Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-205

m 205. országos ülés 1907 október 29-én, kedden. ellenzéki szempontból vagyok bizalmatlansággal a jelenlegi kormánynyal szemben, de én a vidéken láttam, hogy annak a szegény embernek 2—300 koronát érő tehenét elárverezik 40 koronáért, mert ma nincsen egyáltalában vásárló pénzes ember, a ki arra reflektáljon. Az embernek a szive megesik. Itt már nem lehet azt mondnai, hogy nemzetiségi kérdést hozok fel, mert egy országos kérdést hoztam fel, a mely mindnyájunkat érdekel, mert mi is épugy szenvedünk és épugy tűrjük ezeket az állapotokat, mint önök. Ennélfogva én egész lojálisán és bizalommal felkérem a t. kormányt, hogy intézkedjék, hogy ez a pénzügyi dráma, a mely most előttünk lefolyik, minél előbb fejeztessék be és ne engedje tovább haladni azon az utón, mert nagyon könnyen válhatik a drámából egy tragédia, egy katasztrófa, a mely következményeiben hasonló lesz a mohácsi vész okozta károkhoz. (Zaj.) Tekintsék az urak ezt a dolgot politikai szempontból. Birálják meg igy, annál is inkább, mert ma már annyira el van keseredve a magyar közvélemény is, hogy bárki jönne is, a ki azt mondaná, hogy az elmúlt, a volt pénzügyi helyzetet visszaállítja : az tenné reá kezét az ország kormányzatára, önök pedig mind elmehetnének a függetlenségi és más eszmékkel. Ne hagyjuk tehát a végletekig kifejlődni ezt a dolgot, mert ez veszedelmes lenne az országra nézve. (Zaj.) A mi pártunk őszintén feltárja a helyzetet és mi kijelentjük, hogy akkor, a mikor országos érdekről van szó. képesek leszünk annak még saját pártérdekeinket is alávetni; nem ugy mint önök, a kik annyira feszegetik és tárgyalják az önálló bank ügyét, hogy ma már össze-vissza bonyolult ez az egész kérdés. (Folytonos zaj.) Es önök azt mondják, hogy mi vagyunk a hazaárulók. Pedig biztosithatom az urakat arról, hogy mindaddig, a mig a nemzetiségi és szocziális kérdések Magyarországon megoldva nincsenek, Magyarországot önállóvá tenni nem lehet. Ebben a tekintetben egyetértünk Mocsáry Lajos volt országgyűlési képviselőnek és a függetlenségi párt volt alelnökének nézetével, a ki azt mondotta, hogy mindaddig, a mig a nemzetiségi és szocziális kérdések megoldva nincsenek, nem lesz rend és béke ebben az országban. (Folytonos zaj.) De önök nem is akarják ezt. Hiszen, ha akarnák, most itt volna a jó alkalom. Itt van az önálló bank kérdése. Eltekintve attól, hogy másutt is tárgyalhatnának ebben a kérdésben, legalább igyekezzenek önök megnyerni az illetékes pénzügyi köröket az önálló magyar bank eszméjének. De az urak senkivel sem tárgyalnak. Tessék megmondani és megmutatni nekem : hol és kivel értekeznek az urak ebben a kérdésben ? /Zaj.) önök megforditva, hátulról kezdik a dolgot. A helyett, hogy alapot teremtenének az önálló magyar banknak ; a helyett, hogy kiegyenlíteni törekednének az ellentéteket; a helyett, hogy az ország viszonyait szanálni iparkodnának ; a helyett, hogy egy ilyen fontos kérdésben, mint az önálló bank, az összes hazai pártok közt bizonyos modus vivendit akarnának létrehozni; a helyett, hogy a pénzügyi körökkel és a budapesti takarékpénztárakkal tárgyalnák ezt a dolgot: egyszerűen fel akarják állítani az önálló bankot és túlteszik magukat ezeken a szükséges előző intézkedéseken. Azt gondolják, hogy majd elsöprik az összes többi bankot, (Zaj.) pedig a dolog épen megforditva áll: a körülmények önöket fogják elsöpörni. (Zaj.) T. ház ! Bizalmatlansággal vagyunk a kormány iránt annak pénzügyi kormányzata szempontjából is. Elismerjük azt, hogy a pénzügyek élén Magyarország legtehetségesebb politikusa áll, de emiek ellenére is, legyen szabad nekem, mint egy szerény képviselőnek, megjegyeznem azt, hogy bizony sok tekintetben sem én, sem pártom a jelenlegi pénzügyi kormányzattal legjobb akaratunk és a kormánynyal szemben való legnagyobb tiszteletünk daczára sem lehetünk megelégedve. T. ház ! Megmondom azt is, hogy miért. Mindenekelőtt tudvalevő dolog, hogy a jelenlegi költségvetésben körülbelül 125 millióval nagyobb kiadások lesznek mint voltak, és azt is tudjuk, hogy a bevételi többletet a kiadásokkal szemben a t. jrénzügyminiszter ur alig 22.000 koronával vette fel, a mi nagyon közel áll a deficzithez, mert ha a mostani számításnak csak egy tétele nem válik be, bizony deficzit lesz. Óhajtom, hogy a t. pénzügyminiszter ur számításai helyeseknek bizonj^uljanak. De én egy más szempontra is vagyok bátor felhivni a t. pénzügyminiszter ur figyelmét. Arra t. i., vájjon nem lehet-e az állami bevételeken segiteni azáltal is, hogy a t. pénzügyminiszter ur a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg iparkodjék az államvagyonból és különösen a bányászatból, a mely a pénzügyminiszter hatásköréhez tartozik, nagyobb jövedelmet elérni. Hiszen a kir. bányahivatalok kimutatásaiból sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy azok működése többnyire deficzittel végződik, daczára annak, hogy valami nagy befektetések nem voltak és daczára annak, hogy a magánosok és különösen a külföldiek tőkéje nálunk szép haszonnal dolgozik e téren. És ebben a tekintetben, azt hiszem, hogy az állam, a kormány sokkal nagyobb erővel és tehetséggel rendelkezik, a mennyiben a bányászati akadémia tudományos ifjúságot nevel, és azokat alkalmazhatják, másrészt geológiai kutatásokra is nagy összegeket fordíthat. Sajnos, ezek a geológiai kutatások inkább absztrakt értelemben tétetnek és sajnos, hogy nincsenek bizonj-os gyakorlati irányban vezetve. Azt hiszem, hogy ha egy szakértő bizottság küldetnék ki, ebben a tekintetben is sokat lehetne segiteni, t. i. az államnak a bányászatból is lehetne jövedelme. De van a t. pénzügyminiszter urnak most egy friss rendelete a bánya zárt kutatmányokra vonatkozólag, a mely ha csakugyan végrehaj tátik, az én felfogásom szerint az állam jövedelme még inkább csökkenni fog. Miért ? Mert vajmi csekély