Képviselőházi napló, 1906. XIV. kötet • 1907. november 27–deczember 23.

Ülésnapok - 1906-231

106 231. országos ülés 1907 november 30-án, szombaton. egy határozati javaslatot beterjeszteni, a mely határozati javaslat a függetlenségi párt álláspontjának megvalósítását czélozza a bankkérdés tekintetében. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis a kiegyezési javaslatok a bankkérdés megoldását teljesen fentartották a magyar nemzet szabad elhatározásának, a mely elhatározás, itt e parlamentben fog megnyilvánulni. A függetlenségi párt a bankkérdés előkészítése ozéljából egy parlamenti bizottság kiküldését tartja helyénvalónak, a melyre vonatkozó határozati javaslatot van szerencsém a háznak tisztelettel beterjeszteni (olvassa) : »Határozati javaslat. Mondja ki a ház, hogy tekintettel arra, miszerint a jegybank kérdésében az országgyűlésnek aránylag rövid idő múlva határoznia kell, a bankkérdésnek a kormány közreműködésével való előkészítése czéljából 21 tagú parlamenti bizottság küldessék ki.« (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál : T. képviselőház ! Elkövetkezett tehát a könnyelműen felidézett vezényszóharcznak utolsó felvonása. (Nagy zaj a baloldalon.) Markos Gyula: Egy nemzet nyilatkozott meg ! Az nem volt könnyelmű harcz ! Elnök : Csendet kérek ! Markos Gyula képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Egy hang (a baloldalon) : Egy ember maradt csak itt! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Sándor Pál: Elkövetkezett tehát a könnyelműen felidézett vezényszóharcznak utolsó felvonása. (Zaj.) Visontai Soma : Ezt már hallottuk egyszer! Sándor Pál : Kérem, én ismételni fogom harmadszor is, ha Visontai képviselő urnak ugy tetszik. (Nagy zaj a baloldalon.) Kmety Károly: Halljuk a Tisza-párt utolsó tagját! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokot! Sándor Pál: A t. tanár urat én sokkal nyugodtabban hallgatnám meg, ha abban a szerencsében részesülnék, hogy a kiegyezési javaslatokhoz meghallgathatnám az ő alkotmányjogi véleményét is. (Zaj és mozgás a baloldalon.) Kmety Károly: Halljuk! Halljuk! Felhivás keringőre! Sándor Pál: Ez az utolsó felvonás az ország meghódolását mutatja be, az országnak a külföld előtt való presztízsének az elvesztését, (Felkiáltások a középen : Ojjé!) de egyszersmind a függetlenségi pártnak erkölcsi bukását is. (Nagy zaj és mozgás a baloldalon. Felkiáltások : Rendre! Rendre ! Elnök csenget.) Zakariás János: Egyedül maradt háromszázból ! Sándor Pál: Kérem szépen, én nem szeretnék obstruálni, méltóztassék tehát már csak az időmegtakarítás szempontjából is nyugodtabban meghallgatni, különben túlságos hosszasan fogok beszélni. (Mozgás.) Egy hang (a baloldalon) : Ilyen beszédeket nyugodtan nem lehet hallgatni! Sándor Pál: T. képviselőház! Az öblös hangon való megnyilatkozásokat én már megszoktam, azzal nekem nem fognak imponálni. Én csak tiszta érvekkel fogok itt küzdeni és az igazsággal, a melylyel tartozom multamnak, a melyet önöknek meg kell hallgatniuk a szólásszabadság alapján. (Mozgás.) A rideg valóság beköszönt, ezt tagadni nem lehet, és az Ígéretek korszaka teljesen lejárt. Meglátta a világ, hogy ígéreteket könnyű tenni, a valóságot megteremteni azonban sokkal nehezebb. A kritika igen könnyű fegyver, igen könnyelműen bántak vele mindenkor, és bánt vele mindenki, nem veszek ki senkit. (Mozgás.) Az alkotás tere azonban már sokkal nehezebb, ott az ígéretek arányát nagyon kell mérsékelni, az alkotás az ország érdekében sokkal nehezebb, mint a könnyen megtett ígérgetés. Önöknél a múltban volt Ígéret elég, azt hiszem tehát, hogy szabad az alkotásukat is megítélnem. Lovászy Márton: Be is váltjuk! Sándor Pál : Sokszor azt gondolom, nem álom-e a mit magam előtt látok. Tényleg a hazafias szent koaliczió van-e hatalmon, az a koaliczió, a melynek hitvallásához kell tartoznia minden magyar embernek, ha hazafinak nevezi magát, az a koaliczió-e, a mely mindenkit, a ki nem követte nézeteit, hazaárulónak tekintett ? Nem álom-e az, a mit magam előtt látok ? Szentiványi Árpád: Van más koaliczió is, a mely a haladókkal van koalliálva. Zakariás János: S a horvátokkal! Sándor Pál : Nem a horvátok miatt terjesztették be az egyszakaszos törvényt, hanem önök miatt, nem a horvát obstrukczió miatt, hanem féltek önöktől, a függetlenségi párttól, hogy fel fog elevenedni a lelkiismeretük és nem fogják megszavazni elveik alapján. Nagy tévedésük ez. E tekintetben port hintem az ország szemébe igen nehéz. Zakariás János : Az ébresztő angyal: Sándor Pál! (Derültség. Elnök csenget.) Sándor Pál: Hát oly párttal, a hol még a miniszteri széknek is idomulnia kell a vezérhez és nem megfordítva (Mozgás) — tényleg így van — vájjon azon alapelvek szerint, a melyek szerint prédikáltak eddig országszerte az egész világnak, hogy hogyan és mikép lehet ezt a magyar hazát boldoggá tenni, mondom, vájjon amaz alapelvek szerint jött-e létre ez a kiegyezés ? Oly kiegyezés, a milyet eddig egyetlen 67-es párt nem mert a ház asztalára letenni. (Ellenmondás.) Markos Gyula: Nem is tudott! Sándor Pál: Tudom, t. uraim; de az igazság istene eljátszatott önökkel olyan paródiát, a milyennek párját hetedhét országban kellene keresni. A függetlenségi párt, a mely évtizedeken át támadta