Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-203

52 203. országos ülés 1907 október 23-án, szerdán. A dolognak ez a része tulaj donképen nem is tartoznék ide és nekem is csak alkalmul szolgált, hogy Pikler tanár ur eddigi viselt dolgaira megtegyem észrevételeimet, mert meg vagyok győződve, hogy a t. kultuszminiszter ur bölcsesége meg fogja találni útját és módját annak, hogy egy ilyen renitenskedő professzor úrral szemben miként kell eljárni és őt kigyógyítani. Egy hang (a közép hátsó padján) : Szabadtanitás ! Markos Gyula : Majd meglássuk, hogy hangzik az a szabadtanitás. (Zaj.) Elnök: Hodzsa Milán képviselő urat felkérem, ne zavarja a szónokot. Markos Gyula : Pikler tanár ur ezen kijelentése után elszaladt az ő berendelt puccs rendező társaságával, azokkal összesúgott és aztán előbújva, határozottan tiltakozott az ellen, hogy itt a kongresszuson még csak szó is lehessen az Apponyi-féle szellemről. Magában véve ez a dolog, a mint megelőzőleg emiitettem, Pikler tanár úrra tartoznék az esetben, ha egyéb dolgok nem történtek volna, az t. i., hogy Pikler tanár ur valósággal terrorizált mindenkit az ő társaságával,nem akarom mondani, szervező-bizottságával, a mely ott az ő vezérlete alatt, a mint szem- és fültanuk mondják, kéz- és szemintésekre, mint valóságos vezényszavakra kelt ki minden tisztességes fogalom ellen, a mely hazáról vagy Istenről szól. Az ilyesmit leabczugolták, lehurrogták. Ha ezt professzor ur összeegyeztethetőnek tartja az ő állásával, ezzel nem foglalkozom, mert ez a kultuszminiszter ur elbírálása alá tartozik. Hanem a mi azt a szellemet illeti, a melyet Pikler tanár ur évek hosszú során át — két évtizede tanít — a magyar tudományos egyetemen hirdet, a melylyel tanítványait megmaszlagolja, az ellen határozottan tiltakozom. Nem szándékozom a professzor ur összes bűneit felsorolni, csak három-négy példát mondok el az ő sarkalatos tételeiből, a melyekből látni fogja a t. ház, hogy milyen borzasztó eredményre vezetnek azok a tanok, a melyeket a magyar királyi tudományegyetem katedráján Pikler hirdet. Tisztelettel vagyok én is a szabad tanítás iránt. (Mezőfi, Vilmos közbeszól.) Nekem is az az elvem, a mi az evangéliumban van, hogy a világosságot fel kell tűzni a hegyre, hogy mindenki lássa, nem pedig véka alá rejteni. Mezőfi Vilmos: Látjuk! Markos Gyula : ügy látszik, a képviselő ur egy húron pendül vele; bizonyára tudja, miket fogok elmondani és felolvasni? Mezőfi Vilmos : Fölteszem ! Elnök (csenget) : Kérem Mezőfi Vilmos képviselő urat, ez nem konverzácziós terem, hanem képviselőházi terem. Tessék a szólásszabadságot tiszteletben tartani. Módjában van a. képviselő urnak ellenkező irányú interpelláeziót beadni, a hol aztán ismertetheti saját nézeteit. Egy hang (jobbjelöl) : Isten őrizz ! Markos Gyula : Az Istenről olyan fogalmakat hirdet a tudós tanár ur, hogy megborzad az ember, ha meghallja, a mennyiben az általa hirdetett elvek tökéletesen ellentétben állanak a kinyilatkoztatott isteni igazsággal, a inelyre két világtestamentom van felépítve. Ezekkel homlokegyenest ellenkező dolgokat hirdet. Mondjuk, hogy a szabadtanitás dicső, magasztos eszméjének czime alatt el lehet kalandozni bizonyos dolgoknak előadásában és azok megértetése végett ; de annyira talán még sem volna szabad menni, hogy valaki a magyar tudományos egyetem katedráján az Isten fogalmáról olyan tanokat hirdessen, mint Pikler ur. Isten tulaj donképen nincs is, az csak a gyermekkorukat élő népek önalkotta bálványa, vagy pedig legfeljebb, hogy bizonyos erő, a mely a világ örök épitő Atyamesterének közremunkálása folytán keletkezik. Ha egy közönséges paraszt embernek elmondanák, hogy valaki így tanit az Istenről, azt mondaná, hogy ez az ember beteg. És annak a parasztnak igaza lenne. Bocsánatot kérek, t. ház, ennyire talán még sem volna szabad a szabadtanitás köpenyege alatt menni semmiféle tudós jDrofesszornak. A felebaráti szeretetről mit hirdet a tanár ur ? Azt mondja : a felebaráti szeretet elavult intézmény, egy szertelen, terhes nyűg, valóságos őrültség, mert nem restelem bevallani, hogy én csak magamat szeretem és mindenki csak magát szeresse, mert végre ezzel tartozik önmagának, a többieknek egyáltalában nem tartozik az ember semmiféle szeretettel, mert a mai előrehaladott világ korszakában nem tartozik senki mást szeretni, csak magát. Mindenki tehát csak magát szeresse. T. ház ! Nem akarok bővebb bírálatába bocsátkozni ezen tantétel igazságának vagy helytelen voltának; mindenkinek meg van róla a saját véleménye ; de annyit merek mondani, hogy annak, a ki ilyen eszméket hirdet, egy kerekével vagy kevesebb vagy több van; akár kevesebb, akár több van, ez nagyon meglátszik. Talán még sem volna szabad a szabadtanitás köpenyege alatt ilyen tanokat hirdetni, mint a minőket a titkos társaságokban, szabadkőműves páholyokban hirdetnek, mert ott meglett férfiak, kiforrott világnézetű emberek vannak, higyjék azt, a mi nekik jól esik, a mi nekik tetszik, ehhez semmi közöm, ha nem viszik ki azt a világ porondjára. Nagy különbség van azonban az egyetemi katedra és szabadkőműves páholy között. Mert az egyetemi katedra előtt tudományszomjas ifjak várják az igazi, leszűrt igazságot, az igaz tudományt, a mely az ő egész életükre maradandó nyomokat gyakorolnak. Üdvösséget, boldogságot szereznek. Mert ezek az ifjak olyanok, mint az uj cserépedény : annak a folyadéknak, melyet beleöntenek, szinét, szagát és egész lényegét sokáig, talán egész életükre megtartják. Nagy különbség tehát, ha ilyen hamis tanokat egy professzor hirdet. Nemcsak kárhozatos, hanem valósággal meg-