Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

108 231. országos ülés 19D7 november 3U-án, szombaton. Förster Ottó: A levegőben kardok lógnak! (Elénk derültség.) Egy hang (balfdöl): Csak tréfálj tovább! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Sándor Pál: Hát gróf Tisza István valóban azt gondolta . . . (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Sándor Pál: . • . kogy a szent koaliczió golyó elé és akasztófa alá fog menni. (Mozgás balfelöl.) Az ő nagy emberismeretével. . . (Zajos derültség a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Weresmarthy Miklós: Halljnk már, mit akar azzal az emberismerettel! (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök ismételten csenget.) Sándor Pál : . . . azt kitté, kogy a nagy hazafiak védtelen mellüket oda fogják tartani a marczangoló osztrák sasnak, (Mozgás balfdöl.) mig a valóságban, t. káz . . . Okolicsányi László: Golyót és akasztófát érdemelnek ! (Zaj.) Sándor Pál : . . . ezek az urak a kétfejű sas egyik szárnyának . . . (Folytonos zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem Markos képviselő urat, szíveskedjék csendben maradni. Sándor Pál: ... mig a valóságban ezek az urak a kétfejű sas egyik szárnyának sukogásától is kanyattvágódtak. (Felkiáltások balfelöl: Jaj de széf! Gyönyörű! Folytonos zaj. Elnök csenget.) És ez a bátor kad, különösen annak főoszlopa, a függetlenségi párt, akarja kiküzdeni a perszonál uniót, a független Magyarországot! (Zaj a baloldalon.) Ez az első lépés bizony nagyon szép reménységekre nyit kilátást. Ebből láthatja az ország, kogy ott, a kol egyszerű közgazdasági kérdésekről van szó, a kol az ország anyagi érdekeiről van szó, a függetlenségi párt bátran enged, mert kiszen az ő szemében nem a gazdasági függetlenség, nem a gazdasági megerősödés, nem az, a mi az országot előre viszi, nem az, a mi Szécbenyi István . . . (Zaj.) HÓdy Gyula: Nem szabad igy beszélnie az OMKE elnökének. Elnök (csenget) : Csendet kérek, Hódy képviselő ur. (Zaj. Csendet kérek.) Sándor Pál: Hát t. káz, elbagyom én itt a többit. .. Weresmarthy Miklós: Jobb is! Sándor Pál: Nem öntől kérdem, t. képviselő ur. (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Engem nem fognak zavarba hozni, legyenek egészen nyugodtak benne. (Nagy zaj és fölkiáltások a baloldalon : Látjuk!) Elnök (csenget) ; Csendet kérek! Sándor Pál : Legyenek egészen nyugodtak, engem nem fognak zavarba kőzni és el fogom mondani, a mi jogom és kötelességem. (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Kérem, ne méltóztassék folyton zavarni a szónokot. Sándor Pál : Ez a kiegyezés a meghunyászkodás, a megfélemktés jegyében született. Ezt a kiegyezést a hitelező csinálta az ő adósával. Lovászy Márton : önök tették adóssá az országot és most nekünk merészk szemünkre vetni ? Czinizmus! Ez a legnagyobb czinizmus! Negyven év alatt eladósitották az országot! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Lovászy képviselő urat, ne szóljon közbe! Sándor Pál: Én végtelenül örülök, kogy szavaim oly erős benyomást tesznek ! Visontai Soma : Felháborítanak ! Sándor Pál: A ki kaiagszik, annak nincsen igaza. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Engem azok a frázisok, a melyek a »Magyarország« hasábjain meg szoktak jelenni, nem fognak elcsendesiteni. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Olyan változatosak azok a »Magyarország«-ban . . . (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Hammersberg László: Mint a papiros-buza! Sándor Pál: Különben kagyjuk ezt! Ez a kiegyezés nincs az országnak sem politikai, sem gazdasági érdekében, és ez az oka annak, hogy én azt el nem fogadhatom. Nem fogadom pedig el mint 67-es alapon álló képviselő, mint a ki 67-es alapon vallottam ugyanazt az önálló vámterületet, ugyanazt a jegybankot, a melyet önök vallottak és a kiről önök akkor, mikor ezeket a kérdéseket pertraktáltuk, becsületesen nem hitték el, hogy ezen az állásponton vagyok, bolott képes voltam ezeket a kérdéseket még a szabadelvüpárt padjain is megvédeni. Legyen szabad most nekem, a ki, ha gazdasági kérdésekről van szó, mint egyszerű kereskedő felelni tartozom az én votumomért itt a kázban, tartozom az egész országgal szemben, ezeknek a kérdéseknek megvilágítása végett (Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget.) a kiegyezés részleteiről szólni. Igaz, hogy nem fogok kiméletes kézzel hozzányúlni, hanem egyenesen, igazságosan. Nem áll rendelkezésemre annyi szó és annyi fordulat és a diplomácziának az a nagy ügyessége, hogy burkoltan tudnám megmondani véleményemet az egész kiegyezési anyag felett, és ezért egyszerűen, egyenesen (Felkiáltások a baloldalon: No! Elnök csenget,) fogom azt tenni. Legyen szabad visszatérnem arra a kiegyezésre, a mely 1902. év végén Széll ós Körber között megköttetett. Legyen szabad egy pillanatra vázolnom azt a politikai érát, a melyet akkor előttünk láttunk. Akkor megvolt még a számban nagy szabadelvű párt. (Felkiáltások balfelöl: Ez az! Zaj. Elnök csenget.) Azt kiszem, ezzel nem bántok senkit, ezt csak nyugodtan meghallgathatják! (Halljuk! Halljuk!) Yolt az országnak ugy számban, mint erőben egy igazán hatalmas, nagy függetlenségi pártja. Az obstrukczió akkor már a parlamentbe