Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

120 231. országos ülés 1907 november 3Ö-án, szombaton. 67-es kiegyezés is szerződés alakjában köttetett meg, azt az összes miniszterek aláirtak. Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter: Nem! Sándor Pál: Ha a kereskedelmi miniszter ur nem hiszi, méltóztassék meggyőződni az állami levéltárban, hogy igenis akkor az összes miniszterek aláirtak. Méltóztassék meggyőződni, hiszen könnyű dolog. Továbbá van ennek a szerződési formának egy igen érdekes históriája is, a melyet, miután tudomásomra jutott, a háznak el fogok mondani. Egy hang (balfelöl): De csak ha érdekes! Sándor Pál: Nem törődöm a képviselő ur közbeszólásaival. Akkor, a mikor a darabont kormány átvette az ország kormányzását, különböző tervek jöttek megbeszélés alá, hogyan és miképen lehetne az országot ebből a sivár helyzetből kiszabadítani. Akkor merült fel Vörös László, akkori kereskedelmi miniszter urnak a fejében a szerződési formula, teljesen a mai formában. (Mozgás.) Ezt a szerződési formulát Vörös László kidolgoztatta az ő osztályában, a melynek főnöke Szterényi József államtitkár ur volt. (Mozgás a baloldalon.) Szterényi József: Mit? Sándor Pál: Tisztán beszélek. Ezt a kiegyezést Vörös László dolgoztatta ki a kereskedelemügyi minisztérium illető osztálya által, a melynek Szterényi mostani államtitkár ur volt a főnöke. Szterényi államtitkár ur ezt a tervet megmutatta akkor Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter urnak és Wekerle Sándor mostani miniszterelnök urnak, hogy helyeslik-e ők azt, ha ezen formában köti meg a darabontkormány a kiegyezést? Mind Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur, mind Wekerle Sándor miniszterelnök ur ezt a tervet helyeselték. A dologból azonban nem lett akkor semmi, mert a mikor a darabontkormány felterjesztette ezt Bécsbe . . . (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: Mesebeszéd! Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek. Sándor Pál: ... Czáfolják meg! . . . az akkori osztrák kereskedelemügyi miniszternek, a ki ezt a tervet helyeselte és osztrák szempontból semmiféle közjogi aggályokat nem látott — akkor Call volt az osztrák kereskedelemügyi miniszter — három napon belül e miatt le kellett mondania, mert a többi miniszterek ezt a szerződési formulát akkor még nem ismerték el. Szterényi József államtitkár ur próbálkozott akkor a saját szakállára előkelő politikai egyéniségeknél, hogy ezen az alapon vihesse keresztül a kiegyezést és a békét az országban. Ez azonban Szterényi államtitkár urnak nem sikerült. Ha ez tagadásba vétetnék, nagyon szivesen arra az álláspontra helyezkedem, hogy azt, a mit mondtam, be is bizonyítsam. (Zaj a baloldalon : Felkiáltások: Halljuk a bizonyítékot 1 Elnök csenget.) Be fogom bizonyítani, ha ebben kételkednek. Horváth József(marosujvári): Kételkedünk! Sándor Pál: Különben egészen eltekintve ennek a formulának a históriájától, a mely csak éles világítást vet az egész függetlenségi párt mostani politikájára, a mely a darabont-kormánytól levetett paragrafussal akarja megoldani a kiegyezésnek igen nehéz kérdését, (Nagy zaj a baloldalon.) legyen szabad nekem azt mondanom, hogy igenis önök minket, 67-eseket, elneveztek labanczoknak... Ugron Gábor : Bosszabbak annál! Sándor Pál: Hát ha én most ott Ugron Gábor t. képviselőtársamra nézek, akkor nekem eszembe jut Herczeg Ferencz Ocskay brigadérosának harmadik felvonása, a hol ott ülnek a kuruczokból átvedlett labanczok lekunkoritott bajuszszal, igen szomorúan, visszagondolva a régi kurucz időkre, a mikor még ők tehettek azt, a mit akartak, visszagondolva arra, hogy hiszen ők nem is akartak... (Zaj a baloldalon. Felkiáltások : Nagyon jó kép! Elnök csenget.) Ugron Gábor: Nagyon jó képtelenség. (Zaj balfelöl.) Sándor Pál: . . . hogy hiszen ők nem is akartak labanczok lenni, hanem csak Ocskay kedvéért, szeretetből Ocskay iránt tértek át a labanczokhoz. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások balfelöl: Ki az Ocskay? Elnök csenget.) Ugron Gábor: Ön, a ki minden kormányt támogatott, a ki mindig a függetlenségi politika ellen volt, hogy mer nekünk szemrehányást tenni? Hol az orczája? (Zaj.) Egy hang (a baloldalon) : Bózol nagyokat! Sándor Pál: Üres frázisokkal ezt nem lehet elintézni, t. ház! Szentiványi Gábor: Az egész beszéde üres frázis! Sándor Pál: Megint bebizonyult, t. képviselőház, hogy Bécsben van egy közjogi egyedárusági bolt, egy antikvárium, a melyben a magyarnak eladják nagyon drága áron a közjogi papirosvivmányokat, . . . Egy hang (a baloldalon): Mint a Lloydban azelőtt! Sándor Pál: Majd a Lloydról is beszélek! ... a hol eladják nekünk a papirosvivmányokat ós a hol mi mindig és mindig uj árt fizetünk azért, a mi nekünk már réges-régen meg van. Én csak azt az egyet hiszem, hogy önök azért fogadták el ezt a formulát, hogy legyen önöknek fegyverük; hogy mentségüket a nép elé vihessék és hogy megmondhassák: »Ime, ezen vívmányokat hoztuk nektek, de ezeket az osztrákoknak méregdrágán meg kellett fizetnünk, mert az osztrák semmit sem ad ingyen.« Hivatkozni kellett Világosra és Mohácsra; arra, hogy sohasem forgott nagyobb veszedelemben az ország, mióta ezeréves alkotmányában fennáll, tehát fogadjátok el magyarok, mert borzasztó viszonyok következnek erre az országra.« Kossuth Ferencz (Elénk éljenzés a baloldalon.