Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-222

314 222. országos ülés 1907 lótlanság-e az, a mit Petrovics ur itt az ország szine előtt állított. (Mozgás balfelöl.) Az eredmény a következő: A lugosi kir. ügyészség vádat emelt egy görög-keleti román lelkész, a kricsovai lelkész ellen, a polgárok választási joga ellen elkövetett vétség miatt. Zakariás István tárgyalta ezt az ügyet és a pópát felmentette. A szavazó birák, a kik vele együtt résztvettek a tárgyaláson, a kir. ügyész, a ki a vádat képviselte, a terheltnek védője, sőt, a mi a legfontosabb, maga a terhelt is egyértelműleg Írásbeli nyilatkozatban, a me­lyet vagyok bátor itt a ház asztalára letenni, kijelentették, hogy Zakariás István a terheltet egyetlenegy szóval meg nem bántotta, meg nem sértette, semmi néven nevezendő kellemetlenkedő vagy sértő kitételt vele szemben nem használt, sőt maga a terhelt azt is kijelenti, hogy vele szemben a legteljesebb előzékenységgel és udva­riassággal viseltetett. Már most a köztisztviselő, tudjuk, Magyar­országon hivatalba lépése alkalmával tacite leteszi a szegénységi fogadalmat. Az ő ellenér­téke ezért az a, mondjuk, magasabb tisztesség, illetőleg annak megadása, a melylyel a köztiszt­viselővel szemben általában viseltetni szoktunk. Az a bíró, vagy az a köztisztviselő ezenkívül Krassó-Szörény vármegyében nemzeti missziót is teljesít egy román nyelvtengerben. Pop C. István: Igazságszolgáltatást telje­sítsen ! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Hajdu Frigyes: És hogyha ezt sértik meg, ha a képviselőház előtt ezt állítják pellengérre, akkor tulajdonképen Krassó-Szörény vármegyé­ben, de minden nemzetiséglakta vidéken is azt a legintaktabb, de egyszersmind egyedül is kizá­rólagosan nemzeti szervet sértik meg, vagy bántják meg, a melynek konzisztencziája határo­zott, egyenes, evidens, állami, nemzeti érdek. De ha a tendencziát keressük — bebizo­nyítottam, hogy Petrovics István vádja legalább is könnyelmű volt — akkor rájövünk, hogy ez eljárás tendencziája sokkal mélyebbre ható: egyrészt lehetőleg diskreditálni a magyar birói kart ugy a román sajtóban, mint a külföld előtt, másrészt alkalmat adni más meghibbant nagyságoknak arra, hogy legjobbjaink és példás intézményeink diskreditálását a külföldi la}x>k­ban megkíséreljék ós foganatosítsák. {Igaz! Ugy van! a baloldalon) De tovább megyek. Személyes boszu is játszott közre, mert ez a királyi törvényszéki biró ur a Petrovics István ur román nyelvű ügyvédi meghatalmazásait törvényszakaszra való hivatkozással következetesen visszautasította. (Helyeslés a baloldalon.) Ha már most odáig jutunk, hogy egyes ügy­védek, a kik véletlenül képviselők is, az ő szemé­lyes indulataikat vagy bosszújukat itt a képviselő­házban juttatják kifejezésre, azt hiszem, itt november 20-án, szerdán. ' megszűnik határa annak, a mit visszautasítás nélkül hallgatással eltűrni lehet. A kinek szerencséje volt nemzetiségi ellen­jelölttel küzdeni, az ismeri azt a véghetetlen, féktelen izgatást, a melyet a nemzetiségek ki­fejtenek. S ha méltóztatnak a kir. ügyészségek által meglehetős mennyiségben folyamatba tett ügyeket megvizsgálni, arra a meggyőződésre méltóztatnak jutni, hogy ezeknek, mondjuk, 95 százalékában a törvényszékek felmentő Ítéletet hoztak. Ez tehát az a végtelen animozitás, a melylyel magyar birák a nemzetiségekkel szem­ben viseltetnek; ós ebből ugyebár nyilvánvaló az igazságügyminiszter beavatkozása, mert hiszen ő uszítja a bíróságokat a nemzetiségi izgatók ellen! Tanúbizonyságául szolgálhat ez annak, hogy a magyar birák az esetek túlnyomó több­ségében, daczára mindenféle tendencziózus ki­rohanásnak, mindenütt és mindenhol az igaz­ságot tartják szem előtt és a törvényt talán túl­ságosan enyhén alkalmazva, rendre felmentő ítéleteket hoznak. Parlament ellenzék nélkül, én konczedálom, csonka parlament. Ha időközben szeczessziók nem támadnának, a mindenkori kormányoknak kellene megbízható embereket delegálniok, csak­hogy ellenzék alakuljon ki. (Derültség és fel­Máltások : Patentirozott ellenzék!) Én megbíz­ható embereket mondtam! Annak azonban, hogy a nemzetiségi kép­viselő urak akár az ellenzéki hajlam tulhajtásá­ból, akár egyéb okokból itt igaztalanul és indo­kolatlanul egyetlen igazán kifogástalan ós kiváló intézményünket, a magyar birói kart kívánják pellengére állítani, ennek, az én nézetem szerint, minden jogi, minden politikai és minden tisz­tesség! szempont ellen mond. Ezért voltam bátor interpellácziót intézni az igen t. igazság­ügyminiszter úrhoz, kérvén, hogy ilyen irányban intézkedni méltóztassék. Elnök '• Az interpelláczió kiadatik az igaz­ságügyminiszter urnak. Kivan az igazságügy­miniszter ur válaszolni? Günther Antal igazságiigyminiszíer: T. kép­viselőház ! Az interpelláczió, a mely hozzám in­téztetett és a melynek indokolását részben nem hallottam, azt kérdi tőlem (olvassa): Van-e tudomása az igazságügyminiszter urnak arról, hogy Petrovics István országgyűlési képviselő nov. 6-án tartott beszédében Zakariás István, lugosi kir. törvényszéki birót birói minőségben súlyosan és igazságtalanul megtámadta. Ha igen, hajlandó-e esetleg vizsgálat elrendelése után a Zakariás személyében megtámadott egész magyar birói kar integritása érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni ?« Nekem ezekről a támadásokról, a mennyi­ben a beszéd folyamán, midőn e tárgyról szó volt, jelen voltam, tudomásom van, és minthogy tényleg ott olyan visszaélésekről beszélt a kép­viselő ur, a melyek vizsgálat nélkül nem hagy-

Next

/
Thumbnails
Contents