Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-219

290 219. országos ülés 1907 november 16-án, szombaton. délelőtt 10 órakor és annak napirendjére tűzze ki: 1. az elnöki előterjesztések és irományok bemutatását ; 2. az autonóm vámtarifáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatását; és a napirend 3—6. pontjaiul a mai ülés napirendjének 4—7. pontjaiban foglalt javaslatok tárgyalását. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor a legközelebbi ülés idejét és napirendjét ilyen értelemben megállapítván, áttérünk az interpellácziókra. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellálót felhívni. Szent-Királyi Zoltán jegyző: Musitzky Döme ! Musitzky Döme : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Folyó hó 9-én Polit Mihály képviselő ur a miniszterelnök úrhoz interpellácziót intézett a szerb egyház ügyében, különösen a kongresszus és a kongresszusi választmány működése tárgyában, s e tekintetben az ügyállást egészen tévesen adta elő. ugy hogy kötelességemnek tartom ugy egyházi, mint állami érdekekből ugyanebben a tárgyban interpellácziót terjeszteni elő és az igazi tényállást előadni. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Mindenekelőtt kijelentem, hogy Polit képviselő ur fejtegetéseinek azon részével, a mely aktualitással nem bír és a mely nem függ össze az interpelláczió tárgyával, nem fogok bővebben foglalkozni. Muzsa Gyula : Nem is érdemes ! Musitzky Döme : Mert azt hiszem, hogy egyáltalában aktualitással nem bir azon Polit ur által felhozott és részletesen előadott ténykörülmény, hogy pl. ő és az egész pártja már régen megbukott, már régen elvesztette a szerb nép bizalmát. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Azt hiszem, hogy ez a ténykörülmény egyáltalán nem tartozik az interpelláczióhoz, és azért, annak daczára, hogy ő részletesen és bőven foglalkozott ezzel a ténynyel, én egyáltalán nem akarok vele bővebben foglalkozni, hanem törekedni fogok az interpelláczió tárgyához szigorúan ragaszkodni, s erre nézve a következőket vagyok bátor előadni. T. ház ! Tudvalevő dolog, hogy a karlóczai görög-keleti szerb egyházi kongresszus határozatai . . . Popovics Dusán : Nem kongresszus, gyűlés ! Musitzky Döme : ... legfelsőbb jóváhagyást várnak. (Zaj a jobbközépen. Halljuk! balról.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Musitzky Döme : Tudvalevő dolog, hogy ezeket a határozatokat és szabályrendeleteket az igen t. magyar kormány most tanulmányozza és mondhatom, hogy ezek a határozatok és szabályrendeletek nagy fontossággal birnak, mert különösen hivatva vannak a szerb egyház körében a pénzügyi egyensúlyt helyreálhtani és a zárdai javak kezelésébe jobb rendet behozni és biztosítani. Azt mondhatom, hogy a szerb közvélemény alig várja, hogy ezek a fontos határozatok és szabályrendeletek megerősittessenek és most azt láttuk, hogy Polit Mihály ur ide jön a t. képviselőházba és azt hirdeti az ország szine előtt és azt tanácsolja az igen t. miniszterelnök, urnak, hogy ezeket a határozatokat ne hagyja jóvá és ne ajánlja legfelsőbb jóváhagyásra, azt állitván, egészen tévesen, hogy ezek a határozatok nem hozattak törvényes utón és módon, főleg azon oknál fogva, mert a püspöki kar nem járult hozzá és mert az ő állítása szerint ezeket a határozatokat csonka kongresszus hozta meg. Ezek az állitások, igen t. ház, egytől-egyig valótlanok (Mozgás.) és magukban hordják a jóhiszemű tévedés hiányát; (Zaj. Elnök csenget.) úgyszólván rosszhiszeműen állitj a oda ezeket a dolgokat. (Nagy zaj. Igaz! Ugy van! balfelöl.) T. ház ! A kongresszusi határozatok és szabályrendeletek olyan tárgyakra, és olyan anyagra, vonatkoznak, anyagi, közigazgatási természetűek, hogy ezek a fönnálló ugy állami, mint autonóm jogszabályok értelmében egyáltalán nem igénylik a püspöki kar hozzájárulását. Gr. Batthyány Tivadar: Ez igaz! Musitzky Döme: Az 1868 : IX. t.-cz. biztosította a görög-keleti szerb egyház híveinek önrendelkezési jogát egyházönkormányzati ügyekben, és ezen önrendelkezési jogot nem tette függővé a püspöki kar jóváhagyásától, (Zaj a jobbközépen. Elnök csenget.) mert a magyar törvényhozás a hivek önkormányzati és önrendelkezési jogát a magyar alkotmánynak egyik biztosítékául tekintette. És most jő Polit ur és azt tanácsolja a magyar kormánynak, hogy ezt a fontos alkotmánybiztositékot ezen határozatok egyszerű megsemmisítése által döntse meg. (Mozgás a jobb- és a baloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Épen olyan alaptalan Polit képviselő ur azon állítása, illetőleg vádja, hogy a kongresszus csonka volt, midőn ezen határozatokat meghozta. Valótlan állítás ez, a mely úgyszólván nem is szorul czáfolatra, mert Polit ur ezen állítását egyáltalában nem is igyekezett igazolni. (Mozgás, ügy van ! Ugy van! jobb- és balfelöl.) Határozottan állítom itt az ország szine előtt is, hogy ezen állítása igenis majdnem rágalom jellegével bir, annyira alaptalan, és annyira magán viseli a rosszhiszeműség bélyegét. (Ugy van ! Igaz ! a bal- és a jobboldalon.) Polit képviselő ur nagyon jól tudja, (Halljuk ! Halljuk !) hogy ha a kisebbség a kongresszusról el is távozott, ez a ténykörülmény egyáltalán nem volt képes a kongresszus működését meghiusitani, (Ugy van! a baloldalon.) mert a kongresszus mindig megtartotta határozat képességét (Ugy van a bal- és a jobboldalon. Mozgás a jobbközépen.) és a kongresszus ezen határozatképes állapotában hozta meg a határozatokat. Polit ur a kongresszust csonkának bélyegezte, annak daczára, hogy nem is merte kétségbe vonni annak határozatképességét. A kongresszus mindig határozatképes volt és az a körülmény, hogy a kisebbség, különösen a Brankovics patriarcha ügyében hozott határozat miatt eltávozott a kongresszusról, egyáltalában nem alterálhatta a kongresszus további működését. (Elénk helyeslés a bal- és jobboldalon. Mozgás és zaj a jobbközépen.)