Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

206. országos ülés 1907 október 30-án, szerdán. 95 Popovics Dusán (horvátul beszél. Beszéd közben zaj). Elnök (csenget) : Csendet kérek. Popovics Dusán (folytatja beszédét horvátul). Ugron Gábor : Mit komédiáznak, mikor egy szót sem értünk belőle ? Ne színészkedjenek, hanem beszéljenek ugy, kogy értsük ! Popovics Dusán (horvátul folytatja beszédét). Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Hammersberg László jegyző : Lukács László ! Lukács László : T. képviselőház ! Midőn legelső nyilvános felszólalásom alkalmából van szerencsém tiszteletteljesen köszönteni ezen parlamentet, ugy hiszem, (Halljuk! Halljuk!) hogy nem fogom megsérteni a szerénység nagyrabecsült törvényét, midőn kifejezést adok azon gondolatomnak, hogy igen t. képviselőtársaim, valamint szerény magam is, egy nagy, egy fenséges eszmény szolgálatába szegődtünk akkor, midőn polgártársaink bizalmából a képviselői mandátumot átvettük. Ezen eszmény mindnyájunk közös eszménye, igen t. képviselőház. Ezen eszmény vezérelt engemet akkor, midőn beléptein a képviselőtestület ezen diszes csarnokába ; ez vezet, midőn törvényhozói tisztem teljesítéséről van szó. És ez nem lehet más, t. képviselőház, mint a legtisztább hazaszeretet. (Helyeslés a baloldalon.) Szeretni a hazát: mindnyájunk szent kötelessége ! (Igaz ! Ugy van ! Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ezen szent kötelesség, lelkiismeretes és sokszoros teljes önfeláldozásunkat követelő eszményünk vagy kötelességünk teljesítése, a legszebb polgári erények közé számittatik, valamint ez ellen véteni mindenkor megrovandó bűn. (Igaz I Ugy van !) Ezen elvet látom én, igen t. képviselőház, tiszteletteljes emlitésben az ó- és újkori irodalomban azon komoly és számbavehető tudósok részéről, a kik az államtudományokkal az emberiség érdekében, erkölcsi és anyagi haladásának javára, egyszóval mindennemű tökéletesedésére vonatkozólag foglalkoznak. Ezen elv vezérlete mellett nevelkedtem családomban. Ezen elv vezetett mindenkor nyilvános működésemben (Mozgás.) és ezt láttam szeretett népem nyilvános életében is megvalósulva. Ezen elvvel telitette meg lelkemet az én szeretett vallásom, a görög-katholikus román egyház, a melynek emlőjén fölnevelkedtem és a mely szeretetteljesen vezetett be a katholikus egyház szentélyébe. Ezen magasztos elvet akarom látni azon pártban alapul letéve, a melyhez szerencsém van tartozni : az országgyűlési nemzetiségi pártban. (Zaj.) Ez kell hogy képezze vezércsillagát a mi működésünknek, ez kell hogy képezze kiinduló pontját, létalapját és létjogosultságát is ezen országgyűlési nemzetiségi pártnak. Hoffmann Ottó: Olyan párt nincs! (Zaj. Halljuk! Halljuk !) Lukács László: Igen t. képviselőház! Ha ilyen párt ebben az országgyűlésben nincs . . . (Felkiáltások jobb felől: Nem létezik !) . . . ha ilyen párt nem létezik, hát én az ellenkezőnek igazolására nem fogok most semmiféle argumentumot felhozni, hanem felkérem Hoitsy Pál nagynevű képviselőtársamat, és azt hiszem, nem fogja megtagadni kérésemet, legyen szives alkalomadtán felelni e közbeszólásra, hogy itt nem létezik országgyűlési nemzetiségi párt. (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Lukács László : Honnan van tehát az, t. ház, hogyan lehet megmagyarázni azt a tüneményt, hogy mi közöttünk és a másnemű programm alapján alakult t. pártok közt oly borzasztó űr, oly nagy ellentét van akkor, a mikor ennek az elvnek megvalósításáról van szó, a mi országunk, kedves hazánk, Magyarország, j)olitikai életében. Hiszen Magyarország a mi hazánk, (Mozgás.) ennek vagyunk mi hű és szerető gyermekei. (Zaj. Mozgás. Felkiáltások balfelöl: Nem igaz ! Nagyon hü volt! Azért Ítélték el! Elnök csenget. Helyre! Helyre !) Balogh Mihály: Azért ült egy esztendeig, mert nagyon hű volt! (Zaj.) Brediceanu Koriolán : (közbeszól). Markos Gyula: Graeca fides ! Elnök (csenget): Ezért a kifejezésért a képviselő urat rendreutasítom. Lukács László : Honnan van az, hogy közöttünk és a többi politikai párt között oly borzasztó ellentét van, hogy sokszor, kivált a zsurnalisztika egyes kifakadásai következtében majdnem élethalál harezra kell kelnünk egymás ellen? Hiszen azok a t. képviselőtársaim, a kiket nemzetbelieinknek nevezünk, a kik ugyanannak a nemzetiségnek gyermekei, mint mi, de akik politikai pártállásuknál fogva a t. koaliczió pártjában foglalnak helyet, tehát a jelenlegi kormánypárt padjain ülnek, méltóztassék megkérdezni, vájjon a román nép, a román nemzetiség kulturális, anyagi, politikai fejlődése érdekében nem ugyanazokat az elveket vallják-e, mint a melyeket mint szintén a nemzetiség hű gyermekei, de egyszersmind édes hazánk hű gyermekei, mi is magunkénak vallunk? Azért mondják ők is a lapok hasábjain, valamint politikai beszédeikben, hogy ime a román nép javára élni és halni készek, a román nemzetiség, román nép kulturális, anyagi haladásáért, fejlődéseért mindent megtenni képesek és ellenségüknek tartják azt, bármi pártállásu ember legyen is, akárki a világon, ki e legszentebb érdek ellen vét, az az ő ellenségük is, mert a hazának is ellensége egyúttal. (Mozgás.) Hogy élő példával éljek, itt van igen ékes illusztráczió gyanánt Burdea Szilárd t. képviselőtársam (Éljenzés balfelöl.) esete. A román sajtó részéről élesen meg lett támadva, hogy pártpolitikai szempontból nem telj esitheti azon