Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-232

%32. országos ülés 1907 deczember 2-án, hétfőn. 143 állítani és igy a szabad forgalomnak elve maradt érintetlenül. Ezt a beszélgetést akkor a koaliozió tisztelt vezérének szintén elmondtam, talán méltóztatik a t. miniszter urnak reá emlékezni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Emlékszem! Szterényi József államtitkár: Sőt Tisza István gróf akkori miniszterelnök ur, ha jól emlékszem, egy május havában, talán 21-ikén — pontos dátumot nem mondhatok egészen — egy május havában tartott beszédében itt, a képviselőházban, reflektálva Kossuth Ferencz akkori indítványára, hogy a közös vámtarifából alkottassék külön magyar tarifa, érinti is ezt a kérdést, a mennyiben alludál arra, hogy más formában kívántatnék talán megköttetni az Ausztriával való gazdasági viszony, de a lényeg, t. i. a szabad forgalom, ugy mond, az maradna. Méltóztatnak látni ebből, fix terminusokra és személyekre tudok hivatkozni a tekintetben, hogy a szerződési forma keletkezése arra az időre vezethető vissza a koaliczió körében, a mikor még a Fejérváry kormány meg sem alakult, önmagától dől meg tehát Sándor Pál t. képviselő ur amaz állítása, hogy a szerződés eszméje Vörös László akkori kereskedelemügyi miniszter úrtól származik. Sándor Pál képviselő urnak arra az állítására, hogy egy osztálylyal, a melynek élén én állottam, dolgoztatott ki Vörös László ezen eszméje alapján egy szerződési tervezetet, körülbelül ugyanazt, mint a mostani kormány által előterjesztett szerződés, legyen szabad megjegyeznem, hogy először annak az osztálynak, a melynek illetékességébe ez tartozott, nem én voltam a főnöke, mert én az ipari osztály főnöke voltam, az pedig a kereskedelmi osztályhoz tartozott volna ; másodszor pedig soha sem én, sem más, a mint a t. képviselő urnak szombati beszéde után hivatalosan utána jártam, abban a minisztériumban, Vörös László akkori miniszter úrtól megbízást szerződési tervezet készítésére nem kapott, ennélfogva nem készített és Vörös László miniszter ur nem is juthatott abba a helyzetbe, hogy azt a szerződés-tervezetet, a melyről Sándor Pál képviselő ur beszélt, láthatta volna. (Igaz ! ügy van!) Miután pedig a magam állításai tekintetében a legnagyobb rigorozitáshoz vagyok szokva és miután mindazt, a mit állítok, szeretem be is bizonyítani kétségtelenül, és miután nem biztam teljesen a magam emlékezőtehetségében, mert hiszen abban a nagy munkában, a melyet végezünk, (Igaz ! Ugy van 1) valami elkerülheti figyelmünket, Leszner Kichárd miniszteri segédtitkár ur által egyenesen felkerestettem Vörös László volt miniszter urat, meg lévén győződve arról, hogy a valóságot kétségtelenül ugy fogja előadni, a mint az megtörtént, elég úriember ahhoz. (Igaz ! Ugy van !) Nem csalódtam ; Vörös László volt miniszter ur kijelentette ugyanazt, a mit az előbb voltam bátor a t. háznak a magam részéről kijelenteni, hogy t. i. ő soha senkinek megbízást szerződési tervezet készítésére nem adott, szerződéstervezetet nem is látott. Ugron Gábor: Itt a pletyka! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hazugság !) Olay Lajos: Czélzatos! Pető Sándor: Lényegtelen! (Nagy zaj.) Elnök (többször csenget) : Csendet kérek! Szterényi József államtitkár: T. ház! Pető Sándor képviselő ur közbeszól, hogy lényegtelen. Engedjék meg azok az urak nekem, a kik nyugtalanok akkor, a mikor az igazságot akarjuk felderíteni ; nem arról van szó, hogy mi lényeges, mi lényegtelen, hanem egy tényről, egy állításról van szó, (Igaz! Ugy van!) a melynek az igazságát, akár tőlem ered az, akár Sándor Páltól, akár Pető Sándor úrtól vagy mástól, meg kell ismernie a t. háznak a maga valóságában. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Sándor Pál képviselő ur azt is állította, hogy hogy Vörös László volt kereskedelemügyi miniszter ur felterjesztette azt a szerződéstervezetet Bécsbe báró Gall akkori kereskedelemügyi miniszterhez. (Zaj.) Felterjesztette — ezt a kifejezést használta. (Ugy van!) És báró Call hozzájárult ahhoz, de miután minisztertársai később nem járultak hozzá, báró Call négy napra reá kénytelen volt lemondását beadni. T. ház! En báró Call mostani külügyi első osztályfőnökhöz fordultam ebben a kérdésben s báró Call táviratilag kijelenti nekem, hogy bár hivatalos titok kötelezi őt azokban a dolgokban, a melyek mint az akkori osztrák kabinet tagjának ténykedésére vonatkoznak, annyit kijelenthet, hogy nem volt abban a helyzetben, hogy az előző kereskedelemügyi miniszter, Vörös László urnak egy, az Ausztriával való vámszövetség helyébe lépő kereskedelmi szerződéshez hozzájárulását adhassa és hogy lemondása ,mint kereskedelemügyi miniszternek, semmiképen sem áll összefüggésben ezzel az ügygyei és nem abból az okból történt, a melyet Sándor Pál képviselő ur itt felhozott. (Felkiáltások balfelől: Nagyon jó ! Zaj.) Három tényezőre hivatkozott Sándor Pál képviselő ur : az egyik szerény személyem, a másik Vörös László akkori kereskedelemügyi miniszter, a harmadik báró Call. Méltóztattak mindhárom tényezőnek egyértelmű nyilatkozatát hallani, és meggyőződni a tény igazságáról. (Ugy van ! Ugy van! balfelől.) Felesleges ezek után kijelentenem, hogy nem áll Sándor Pál képviselő urnak az az állítása sem, hogy én az akkori szerződéstervezetet, a melyet Vörös Lászlő velem kidolgoztatott volna, Wekerle Sándor és Kossuth Ferencz uraknak megmutattam, hogy ők ahhoz hozzájárultak, hogy az akkori kormán}'' ez alapon kösse men a szerződést Ausztriával ; mert nem lévén szerződéstervezet, nem lévén anyag, a mely bemutatható lett volna, természetesen elesik maga az állítás is. (Ugy van! Ugy van ! balfelől.)