről, egy deklaráczióról, a melyet Wekerle miniszterelnök ur tett volt, és a mely az előttünk fekvő egyezményben lefektetve nincs, a mely felett a törvényhozás dönteni nem fog, a melynek tekintetében tehát, akármi volna is annak a tartalma, a magyar törvényhozás magát le nem köti. Bármi legyen is tehát abban a parafált egyezményben, igen jól tudjuk és épen Sándor Pál képviselő ur hangoztatta szemrehányásképpen, hogy abban a tekintetben, hogy mi a kormánymegállapodás, kormányok jönnek, kormányok mennek, de a felfogás ugy is változik. Hiszen ő hivatkozott arra — és Farkasházy képviselő ur, — hogy az osztrák kormány egy időben lekötötte volt a tarifákat és ime azok mégis felszabadultak, hivatkozott bizonyos lekötésekre a vasúti kérdésekben, a melyek később megváltoztak. Bármi legyen tehát a kormányok közti megállapodás, ez nem a ház határozata és a nemzetet csak akkor köti, ha a fölött a képviselőház dönt. De nincs is annak olyan tartalma, a melyet Sándor Pál tulajdonit neki. Mert ebben a parafált egyezményben egyenesen utalás történik a törvényhozás előtt fekvő szerződéses egyezményre és annak végrehajtási módozatai tekintetében van intézkedés. A törvényhozás előtt fekvő szerződés azt mondja, hogy a kölcsönös állampénzügyi szolgáltatások ós kötelezettségek akként számolandók el, hogy a megállapított pénzegység ennyi és ennyi gramm finom sulyu aranykorona lesz. Tehát tisztán a kölcsönös állampénzügyi szolgáltatásokról, valamint egy későbbi bekezdés szerint az állammal szemben teljesítendő szolgáltatásokról van szó. A mi már most a parafált egyezményben foglaltatik, az ennek végrehajtási módozata, és egyenesen utal is erre áz egyezmény, a mikor azt mondja, hogy ha bármely okból meg nem újíttatnék a bankszabadalom, a két kormány a jegy bankügynek uj rendezése előtt oly megállapodásokat fog létesíteni, melyek alkalmasak arra, hogy a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról szóló — tehát előttünk fekvő — szerződés határozmányainak végrehajtását szabályozzák.« (Ugy van! balfelöl.) Tisztán ezen szerződés végrehajtására vonatkozó szabályozásról van tehát szó. Akárhogyan akarná tehát valaki Ausztriában magyarázni azt, hogy ebbe és ennek későbbi mondataiba mit lehet, mit szabad beolvasni, azt tartom, legfőbb ideje annak, hogy ne csak mi kapjunk formulákat mindig, kapjanak egyszer az osztrákok is olyan formulát, a melybe, ha tetszik, olvassanak bele akármit, az azonban a törvényhozásnak van fentartva, miként fogja eldönteni ezt a kérdést. T. képviselőház! Parkasházy Zsigmond képviselőtársam intézett itt még támadásokat a kormány javaslata ellen, a mely támadásoknak egy része azonos azzal, amit Sándor Pál képviselő ur is hangoztatott. A dolog érdemére, őszinte sajnálatomra, nem térhetek ki, bár nagyon szeretnék foglalkozni a kérdés szakszerű részleteivel, de erre lesz talán mód és alkalom máskor. Ez idő szerint azonban nem tehetjük ezt meg azoknál az érdekeknél fogva, a melyeket az idő szempontjából kell figyelembe vennünk. (Helyeslés.) Azonban két rövid nyilatkozattal mégis tartozom. Farkasházy képviselő ur beszél arról, hogy a tarifáknak az a lekötöttsége, amely fennállott volt a Széll-Körber-féle egyezményben, teljesen felszabadult, szabadjára vagyunk odabocsátva az osztrákoknak. Ez — egyszerűen nem igaz, mert ebben a tekintetben ugy áll a dolog, hogy igenis volt a Széll-Körber-féle egyezménynek egy része, — előzőleg már a Bánffy-Badeni-féle egyezménynek is, a melyben benfoglaltatott az, hogy mindazok a kiviteli tarifák, a melyek azon a bizonyos Szilveszteréjszakán fennállottak, egyszersmind le is köttettek. Mindenkor álláspontjuk volt azonban a későbbi osztrák minisztereknek az, hogy ezt Ausztriában törvényhozási utón keresztülvinni nem lesz lehetséges. Most tehát a kormány azzal számolt, hogy ezeknek a kiviteli tarifáknak a legjelentékenyebb részeit egyezményi, szerződéses utón kösse le és mindazt lekötötte külön szerződésben, a mely ide van csatolva, a mi ezek közül a tarifák közül kivitelünk szempontjából lényeges: lekötötte útvonal tekintetében és lekötötte az áruk tekintetében. Egy aggodalmat hangoztattak azonban; azt, hogy aránylag kevés ipari áru van itt megvédve. Erre talán azt a megnyugtatást adhatom, hogy eltekintve attól, hogy ez idő szerint egyéb ipari czikkekre nézve számbavehető kivi-