Képviselőházi napló, 1906. XIII. kötet • 1907. október 12–november 26.

Ülésnapok - 1906-218

218. országos ülés 1907 november 15-én, pénteken. 279 Lengyel Zoltán : . . . Ausztriával szemben is rosszabb helyzetbe akarják hozni, mert a kereskedelmi szerződések ezen lekötése által igenis rossz helyzetet teremtettek, mert Magyarország 1917-ben csak a közös tarifa alapján szerződhet. De hogy az igen t. államtitkár urnak megennék daczára is igaza legyen, a midőn azt mondotta, hogy önálló és magyar ez a vámtarifa, mikor beterjesztette, én jobb meggyőződésem ellenére bátor vagyok beterjeszteni a következő inditványt: »A törvényjavaslat cziméül a következő szöveg tétessék : »Törvényj avaslat az önálló magyar autonóm vámtarifáról.* Ajánlom indítványomat a t. képviselőháznak elfogadásra azzal, hogy, ha már érdemében nem önálló és nem magyar ez a tarifa, és ha már forma-kérdésről van pusztán szó, legalább a czimében legyen magyar. Szemfényvesztésnek neveztem az egész tarifát, legyen ez a szemfényvesztés ezáltal egy hajszállal nagyobb. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) A benyújtott inditványt nem fogadom el. (Helyeslés.) Nem fogadom el azért, mert hogyha a magyar törvényhozás vámtarifáról hoz törvényt, természetes, hogy magyar és nem más vámtarifáról lehet csak szó. Többet nem tartok sem szükségesnek, sem érdemesnek e kérdésről szólni. (Helyeslés.) Megjegyzem azonban, hogy a t. képviselő ur, nem tanulmányozta a kérdést, mert olyan állításokat koczkáztat, a mely állitások a tényállással homlokegyenest ellenkeznek. Nemcsak hogy nem vagyunk kötelesek bevárni 1917-et azért, hogy uj vámtarifát csinálhassunk, hanem, ha ugy tetszik, akár holnap is megcsinálhatjuk, 1917 utáni érvénynyel. Minthogy tényállásról van szó, a mi a megkötött szerződésből világosan megérthető, azt hiszem a t. ház felment minden további érveléstől. (Elénk helyeslés.) Lengyel Zoltán : Félremagyarázott szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. Abban igazat adok a t. miniszter urnak, hogy csinálhatunk vámtarifát, de az is igaz, hogy leszerződött a t. miniszter ur arra nézve, hogy az 1917-ig hatályba nem léptethető. (Zaj a baloldalon.) Én nem arról beszélek, hogy csinálhatunk-e tarifát vagy nem, hanem arról, hogy ezt az uj tarifát, akármennyi uj tarifát csinálunk is, nem alkalmazhatjuk 1917-ig. (Zaj.) Már pedig 1917 deczember 31-éig a külfölddel való uj szerződések a következő tiz évre ezen határidőn belül kötendők meg, tehát igenis nem alkalmazható az uj tarifa egészen 1927-ig. Ez a tényállás és ezt akartam a t. ház előtt leszögezni. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy ha egy pár szóval az elhangzott okoskodásra vonatkozom. (Halljuk ! Halljuk!) Szatmári Mór: Igazán nem érdemes ! Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Az előttem szóló képviselő ur azt mondotta, hogy nem alkalmazhatuuk 1917-ig más autonóm tarifát, mint az előttünk fekvőt; ez természetes, mert e tarifa alapján köttettek meg a legfontosabb szerződések, tehát ugyan e tarifa alapján fog kelleni megkötni 1917-ig minden más szerződést. De ki lett szerződésileg kötve, hogy semmi szerződés sem köthető 1917-en túl terjedő időre. Ezen időn túl bármely uj tarifa alapján szerződhetünk, mely tarifát, Ausztria beleszólása nélkül, bármikor megalkothatunk 1917 után következő időre. Arról fogalmam sincs, hogy honnan veszi a képviselő ur azt, hogy 1927-ig le vagyunk kötve ; erről, azt hiszem, a képviselő ur kivételével e házban egyetlen képviselőnek sincs fogalma. (Igaz! Ugy van !) Lengyel Zoltán : T. ház ! (Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Milyen czimen kivan szólni? Lengyel Zoltán: Félremagyarázott szavaim helyreigazítása czimén. (Zaj a baloldalon.) Az időt nem akarom vele tölteni. A házszabály egyenesen előírja, hogy a képviselő félremagyarázott szavainak helyreigazitása czimén szólhat. Azt állitottam és igazoltam. . . Szatmári Mór: Igazolta? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán : . . . hogy 1917-ig nem alkalmazhatunk más tarifát, mert benne van a szerződésben, 1927-ig pedig kitolódik ennek a határideje az által (Nagy zaj és fölkiáltások : Hol van az? Elnök csenget.), hogy 1917. deczember 31-ig, a mig ennek a tarifának kell érvényben lennie, meg kell kötni a külfölddel az ujabb kereskedelmi szerződéseket ujabb tiz esztendőre, tehát igenis a törvény értelmében nem alkalmazható 1917-ig. (Zaj. Elnök csenget.) Csinálhatunk másik tarifát, de csak 1917. deczember 31-ike utáni időre, addig nem csinálhatunk. (Zaj a baloldalon.) Szatmári Mór : Azzal kötjük meg a szerződést! Lengyel Zoltán : A kereskedelmi szerződések pedig nem a nem létező tarifa alapján, a mely 1917. deczember 31-ike után lépne életbe, hanem a létező tarifa alapján kötendő meg, tehát az 1917. deczember 31-én lejárandó uj szerződések mind ezen tarifa alapján kötendők meg ujabb tiz esztendőre. (Ellenmondás a baloldalon.) A ki nekem bebizonyítja, hogy szerződést köthetünk olyan tarifa alapján, a mely nem létezik, (Fölkiáltások a baloldalon: Be létező lesz !) a mely még azután hozatik létre, annak a közgazdasági tudománya előtt kalapot emelek. De a mig ezt be nem igazolják, addig Beck Vladimirnek fogok igazat adni, a ki azt mondja : »Ugy rendeztük a közös ügyeket, hogy biztosítottuk hogy a jövőre ezután is épen igy lesznek rendezve.« Szterényi József államtitkár: T. ház! Elnök : Mihez kivan a képviselő ur szólni ? (Nagy zaj. Felkiáltások : A czimhez ! Mellette!) Szterényi József államtitkár: Két szóval kivánok a képviselő urnak felelni (Nagy zaj,). Elnök (csenget) : Mihez kivan a képviselő ur szólni ? Szterényi József államtitkár: A czimhez kérek szót!