Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

110 231 országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. litőleg is igazak azok a híresztelések, a melyek elterjedtek arra nézve, hogy mit tartalmaz a kiegyezés, akkor a t. Kormány elodázta bizonyos fontos nemzeti követelményeknek a megvalósítását, a melyek a kormány alajDJát képező törvényekből is egyenesen kifolynak. Egynéhányat ezek közül fel fogok említeni. így pl. a készfizetés felvételét. Erre nézve az 1899: XXXI. t.-cz. 12. §-a szerint már márczius 1-én köteles lenne a magyar kormány és az osztrák kormány javaslatot tenni a két országgyűlés elé, még pedig azért, mert 1901. augusztus 10-én a pénzügyminiszter ur rendeletet bocsátott ki, a melynek második pontja szerint az ötforintos és ötvenforintos államjegyeknek fizetésként való elfogadása 1903. február 28-án megszűnik. Előáll tehát az emiitettem törvény által kijelölt kötelezettség a két kormányra nézve, hogy márczius elsején terjeszszenek be törvényjavaslatot a készfizetések felvételére vonatkozólag. Ilyen továbbá a járadékadó. Megjegyzem erre a pontra vonatkozólag, t ház, hogy tudomásom szerint, — és ha nem igaz, akkor Széll Kálmán miniszterelnök úrra hivatkozom, hogy ezt eró'tlenitse — hogy a kiegyezés 1902-ik évben való megkötése időpontjában, azon a szilveszteri éjszakán szóba jött a készfizetések felvétele, szóba jött pedig a blokkkérdésnek megvitatása alkalmával. Ez volt az az egyik pont, — a másik volt a vasúti tarifa — a mely miatt a kiegyezésnek meg kellete volna hiúsulnia. A dolog ugyanis ugy állott, hogy Ausztria akkor az egész blokkot akarta konvertálni. Széll Kálmán azon a szilveszteri éjszakán Ausztriát arra vette rá és arról győzte meg, hogy először: ezen blokknak magyar részét nem szabad konvertálni; másodszor : hogy a valutarendezós tekintetében az 1903. év egyik, mindkét miniszter által meghatározott napján, azonban mindenesetre az 1903. év folyamán a készfizetések felvételének meg kell történnie. Tehát azon kiegyezés alapján a készfizetések felvétettek, a mi Magyarországra nézve a legvitálisabb érdekek egyike, hogy t. i. Ausztria pénzügyeitől függetlenítse magát. (Ugy van! a baloldalon.) Egy hang (a baloldalon): Itt van a barátja ! Sándor Pál: Ezen az alapon tehát Széll Kálmán 1903-ban már a készfizetések tekintetében megegyezett az osztrák miniszterelnökkel és ezen megegyezést irásba is foglalta. így tudom én az akkori tárgyalások aktáiból. Hock János: De terminus nem volt! Sándor Pál: A terminus az 1903. év egyik, mindkét miniszter által meghatározott napja volt. (Mozgás a baloldalon.) Ez volt a konczesszió arra nézve, bogy a blokk tekintetében, a melyre később vissza fogok térni, tisztába nem jöttek. Igen t. ház, eltekintve azonban Széll Kálmán ezen, ha szabad az önök szavaival élni, vívmányától, a melynek megkövetelése világos joga volt Magyarországnak; eltekintve attól, az a pártvezér, a ki előre azt mondja az országgyűlésnek, az akkori miniszterelnöknek és a többségi pártnak, hogy ő pedig követeli a készfizetések felvételét annak a törvénynek alapján, ugyanaz a pártvezér akkor, midőn kereskededelemügyi miniszterré lesz,' egyszerre szintén fentartja bizonytalan időre a készfizetések felvételét. Ugron Gábor: Tessék aranyat liferálni; akkor mindjárt felveszszük a készfizetést! Sándor Pál: Kérem, ezek szakkérdések. Talán tessék legalább azokat a dolgokat ismerni, a miket a lapok közölnek. Ugron Gábor: Csak ez az akadálya, tisztán az aranytól függ! (Mozgás. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Kérem, ne tessék a szónokot zavarni! Sándor Pál: Látom, hogy Ugron Gábor képviselő ur közbeszólásával meg akarja ezt a témát rövidíteni. Megteszem neki ezt a szívességet, (Helyeslés balfelöl.) hanem legyen szabad elmesélnem, ha már épen itt e pontnál vagyunk, azt, a mit Bülow német kanczellár mondott el a német Reichstagban. (Halljuk!) Bülow kanczellár valamikor, hat éven keresztül, Romániában volt, mint német követ. Ott egy országgyűlési képviselővel igen jó baráti viszonyban volt, a ki azt mondotta neki: »Várjon csak Bülow ur addig, mig én miniszter leszek, majd meg fogom önnek tenni ezt meg amazt.« Az a képviselő nemsokára miniszterré lett s akkor Bülow egy kissé megsürgette azoknak a kérdéseknek elintézését, a melyeket az neki megígért. Ekkor azt mondotta az a t. román képviselő: » Tisztelt Bülow ur, én a kéréseit nem teljesíthetem ; önnek fogalma sincsen arról, hogy hogyan megváltoznak az embernek a nézetei, hogyha miniszter lesz.« (Derültség. Zaj. Elnök csenget.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Lehet, hogy Bülownak megváltozott a nézete, de az enyém nem változott meg. (Éljenzés balfelöl.) Sándor Pál: Én el sem mondtam volna ezt, (Zaj balfelöl. Felkiáltások: Dehogy nem!) hogyha Ugron Gábor képviselő ur . . . Egy hang (balfelöl): Le van irva neki! Sándor Pál: Én csak azokat a dolgokat szoktam leirni, a hol törekednem kell, hogy ne legyek túlságosan heves, de a t. képviselőtársamnál, félek, hogy fordítva lesz, neki azt kell majd felírnia előre, a mit a szakkérdésekről óhajt mondani. Visszatérve a Bülow-féle históriára, Kossuth Ferencz (Éljenzés balfelöl.) . . . magam is hosszú életet kívánok neki. (Folytontartó nagy zaj.) Kérem, tisztelt uraim, én magyarul beszélek és nem horvátul, méltóztassék meghallgatni. (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház! Azt, amit akkor Kossuth Ferencz, a pártvezér igért — hogyha igazságosak