Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.
Ülésnapok - 1906-205
205. országos ülés 1907 október 29-én, kedden. 79 Wekerle Sándor miniszterelnök: A horvát választások alkalmával a t. képviselő urak nem ug3 7 an abszolút többségre, de relatív többségre tettek szert. Igyekeztünk a horvát pártokat kiegyeztetni. Mert ha mi a korábbi rendszer hibáit ki is akartuk küszöbölni, nem lehetett czélunk, sőt jogunk sem, hogy az unionista pártot, amely Horvátországban existált, brüszkirozzuk, megsemmisítsük. Polit Mihály: Megtagadták. (Nagy zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem tudom, ki tagadta meg. Mi a bajokat orvosolni akartuk, de Horvátországban levő barátainkat a hozzánk szitó horvátokat magunktól eltaszítani nem akartuk. (Élénk helyeslés.) Ezért történtek kísérletek (Halljuk ! Halljuk !), arra nézve, hogy lehetne a volt nemzeti párt és a rezoluezionisták között bizonyos fúziót létesíteni. Ez iránt többszörös kísérletek történtek. Most nem akarok annak bővebbi tárgyalásába bocsátkozni, hogy e fúzió miért nem sikerült, de az tény, hogy a mi közöttünk folytatott megbeszéléseknek azt a tendencziáját a t. képviselő urak is elfogadták, hogy velük lehetőleg közös egyetértésre fognak jutni és egy együttes működést saját részükről is lehetővé tesznek és elősegítenek. És hogyan ielelteíí meg a t. képviselő urak ennek ? (Mozgás.) Először is szövetkeztek az úgynevezett Starcsevics párttal, (Igaz! Ugy van!) és itteni delegátusokul — bocsánatot kérek — (Derültség.) mind saját pártj ukbeliket küldtek be és minthogy nem voltak annyian, hogy kitelt volna közülök az ide küldendő képviselők száma, még virilistákat is küldtek ide és így megengedem, nem forma szerinti megegyezés ellenére, de megbeszélésünk, az azokban részünkről nyilvánult tendenczia ellenére a másik pártot egészen kizárták az itteni megjelenésből. (Igaz! Ugy van!) Ez volt a kiindulási pont. (Zaj.) Delegátusoknak mondották magukat. (Felkiáltások : Nem delegátusok!) Olyan képviselők mint mi, azzal a különbséggel, hogy közvetett választás utján jönnek ide. mi pedig közvetlen választás utján ; semmi instrukcziót el nem fogadhatnak, vissza nem hivathatnak és épen ugyanazon jogokban részesülnek, a milyen jogokban mi részesülünk. (Ugy van! Ugy van I) Egy hang fbalfelól) : Csak több napidijuk van ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem akarok ilyen materiális dolgokról beszélni, nem kicsinyeskedem, csak konstatálom azt, hogy itt ilyen megkülönböztetést a közvetett választás utján idejutott horvát képviselő urakra nézve el nem lehet fogadni. Bocsánatot kérek, felveszem beszédem fonalát. Mi volt a második étape ? A második étape az volt, hogy saját körükből igyekeztek a kormánynak tagjait, helyesebben szólva, a bán mellett alkalmazott osztályfőnököket kineveztetni. Ennek is megfeleltünk. Ebből azután rögtön egy kissé messzebbmenő dologra kívántak következtetést vonni, arra t. L, mintha valóságos parlamentáris kormány volna Horvátországban. Kmety Károly: Ez az ő szokásuk! Wekerle Sándor miniszterlenök : Hát engedjék meg nekem a t. képviselő urak, hogy majd ezzel a horvát parlamentáris kormánynyal kissé külön foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) Most csak jelezni akartam azt a tendenczáit, a mely fennálló közjogi rendünkön túlmenői cg valóságos parlamentarizmust akar Horvátországra nézve következtetni. Midőn azok az uj férfiak bevonultak az osztályfőnöki székekbe, . . . Ugron Gábor: Mindjárt a magyarokat kezdték üldözni! Wekerle Sándor miniszterelnök : ... akkor egy sajátszerű jelenséggel találkoztunk : azzal a jelenséggel, hogy a mi barátaink,- az uj barátok, elkezdték a Horvátországban levő magyar iskolákat üldözni, (Ugy van ! Ugy van !) még pedig mesterséges eszközökkel. Méltóztassék csak megnézni azon halmazát a panaszoknak, melyek mind arról szólnak, a mint egyenesen meghiúsították az ily iskolák működését. Midőn a fennálló horvát törvény ellenére egyszerűen iliuzóriussá tették a szülőknek azt a jogát, hog}^ szabadon •választhassák meg az iskolát, a melybe gyermekeiket járatják, midőn kitiltották azokat a mappákat, a melyeken Magyarország is fel volt tüntetve, (Nagy zaj.) midőn a horvát tankönyvekbe bele kívántak vétetni olyan dolgokat, a melyek közjogi rendünkkel ellenkeznek : én az egész vonalon nehéz viszonyainkra való tekintettel békésen igen sokat, igen sokat tűrtem és akartam applanálni, mert magasabb érdekekből nem akartam másodrendű kérdésekkel a jó viszonyt és az elsőrendű kérdések sikeres megoldását veszélyeztetni. Egy hang (a középen) : Le vannak leplezve ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Harmadszor azt állitják, hogy mi megváltoztattuk a status quot in pejus. Hát ugyan mivel változtattuk meg a status quot in pejus'? Azzal, hogy elfogadtak a horvát kiegyezést és ezzel csakugyan igen jelentékeny összegeket bocsátottunk fíorvát-Szlavonországok rendelkezésére? (Ugy van! Ugy van !) Azzal, hogy ezen kiegyezés által a közszolgáltatásokban való arányos részesítést a végletekig keresztül vittük a fogyasztási adókban is, tehát a legnagyobb előzékenységet tanúsítottuk? Azzal, hogy költséges vasúti vonalak építkezésébe megyünk bele, hogy a t. képviselő urakkal folytatott értekezésen a dalmát vasutak építését feltétlen kötelezettségkép elvállaltuk, ha a határőrvidéki alap hozzájárul? SlipÜO Ferencz: A hadügyminisztérium kívánta! Wekerle Sándor miniszterelnök: T, képviselő ur, higyje el, hogy a hadügyminiszterrel egy szót sem váltottam soha a dalmát vasutakról. Ne méltóztassék ilyeneket mondani. Tisztán horvát érdekből álltunk rá. De igenis arra kértük a képviselő urakat, hogy ha belemegyünk ilyen költséges vasutba, a minő a dalmát csatlakozás, legalább az