Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

126 231. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. entspräcbe. Wir nennen nur das einfachste, durch die praktiscbe Anwendung während einiger Jahrzehnte genau bekannte Mittel, das empfmdliche Störungen im Verkehre nicht hervorrufen und gerade die österreichische Landvrirtschaft nicht unwesentlich gegen Verschiedenheiten des G-eldwertes scliützen würde.« Zakariás János: Elég volt a német szóból. Sándor Pál: Vége van mindjárt (Tovább olvassa): Die protokollárisoké Vereinbarung ist daber ein wichtiger Bestandteil des Ausgleichs. Sie schiebt die Valutafrage vor die Eankfrage und bringt somit die natiirliche Forderung Osterreichs zum Ausdruck, dass die Lösung des Banknotenwesens in Ungarn nicht losgetrennt vom Zusammenbange mit der Zolleinbeit stattfinden dürfe.« Ez annyit jelent, hogy a kiegyezés alajrján (Zaj. Halljuk! Halljuk!) nem beszélhetünk önálló bankról, hanem, hogy a közös kiegyezés ezentúl mindig össze fog függni a közös bankkal és hogy lemondtunk jogunkról arra, hogy a kiegyezés alatt általában önálló bankra gondolhatnánk. Továbbá az áll e kiegyezésben, hogy nekünk kötelességünk tárgyalni, nekünk kötelességünk az, hogy megegyezzünk és hogyha nem egyezünk meg és nem egyezünk bele, akkor fenn kell tartanunk a közös bankot és nincsen jogunk az önálló vámterületre. (Zaj). T. ház! A függetlenségi párt, a mely eddig azt tartotta, hogy 1910-ben joga van az önálló bankra való áttérésre . . . Laehne Hugó: Meg is csináljuk! Sándor Pál: . . . a kiegyezés által és ennek révén azon kijelentések alajjján, a melyek itt történtek, ezt a jogát átadta az osztráknak, a mely követeli, hogy mielőtt a bankot létesítjük, az osztráktól erre az engedelmet meg kell kapnunk. Ugron Gábor: Ez nem áll! Sándor Pál: Tessék megczáfolni! Farkasházy Zsigmond: Igenis benne rsai.(Zaj.) Sándor Pál: Én fentartom azt a tiszteletet és nagyrabecsülést, a melyet volt tanárom iránt gyermekkoromban is tanúsítottam, és elvárom az ó' hazafias érzületétől, hogy igazságot fog itt tenni, tiszta bort önt a nemzet poharába, hogy meg fogja mondani, tévedek-e én, téved-e az osztrák, kell-e itt lépéseket tenni, a melyek Magyarországnak ebben az irányban való becsapatását megakadályozzák. Én azt hiszem, önök teljesen egyet fognak velem érteni abban, hogy ezt a dolgot okvetlenül tisztázni kell, bármilyen ellentétek legyenek is köztünk különben. Legyen szabad egyszersmind kijelentenem itt, hogy a közös jegybank volt Magyarországon az egyedüli intézmény, a mely a paritást Ausztria és Magyarország között minden tekintetben fentartotta, hogy az osztrák-magyar bank kötelességének Magyarországgal szemben is minden tekintetben eleget tett. Legyen szabad itt kimondanom, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) hogy abban az esetben, ha önök fenn akarják tartani a közös vámterületet, én sokkal szivesebben fogadom, ha megmaradunk a közös banknál, mert ezáltal legalább megkapja közgazdaságunk azt az olcsó hitelt, a melyre Ausztria r gazdasági erősségénél fogva számithatunk. Én az önálló bank szükségét csak akkor látom fenforogni, ha Magyarország el van határozva, arra, hogy 1917-ben megcsinálja az önálló vámterületet. Ebben az esetben azonban semmi esetre sem szabad eltérnünk attól, hogy 1917-ben az önálló jegybankot, ha kell, áldozatok árán is megcsináljuk. Ne higyjék azt, hogy olyan nehéz az önálló jegybank létesítése. Az önálló jegybanknak körülbelül 120—150, esetleg 170 millió korona tőkére van szüksége. Ezt az összeget az országban 24 óra alatt megkaphatjuk. Tőke tekintetében tehát nem kell félnünk, tőkénk megvan. Nincs meg azonban a fundamentumunk, a melyre ilyen banknak szüksége van; az ilyen fundamentum megalkotására idő kell, hogy a külföld lássa, hogy ;a magyar bank azokra a kötelezettségekre nézve, a melyeket az országért elvállal, minden tekintetben elsőrendű. A jegybankok, a melyek fennállanak, egész különböző kapitálisokkal rendelkeznek, látjuk azt, hogy pl. a legerősebb országok a leggyengébb kapitálissal csinálták meg bankjukat, pl. Angliában a Bank of England csak 1,200.000 font alaptőkével bir, a mi 30 millió koronának felel meg. Látjuk, hogy a német banknak alaptőkéje öszszesen csak 180 millió márka. Látjuk, hogy az osztrák-magyar banknak alaptőkéje 210 millió korona, Svájczban pedig egyes bankoknak alaptőkéje csak 500.000 korona. Tehát mindig az illető nemzetnek erősségétől függ, hogy milyen alaptőkével kell rendelkeznie egy ilyen banknak. Azt tehát megállapítani abszolúte nem nehéz. Mindenesetre azt tartom, hogy közös vámterület mellett jobb, ha fentartjuk azt az erős köteléket, a mely minket az osztrák bankhoz fííz, és nem tanácsolhatnám azt, hogy a közös vámterületet föntartva, önnálló jegybankot létesítsünk. Egyetlen egy nagy aggály van a külön magyar jegybank ellen, és engedjék meg, hogy ezt teljes őszinteséggel megmondjam. Ez pedig a magyar társadalom. (Halljuk! Halljuk!) Nálunk az a szokás, hogy az egyes hatalmak, melyek a politikai közvéleményt képezik, minden tekintetben hitelt kénytelenek igénybe venni, és igen zokon veszik, hogyha ilyen hitelkérés után egyikük-másikuk alkalomadtán elutasittatik. Nálunk Magyarországon a pénzkölcsönadást nem — mint külföldön — üzletnek tekintik, hanem érdekek és szimpátiák megnyilvánulásának és félni kell, hogy bármilyen politikai rendszer jöjjön ebben az országban, az a magyar jegybankot esetleg arra használhatja fel, hogy az ő