Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

205. országos ülés 1907 október 29-én, kedden. 79 Wekerle Sándor miniszterelnök: A horvát választások alkalmával a t. képviselő urak nem ug3 7 an abszolút többségre, de relatív többségre tettek szert. Igyekeztünk a horvát pártokat ki­egyeztetni. Mert ha mi a korábbi rendszer hibáit ki is akartuk küszöbölni, nem lehetett czélunk, sőt jogunk sem, hogy az unionista pártot, amely Horvátországban existált, brüszkirozzuk, meg­semmisítsük. Polit Mihály: Megtagadták. (Nagy zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem tu­dom, ki tagadta meg. Mi a bajokat orvosolni akartuk, de Horvátországban levő barátainkat a hozzánk szitó horvátokat magunktól eltaszí­tani nem akartuk. (Élénk helyeslés.) Ezért tör­téntek kísérletek (Halljuk ! Halljuk !), arra nézve, hogy lehetne a volt nemzeti párt és a rezoluezio­nisták között bizonyos fúziót létesíteni. Ez iránt többszörös kísérletek történtek. Most nem akarok annak bővebbi tárgyalásába bocsátkozni, hogy e fúzió miért nem sikerült, de az tény, hogy a mi közöttünk folytatott meg­beszéléseknek azt a tendencziáját a t. képviselő urak is elfogadták, hogy velük lehetőleg közös egyetértésre fognak jutni és egy együttes műkö­dést saját részükről is lehetővé tesznek és elő­segítenek. És hogyan ielelteíí meg a t. képviselő urak ennek ? (Mozgás.) Először is szövetkeztek az úgy­nevezett Starcsevics párttal, (Igaz! Ugy van!) és itteni delegátusokul — bocsánatot kérek — (Derültség.) mind saját pártj ukbeliket küldtek be és minthogy nem voltak annyian, hogy kitelt volna közülök az ide küldendő képviselők száma, még virilistákat is küldtek ide és így megengedem, nem forma szerinti megegyezés ellenére, de meg­beszélésünk, az azokban részünkről nyilvánult tendenczia ellenére a másik pártot egészen kizár­ták az itteni megjelenésből. (Igaz! Ugy van!) Ez volt a kiindulási pont. (Zaj.) Delegátusoknak mondották magukat. (Fel­kiáltások : Nem delegátusok!) Olyan képviselők mint mi, azzal a különbséggel, hogy közvetett választás utján jönnek ide. mi pedig közvetlen választás utján ; semmi instrukcziót el nem fogad­hatnak, vissza nem hivathatnak és épen ugyan­azon jogokban részesülnek, a milyen jogokban mi részesülünk. (Ugy van! Ugy van I) Egy hang fbalfelól) : Csak több napidijuk van ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem akarok ilyen materiális dolgokról beszélni, nem kicsinyes­kedem, csak konstatálom azt, hogy itt ilyen meg­különböztetést a közvetett választás utján ide­jutott horvát képviselő urakra nézve el nem lehet fogadni. Bocsánatot kérek, felveszem beszédem fona­lát. Mi volt a második étape ? A második étape az volt, hogy saját körükből igyekeztek a kor­mánynak tagjait, helyesebben szólva, a bán mel­lett alkalmazott osztályfőnököket kineveztetni. Ennek is megfeleltünk. Ebből azután rögtön egy kissé messzebbmenő dologra kívántak következ­tetést vonni, arra t. L, mintha valóságos parla­mentáris kormány volna Horvátországban. Kmety Károly: Ez az ő szokásuk! Wekerle Sándor miniszterlenök : Hát engedjék meg nekem a t. képviselő urak, hogy majd ezzel a horvát parlamentáris kormánynyal kissé külön foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Most csak jelezni akartam azt a tendenczáit, a mely fennálló közjogi rendünkön túlmenői cg valóságos parla­mentarizmust akar Horvátországra nézve követ­keztetni. Midőn azok az uj férfiak bevonultak az osz­tályfőnöki székekbe, . . . Ugron Gábor: Mindjárt a magyarokat kezd­ték üldözni! Wekerle Sándor miniszterelnök : ... akkor egy sajátszerű jelenséggel találkoztunk : azzal a jelen­séggel, hogy a mi barátaink,- az uj barátok, el­kezdték a Horvátországban levő magyar iskolákat üldözni, (Ugy van ! Ugy van !) még pedig mester­séges eszközökkel. Méltóztassék csak megnézni azon halmazát a panaszoknak, melyek mind arról szólnak, a mint egyenesen meghiúsították az ily iskolák működését. Midőn a fennálló horvát törvény ellenére egyszerűen iliuzóriussá tették a szülőknek azt a jogát, hog}^ szabadon •választ­hassák meg az iskolát, a melybe gyermekeiket járatják, midőn kitiltották azokat a mappákat, a melyeken Magyarország is fel volt tüntetve, (Nagy zaj.) midőn a horvát tankönyvekbe bele kívántak vétetni olyan dolgokat, a melyek köz­jogi rendünkkel ellenkeznek : én az egész vonalon nehéz viszonyainkra való tekintettel békésen igen sokat, igen sokat tűrtem és akartam applanálni, mert magasabb érdekekből nem akartam másod­rendű kérdésekkel a jó viszonyt és az elsőrendű kérdések sikeres megoldását veszélyeztetni. Egy hang (a középen) : Le vannak leplezve ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Harmadszor azt állitják, hogy mi megváltoztattuk a status quot in pejus. Hát ugyan mivel változtattuk meg a status quot in pejus'? Azzal, hogy elfogadtak a horvát kiegyezést és ezzel csakugyan igen jelen­tékeny összegeket bocsátottunk fíorvát-Szlavon­országok rendelkezésére? (Ugy van! Ugy van !) Azzal, hogy ezen kiegyezés által a közszolgáltatá­sokban való arányos részesítést a végletekig keresz­tül vittük a fogyasztási adókban is, tehát a leg­nagyobb előzékenységet tanúsítottuk? Azzal, hogy költséges vasúti vonalak építkezésébe megyünk bele, hogy a t. képviselő urakkal folytatott érte­kezésen a dalmát vasutak építését feltétlen köte­lezettségkép elvállaltuk, ha a határőrvidéki alap hozzájárul? SlipÜO Ferencz: A hadügyminisztérium kívánta! Wekerle Sándor miniszterelnök: T, képviselő ur, higyje el, hogy a hadügyminiszterrel egy szót sem váltottam soha a dalmát vasutakról. Ne mél­tóztassék ilyeneket mondani. Tisztán horvát érdek­ből álltunk rá. De igenis arra kértük a képviselő urakat, hogy ha belemegyünk ilyen költséges vas­utba, a minő a dalmát csatlakozás, legalább az

Next

/
Thumbnails
Contents