Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-206

206. országos ülés 1907 Hiszen a pártok nyíltan szoktak szervezkedni, a sötétben pedig egerek és patkányok teremnek, nem pedig politikai pártok és politikai küzdők. {Helyeslés és taps a horvátok padjain.) Furcsa dolog ez és egy bizonyítékkal több arra, hogy a kormány valóban személyes politikát űz. Be kell vallanom, bogy a nagyméltóságú miniszterelnök ur mégis volt oly lojális, bogy bevallotta, hogy az összes »kedvezmények«, a mint ő nevezi azokat, csak a szerb és horvát koaliczió munkája eredménye és hogy mindaz, a mit Horvátország a magyar kormánytól elvárhat, a szerb és horvát koaliczió és a kormány közötti megállapodás gyümölcse. Ezt annál is inkább ki kell emelnem, mert a nagyméltóságú miniszterelnök ur Rakodczay urat épenséggel borzasztóan tárgytalanná tette. Ne vegye tőlem rossz néven a nagyméltóságú miniszterelnök ur, én szívesen elhinném neki. hogy Rakodczay becsületes politikát akar, csakhogy a miniszterelnök ur erről oly általánosan fejezte ki magát, hogy szavaiból semmit sem tudunk meg. Az 1868-iki XXX-ik törvényezikk politikáját íogja követni, — de mi ez? Az a XXX-ik törvényezikk-e ez és ugy, a mint azt a kormány a vasutas pragmatikával tolmácsolja, vagy ahogy a szerb és horvát koaliczió és vele együtt az egész horvát és szerb nemzet tolmácsolja? Ez pedig határozó fontosságú kérdés. Ugyanez áll a »becsületes politika« kifejezésre nézve is. Nem beszélek erről tovább, mert csodálom, hogy a nagyméltóságú miniszterelnök ur ezt a kifejezést használta. Tudom, hogy a nagyméltóságú miniszterelnök ur ezzel a Magyarországgal szemben őszinte politikát értette, csakhogy nem most van az ideje annak, hogy a programmokról és őszinteségről beszéljünk. Ez nem aktuális, mikor látjuk, hogy a horvát és szerb koaliczió ragaszkodott a megállapodáshoz és hogy a statusquonak in pejus, a pragmatikában szentesitett magyar nyelv által való megváltoztatása által kénytelen volt ellenzékbe menni. A miniszterelnök urnak . . . Hódy Gyula (közbeszól). Popovics Dusán: Nem Hódy urnak, de a miniszterelnök urnak vakmerőségünket illető kijelentéseire nem fogok reflektálni, mert azt tartom, hogy pillanatnyi ingerültség okozta őket. Tisztelt ház ! Közvetlenül halottak napja előtt állunk. Szent István koronája alatti állami közösségünkre szomorú idők következnek. Az, a ki ezt okozta, hintsen hamut a fejére. A nagyméltóságú miniszterelnök ur fejére babérkoszorú való. Magyarország véglegesen a liberábs párt tiszta 67-es politikáját követi. A Magyarország függetlenségeért való harcz belátható időre elpihent. Az összes magyar pártok elfogadták ezt a poütikát és most Horvátországra is ki kell azt terjeszteni. oldóbe.r 3<.'-ím, szerdán. 93 A rezoluczionisták és velük együtt a horvát és szerb koaliczió is, abban az időben keletkeztek, a mikor egész Magyarországot áthatotta az emanczipáczió gondolata, Magyarország függetlenségének, szabadságának és önállóságának gondolata a vele őszinte barátságban és igazságos módon egyesitett Horvátországéval együtt. Ez a nagy vonású politika visszhangra talált a horvát és szerb nemzetnél. Ez a politika feladatott, csakhogy a horvát és szerb koaliczió nemcsak hogy nem veszítette el létjogát, hanem ma több szüksége van reá a nemzetnek, mint soha előbb. Köztünk és önök között különbség van. Ha önök feladhatták küzdelmüket, mi a miénket nem áldozhatjuk fel, mert mi a nemzeti fejlődés legprimitívebb feltételeiért küzdünk, ezek pedig : hazánk alkotmányos újjászületésének elősegítése és az 1868-iki XXX-ik törvényezikk végrehajtása. Ha ezt elvégeztük, csak akkor indulhat el minden egyes koalicziós párt a maga útjára, addig azonban kötelességük kitartani és kitartani, akármily nehéz legyen a helyzetük. Mi reménynyel tekintünk a jövőbe, mert hiszszük, hogy végre-valahára a magyaroknak is kinyilik a szemök, hogy a rabbá tett Horvátországtól semmi hasznuk nincsen és hogy egyetlen barátjuk az individuális fejlődésében megerősített szövetséges Horvátország. Eljön még annak a politikának az ideje is, melyet a szellemes és fürge miniszterelnök ur a magyaroknál olyan hamar eltemetett. Nunc venio ad fortissimum. T. ház ! Gr. Khuen-Héderváry, sajna, a mint sokan hitték, nagy barátja volt a szerbeknek. Lehet, hogy Rakodczay ur is az lenne, ha a szerbek oly naivak volnának ma is, mint valaha. (Derültség a horvátok padjain.) Egyiknek és a másiknak is szüksége volt és van a horvátok és szerbek viszályára. Ez irányban operálnak ma is és csak itt nyilik alkalmunk arra, hogy csodáljuk a nagyméltóságú miniszterelnök ur előbb részletezett tehetségét. A nagyméltóságú miniszterelnök ur munkája finom munka, triviális pedig Polónyi képviselő ur munkája. Mintha most hallanám, midőn e házban figyelmeztetett bennünket arra, hogy ne hallgassunk a kívülről jövő tanácsokra. Az a Szerbia, a mely a függetlenségieknek annak idején segítségére volt szimpátiáival, egyszerre gyanús lett, azok a dalmaták pedig, a kikkel a fiumei rezoluczió idején paktáltak, idegenek, külföldiek lettek, a velők való társalgás pedig veszélyes lett a hazára nézve. (Tetszés a horvátok padjain.) Hogy nevethetett a nagyméltóságú miniszterelnök ur azon, hogy túlszárnyalta a ravasz Polónyit és arra birta, hogy atyailag figyelmeztessen bennünket arra, hogy ne hallgassunk azoknak a tanácsára, a kik valamikor de édesek voltak — neki. ( Közbeszólások.) Elnök : Csendet kérek ! Ne zavarják a képviselő urak a szónokot!