Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

118 131. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. Sándor Pál: Rátérek majd erre is. Különben azoknak, a kik akarják az önálló vámterületet, csak emlékezetébe hivom, hogy van sok törvényünk, a mely irott malaszt. Emlékezetükbe hivom, liogy jó a törvényekbe teljes tisztaságot önteni: clara pacta boni amici. Sokkal jobb teljesen tisztába jönni ezzel a ponttal, mint hogy megmaradjunk azon az alapon, a mint azt felállítottuk. Méltóztassék pártolni ezt az én indítványomat, a melyet csak akkor kérek szavazás alá bocsátani, ha Bánffy Dezső báró indítványát el nem fogadják. Miután pedig azt hiszem, minden népszerűség daczára, a melynek ő itt örvend, (Derültség.) azt nem fogják elfogadni, (Ugy van!) engedjék meg, hogy mindenesetre egy pótinditványt nyújtsak be, a mely arra szolgál, hogy megnyugtassa azoknak a lelkiismeretét, a kik az önálló vámterületet 1917-re biztos kilátásba kívánják helyezni. Én azt hiszem, ez a kiegyezés, a melynek egy pontját sem szabad megváltoztatni, nem lesz akadálya annak, hogy ezt így változtassuk meg, ha becsületesen kívánjuk 1917-re az önálló vámterületet ; ha nem kívánjuk, akkor nem fogják önök ezt elfogadni. Legyen tehát mindenki tisztában a saját lelkiismeretével, hogy képes-e a mi mostani minisztériumunk ezt az indítványt keresztülvinni Bécsben, igen. vagy nem. Indítványom pedig szól a következőképen : (Halljuk!) »Javaslom, hogy a törvényjavaslat 2. §-a...« (Derültség.) Attól a törvényjavaslattól, a melyet mi most tárgyalunk egy pontban, azt hiszem, szabad visszatérnem az eredeti törvényjavaslatnak, a mely paragrafusokra van osztva, egy szakaszára. Ezt nem tiltja, szerintem, sem a házszabály, nem más. Hisz voltaképen azért adták ide ezt a törvényjavaslatot egy szakaszban, hogy a horvát obstrukcziótól menten vihessük keresztül. Javaslatom tehát a következő (olvassa) •' »Javaslom, hogy a törvényjavaslat 2-ik §-a a következő 2—4 bekezdésekkel egészítessék ki. A vám és kereskedelmi viszonyoknak a két állam között 1918 január 1-étől kezdődő szabályozására nézve a jelen törvény 1-ső §-a által beczikkelyezett szerződés XXV. czikke értelmében megindítandó tárgyalások csakis azon az alapon folytathatók, hogy a két szerződő állam területét külön-külön vámhatár veszi körül. A mennyiben e tárgyalások 1917 deczember 31-éig ujabb és azon időpontig a törvényhozás által beczikkelyezett szerződés létrejöveteléhez nem vezetnének, 1918. január elsejével a birodalmi tanácsban képviselt kii'ályságokkal és országokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyokban az 1907. évi — nem tudom melyik törvényczikk, mert nem fogadták el az általános vámtarifát — törvényczikkben foglalt magyar autonóm vámtarifa szabályai nyernek alkalmazást. Utasittatik ennélfogva a minisztérium, hogy a magyar szent korona országait körülvevő vámvonal felállításához szükséges előmunkálatokat 1915 elejével megindítsa és annak befejezéséről 1917 január l-ig a törvényhozásnak jelentést tegyen.« Buzáth Ferencz: Miért kössük meg magunkat most? (Zaj.) Sándor Pál: Azt mondják, hogy önök biztosra veszik 1917-re az önálló vámterületet. Hogyha tényleg a t. államtitkár ur szavai szerint 1917-ig óriási munkával lehetővé teszünk egy olyan iparpolitikát, a mely megengedi nekünk, hogy az önálló vámterületre áttérhessünk, akkor méltóztassék az én indítványomat elfogadni, mert csak egy ilyen indítvány alapján jöhet létre az a munka, a melyet az államtitkár ur képzel. Mert nem bolond az a tőkés, hogy kapitálisát iparvállalatokba fektesse, mikor tudja, hogy 1917-ben önálló vámterület lesz. Legyünk tehát becsületesek. Vagy mondjuk azt, hogy 1917-ben nyitva hagyjuk az önálló vámterület és közös vámterület kérdését, vagy hozzunk egy olyan törvényt, a melynek alapján az osztráknak vagy meg kell kötni a kiegyezést közbeeső vámokkal, a külön vámterület alapján; vagy azt kell mondania Ausztriának, 1915-ben, hogy ha én a király engedelmét nem kapom, hogy a kereskedelmi szerződéseket felmondjam, én 1917-ben a korona engedelme nélkül nem csinálhatom meg az önálló vámterületet, mert jöhet ismét egy olyan exlex a vámterületbe, a mikor, t. képviselőház, ismét akad egy darabont-minisztérium, a mely megcsinálja azon szerződéseket, a melyeket csináltunk, és megcsinálja azt, hogy ismét ne legyen önálló vámterület. Ha becsületes az intenczió ebben a szerződésben, akkor ezt az indítványt önök elfogadhatják, ahhoz hozzájárulhatnak. Egy hang (a középen): A garanczia a képviselőházban lesz! Sándor Pál: Ha ugy lesz összeállítva, mint ma, akkor meglesz! Egy hang (balfelöl): Jobb, mint Fabritzius! Kelemen Samu: Most lett tábornok! Sándor Pál: Ha nem tudtuk keresztülvinni, hogy alkotmányunkat megvédhessük, a mikor az előbb itt emiitett Fabritzius által a képviselőket innen kikergették, akkor csak szükségünk van arra, hogy egy törvényben megalkossuk azt, a mit akarunk. Ha önök azokat az áldozatokat meg akarják hozni az országnak gazdasági téren, hogy megadnak az osztráknak egy jobb kiegyezést, akkor legaláhb vegyük ki a magunkét, és tegyük lehetővé, hogy 1917-ben okvetlenül rendes viszonyoknak kell jönniök, hogy tehát ne jöjjünk mindig azokba a gazdasági krízisekbe, átmeneti állapotokba, a melyek az országot végtelenül meggyengitik, hanem tegyünk határozott lépést. (Zaj.) Vagy megvan 1917-ben a kiegyezés, vagy nincs meg. Ha megvan, akkor a normális viszonyok garantáltatnak; ha nincs meg, akkor áttérünk az önálló vámterületre,